Tényleg én vagyok a szemét, amiért szeretném, ha a férjem kevesebb gyerektartást fizetne az exnejének?

Amíg nem mondtam meg, mennyi volt a fizetésem, addig azzal jöttetek hogy biztos keveset keresek, és ha nem teszek be a családi kasszába legalább 300ezret, addig bizony közöm nincs hozzá, hogy a férjem mennyit költ a fizujából.

Mióta tudjátok, hogy majdnem annyit kaptam a terhesség előtt mint ő, azóta is én vagyok a szemét, mert ennyi pénzből miért fáj nekem az a 200 mínusz.

Nos pont azért, mert az én fizetésem majdnem teljesen kiesett. A táppénzem fele elmegy autórészletre. Ugyanis kellett egy kocsi, mivel a férjem kocsija szintén az exéé lett, és hadd ne BKV-n rángassam már az újszülött gyerekemet, ha nem muszáj. A táppénzem másik fele meg megy a vésztartalék alapunkba, amit szinte teljesen elköltöttünk lombik programra, mivel nagyon nehezen bírtam teherbe esni.

És hogy ennyi pénzből miért ezt a szar lakást vettük meg és miért nem újítottuk fel? Mégis mit gondoltok, miből spóroltuk össze ennek a szar lakásnak a 80%-át? Az én havi 400 nettómból, azt tettük félre minden hónapban. Ugyanis újabb hitelt nem vehettünk a nyakunkba, mert hát az ex lakáshitelát is fizethetjük még 15 évig. Fel is akartuk újítani ezt a lyukat, nyilván nem számítottunk se arra, hogy egy vagyont kell majd lombikra költenünk, se arra, hogy veszélyeztetett terhes leszek és nem dolgozhatok.

Egyébként még ez a lepusztult kéglink se lenne, ha én is minden hónapban kivettem volna 200ezret a kasszából. Szóval rohadtul nem jogos, hogy a férjem exe ennyit kap. Nem azért tanultam és nem azért dolgoztam, amíg tudtam, hogy az a semmirevaló nőszemély jól éljen, mi meg nyomorogjunk egy 50 négyzetméteres panelban.

Az meg milyen duma már, hogy a meglévő gyerek nem kaphat semmiből, semmivel sem kevesebbet az új miatt?

Na és amikor egy családon belül jön, a nagyobbik édestestvéreként a második meg a harmadik? Olyankor is kevesebb jut az elsőszülöttnek, azon bezzeg senki sem háborodik fel. Ez a helyzet sem másabb semmivel. Apukának eddig egy gyereke volt, mostantól kettő lesz, ergo az elsőnek kevesebb fog jutni. Ugyanúgy a másodiknak is. (Bezzeg ha anyucinak lenne másik gyereke, azon senki sem hőbörögne, hogy dehát akkor az elsőnek kevesebb fog jutni.)

Ez minden családban így van, most miért kell ezen kiakadni? Vagy akik itt osztjátok az észt, ti nem vállaltatok/vállaltok második gyereket, nehogy az elsőnek kevesebb jusson? Ugyan már. Ha mindenki így gondolkodna, kihalna az emberiség.

Nem, még nem beszéltem erről a férjemmel, először itt próbáltam tájékozódni, hogy ki kit gondol.