Se baba se család, mi lesz most velem? Hogyan tudnám így folytatni?
42 éves vagyok, kereken 20 éve vagyok férjnél és van egy 16 éves lányunk. Eddig annyira jó volt minden. Van egy gyönyörű házunk amit mi ketten építgettünk az évek alatt, egy-egy kocsi mindkettőnknek, a férjemnek vállalkozása van ami szerencsére remekül megy. Én ápolónő vagyok, amihez igaz nem jár csillagászati fizetés, de én szeretem. A lányunk egy nagyon okos, ambiciózus kislány. Ezt csak azért írtam le, hogy értsétek, miért döntöttem így. Mindig is két gyereket akartam, de amikor a lányom született akkor még nem voltunk olyan helyzetben, hogy rögtön utána egy másikat is bevállaljunk. De néhány éve, hirtelen újra rám tört az érzés, hogy nekem gyerek kell. Már nem volt semmi akadálya, így elővezettem a férjemnek. Teljesen ellene volt, ami engem nagyon megdöbbentett, hiszen anno még ő is kettőt szeretett volna. Azokat a dolgokat hoztam föl érvnek, amiket az elején is leírtam. Ő pedig szintén ugyan azokat. Azt mondta, nem azért küzdöttünk az évek alatt, hogy most újra leadjunk a színvonalból. Nagyon rosszul esett, de valahol megértettem. Ami ezután történt, tudom, hogy az én hibám, annyira visszacsinálnám ha lehetne. Mert attól, hogy az eszemmel megértettem a férjem, attól még bennem maradt az a szorító érzés, hogy most vagy soha, ha most nem lesz még egy babám, akkor végleg kifutok az időből. Eddig spirállal védekeztünk, azt kivetettem. Az elején gyötört kicsit a bűntudat, de meggyőztem magam, hogy ha majd valós lesz ez az egész, akkor majd a férjem is örülni fog. Amikor végül pozitív lett a teszt annyira boldog voltam. Amikor pedig bejelentettem akkor leginkább csak sírni tudtam. A férjem teljesen kiakadt, még sose üvöltözött így velem. Az pedig hogy a lányom is mellé állt, az teljesen padlóra küldött. Oda lyukadtunk ki, hogy vagy elvetetem vagy elválunk. Napokig gyötrődtem, hiszen gyakorlatilag meg volt mindenem amit valaha akartam, és mégis iszonyatos volt. Végül úgy döntöttem igazuk van. A műtét után úgy tűnt, rendbe fogunk jönni, bár még mindig nem sokat beszélgettünk. Aztán 1 hónapra rá a férjem azzal jött haza, hogy válunk. Azt mondta nem tud túllépni azon, hogy át akartam verni. Azt hiszem addig soha nem gondoltam így rá, de ahogy a szemembe mondta tudtam, hogy igaz, át akartam verni, meg akartam kerülni, olyat akartam rákényszeríteni amit ő nem akart. Sírtam, könyörögtem, de azóta tényleg válunk, illetve most van folyamatban. Azóta már el is költöztem, de csak én, a lányunk az apjával akar maradni. Itt vagyok most teljesen egyedül, nincs senkim. A legrosszabb az egészben, hogy tudom hogy az én hibám az egész. Hoztam egyetlen egy rossz döntést és 20 évet vágtam ki a szemétbe. Még csak azt se tudom, mondogatni magamnak, hogy majd meggondolja magát, hiszen itt vannak a papírok. Tényleg csak egy kérdés van bennem, hogy hogy fogom bírni folytatni?
Bocsánat a regényért. Azt remélem, ha kiírom magamból, talán könnyebb lesz.
válasza:"A lányomban csalódnék a legnagyobbat... egy gyereknek feltétel nélkül szeretnie kell a szüleit, legfőképpen az anyját. " - MIÉRT IS? Nem, egyáltalán nem kell szeretnie, egy hazug embert miért kéne szeressen?
Ezek szerint nekem imádnom kéne apámat, annak ellenére, hogy egyszer sem állt mellém, hagyta, hogy a kedves barátnője testileg-lelkileg tönkre tegyen. Egy szót sem szólt, mikor a mostohám naponta megalázott, ott a szeme előtt, csak magában elrendezte, hogy nem volt szép. Nem állt ki értem soha-soha-soha!
Ezt amíg élek, nem fogom neki megbocsátani, addig lehetett jó apa, de mikor tényleg szükségem lett volna rá, cserben hagyott.
válasza:Ja, hogy elvetetted, ez kimaradt. Hát akkor tényleg elvesztettél mindent, de te főzted.
A férjedet még így is megértem, én nem tudnék tovább együtt élni egy önző, aljas emberrel, aki átbsz. Hozzáérni meg pláne nem.
válasza:"Aha. Mert a férfiak nem tudnak védekezni ugye? "
Ha egy házaspár megbeszéli,hogy x módon védekeznek ez mindkét félnek megfelel akkor nehogy a másik fél legyen hibás, hogy párjáról nem feltételezi, hogy átverik.
"A lányomban csalódnék a legnagyobbat... egy gyereknek feltétel nélkül szeretnie kell a szüleit, legfőképpen az anyját"
Szeretni szereti hisz beszél vele, csak nem tiszteli többé, egy senki lett az anya a szemében. Tiszteletet ki kell érdemelni és senkinek nem jár automatikusan.
válasza:73 Amit a fogamzásgátlásról írtam azt valakinek írtam, vissza kellene olvasni, ott van a sorszám.
"Tiszteld apádat és anyádat." Ezt pedig nem én mondtam, de ha jól tudom nem volt mögé írva, hogy abban az esetben ha megérdemlik.
válasza:Tudod utolsó a ne hazudj, és mások becsületébe kárt ne tégy, is ugyan ott megtalálod.
Kifejezett undorító amikor valaki a vallást használja fel saját hibája/baromsága igazolására, úgy hogy kiragad belőle egy mondatott és egész lényegéről meg fingja sincs.
válasza: válasza: válasza:77 Igen csak az a gond, hogy magadra kellene értelmezni ezeket a szabályokat. A te logikád alapján, bárkit akinek abortusza volt, mondjuk megölhetsz, vagy lophatsz tőle, mert ha ő nem tartotta be a szabályokat, akkor te sem fogod. Hát nem tudom, hogy egy ilyen hozzáállással meddig maradnál börtönön kívül, de nem hiszem, hogy sokáig.
Egyébként nem vagyok bigott vallásos, egyszerűen csak alap számomra, hogy az a két ember aki világra hozott, azokat tisztelem és nem hiszem, hogy az én feladatom lenne ítélkeznem felettük. És nem, nem mintacsaládban nőttem fel én sem. Pl. a 16 éves kiscsaj helyében nem tudnék az anyámra haragudni, oldja meg a kedves férjével, a gyerekvállalási gondjuk kettőjük dolga, egy gyerek ebbe nem szólhat bele.
válasza:Nem hisz nem is a mi feladatunk ítélkezni elégé kifogatod. Önmagára nézve ne várhatja el ha ő sem tudja betartani, nagyon nem ugyan az.
Nem várhatóm el, hogy tiszteljen a lányom ha én hazudok neki.
válasza:#74 " Ezt pedig nem én mondtam, de ha jól tudom nem volt mögé írva, hogy abban az esetben ha megérdemlik." - most már csak azt kellene elárulnod, hogy a kérdező lányának, vagy akárki másnak mi a búbánat köze van a VALLÁSerkölcshöz?????? - természetesen az adott vallás hívein kívül... na ugye, hogy nagy semmi????? Ennyi erővel a Micimackóból is idézhettél volna az érveid alátámasztására...
(Kérdező lánya nyilván nem vallásos, ha egyszer az abortusz pártján állt)
Tudod, a vallásosok tiszteljenek akárkit feltétel nélkül, én meg maradok annál, hogy azt tisztelem, aki tiszteletre méltóan viselkedik... pl itt nem csapja be a férjét a férj élete és a házasság szempontjából nagy jelentőséggel bíró dologban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!