Se baba se család, mi lesz most velem? Hogyan tudnám így folytatni?
42 éves vagyok, kereken 20 éve vagyok férjnél és van egy 16 éves lányunk. Eddig annyira jó volt minden. Van egy gyönyörű házunk amit mi ketten építgettünk az évek alatt, egy-egy kocsi mindkettőnknek, a férjemnek vállalkozása van ami szerencsére remekül megy. Én ápolónő vagyok, amihez igaz nem jár csillagászati fizetés, de én szeretem. A lányunk egy nagyon okos, ambiciózus kislány. Ezt csak azért írtam le, hogy értsétek, miért döntöttem így. Mindig is két gyereket akartam, de amikor a lányom született akkor még nem voltunk olyan helyzetben, hogy rögtön utána egy másikat is bevállaljunk. De néhány éve, hirtelen újra rám tört az érzés, hogy nekem gyerek kell. Már nem volt semmi akadálya, így elővezettem a férjemnek. Teljesen ellene volt, ami engem nagyon megdöbbentett, hiszen anno még ő is kettőt szeretett volna. Azokat a dolgokat hoztam föl érvnek, amiket az elején is leírtam. Ő pedig szintén ugyan azokat. Azt mondta, nem azért küzdöttünk az évek alatt, hogy most újra leadjunk a színvonalból. Nagyon rosszul esett, de valahol megértettem. Ami ezután történt, tudom, hogy az én hibám, annyira visszacsinálnám ha lehetne. Mert attól, hogy az eszemmel megértettem a férjem, attól még bennem maradt az a szorító érzés, hogy most vagy soha, ha most nem lesz még egy babám, akkor végleg kifutok az időből. Eddig spirállal védekeztünk, azt kivetettem. Az elején gyötört kicsit a bűntudat, de meggyőztem magam, hogy ha majd valós lesz ez az egész, akkor majd a férjem is örülni fog. Amikor végül pozitív lett a teszt annyira boldog voltam. Amikor pedig bejelentettem akkor leginkább csak sírni tudtam. A férjem teljesen kiakadt, még sose üvöltözött így velem. Az pedig hogy a lányom is mellé állt, az teljesen padlóra küldött. Oda lyukadtunk ki, hogy vagy elvetetem vagy elválunk. Napokig gyötrődtem, hiszen gyakorlatilag meg volt mindenem amit valaha akartam, és mégis iszonyatos volt. Végül úgy döntöttem igazuk van. A műtét után úgy tűnt, rendbe fogunk jönni, bár még mindig nem sokat beszélgettünk. Aztán 1 hónapra rá a férjem azzal jött haza, hogy válunk. Azt mondta nem tud túllépni azon, hogy át akartam verni. Azt hiszem addig soha nem gondoltam így rá, de ahogy a szemembe mondta tudtam, hogy igaz, át akartam verni, meg akartam kerülni, olyat akartam rákényszeríteni amit ő nem akart. Sírtam, könyörögtem, de azóta tényleg válunk, illetve most van folyamatban. Azóta már el is költöztem, de csak én, a lányunk az apjával akar maradni. Itt vagyok most teljesen egyedül, nincs senkim. A legrosszabb az egészben, hogy tudom hogy az én hibám az egész. Hoztam egyetlen egy rossz döntést és 20 évet vágtam ki a szemétbe. Még csak azt se tudom, mondogatni magamnak, hogy majd meggondolja magát, hiszen itt vannak a papírok. Tényleg csak egy kérdés van bennem, hogy hogy fogom bírni folytatni?
Bocsánat a regényért. Azt remélem, ha kiírom magamból, talán könnyebb lesz.
válasza:Sajnálom,nem kellett volna átvágnod a férjed,ez biztos.
De elvetetted a babát.
Szerintem a férjed megbocsáthatott volna,főleg,hogy ilyen régóta együtt vagytok.
A lányodtól furcsa,ez a viselkedés...
Nekem ez a véleményem,remélem azért a sok rossz után jön jó számodra ,fel a fejjel.
válasza:#33 " De egy gyerek azért legalább egy kicsit öröm, nem?" - általában igen, ebben a szituban egyáltalán nem, ha nincs szerencséje valakinek, mint a kérdező férjének, akkor szimplán a kudarcod, a semmibe vételed, a megaláztatásod, az átverésed eleven mementója, élet hosszan át. És az egészben a legtragikusabb az, hogy a meggyűlölt gyerek még csak nem is tehet róla, ő csak viselni kénytelen az anyja tettének következményét.
Ezért azután úgy tűnik, a kérdező jól döntött, amikor az abortuszt választotta, függetlenül a házasság további kimenetelétől, tán ez volt a rosszak közül a legkevésbé rossz megoldás ott, ahol jó már egyáltalán nem volt. És hát ja, hibázott... szerintem egy házasságban/tartós kapcsolatban az egyáltalán létezHETŐ legnagyobbat - ez jóformán az egyetlen dolog, amiért én is kapásból borítanám a kapcsolatot... a kapcsolat szempontjából nagy jelentőségű és hosszútávú dologban való szándékos hazugság.
A Kérdezőnek meg csak azt lehet javasolni, hogy a lehetőségekhez képest maradjon jó kapcsolatban a lányával is, meg a férjével is, a saját életében meg miután láthatóan egy életre megtanulta a leckét, próbáljon tovább lépni, megérdemli, hogy lehessen még boldog az életben valaki más mellett.
válasza:Engem nagyon meglepett a legtöbb hozzászólás. Hibáztál, de "helyrehoztad" (amennyire egy abortuszt így lehet nevezni). A férjed ugyanis azzal fenyegetett, hogy válás vagy abortusz.
Hogy utána mégis válik, az szerintem nagyon aljas dolog, és nekem is gyanús kicsit. Ha valaki igazán szeret egy nőt, nem tesz ilyet vele.
Fájt olvasni, hogy könyörögtél a férjednek. Kár. Nem a te hibád az egész.
A lányod pedig a gyereked, nem a bírád. Nem értem meg sajnos, hogy jaj, tekintettel kell lenni rá (mint egy 17 éves írta), mert milyen "önbizalomcsökkentő, hogy még egy gyereket szeretnél".
Én most sürgősen elmennék valami segítségért, mondjuk önismereti foglalkozásra.
A te hibád nem nagyobb a férjedénél és nem megbocsáthatatlan. Nagyon felháborító a viselkedése - és itt a sok álszent, érzéketlen hozzászólás is.
válasza:"Hibáztál, de "helyrehoztad" (amennyire egy abortuszt így lehet nevezni). A férjed ugyanis azzal fenyegetett, hogy válás vagy abortusz. "
De ezzel a bizalmat még nem állította helyre. Anélkül meg semmit nem ér a kapcsolat.
"Hogy utána mégis válik, az szerintem nagyon aljas dolog, és nekem is gyanús kicsit. Ha valaki igazán szeret egy nőt, nem tesz ilyet vele. "
Ha egy nő igazán szereti a férfit nem veri át. Ennyi erővel feltehetnénk a kérdést, hogy vajon a kérdező szereti e a férjét, ha ezt tette vele?
Őszintén szólva ezek után nem a férj hűségét kellene kérdőre vonni. Ha egy nő ennyire vágyik a gyerekre, majd hirtelen úgy dönt, hogy elveteti, szerintem inkább a férfiban merül fel a kérdés, hogy tőle volt e a gyerek és a nő csak egy apasági vizsgálatot akar megúszni az abortusszal. Elvégre ha védekezésben átveri, ebben is átverheti...
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:#45, szerintem akkor és csak akkor lenne jogos az álláspontod, ha a férjnek módja lett volna elérni, hogy többet semmi köze ne legyen ahhoz a gyerekhez - ilyen lehetőséget viszont nem ad a magyar jog,m mint nyilván te is tudod... "az exe babázhasson" = életfogytiglani kötelezettség a saját nyakába is. Ilyen formán az abortuszhoz ragaszkodás a részéről semmi más, mint a kérdező csalásából eredő további, hosszútávú kár megelőzése.
Mindamellett tartom a véleményem, hogy a férj nem tudta előre, hogy ilyen formán meg tudja-e bocsájtani, vagy nem, lesz-e kedve még egyszer a kérdezőhöz érni, vagy nem, nincs ebben semmiféle előre kiterveltség, azt gondolom. És neki is joga van hozzá, hogy olyan társa legyen az életben, akiben meg tud bízni, ahogy mindenkinek joga van ehhez. Tudod, ez pont olyan, ahogy abortusz után is kialakulhat ugyanez a felállás, csak ott a nő nem képes adott esetben az exéhez közeledni. Szerintem ez kifejezetten az a helyzet, ahol mindkettejüknek több esélye van egy másik partnerrel, mint egymással, az meg tényleg az ő döntésük, hogy ilyen előzmények után mégis mekkora energiát hajlandóak beletenni a kapcsolat-mentésbe, és mi a garancia arra, hogy ha átmenetileg sikerül is, 1-2-3 év múlva nem fogják egymás fejéhez vagdosni a csalást vagy épp az abortuszt.
válasza:# 45/48
Felesleges azon vitatkozni ki mennyire verte át a másikat mert csak egy biztos a kérdező előre megfontoltan először igen átverte a párját. A másik meg csak találgatás, még ha igaz is ok okozati összefüggésben van az elsővel. Kérdező nem veri át akkor párjának nem kell így "visszaadni".
Másrészt valaki annyira gyereket akar, az nem megy abortuszra ha a férfi fején pörög sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!