Se baba se család, mi lesz most velem? Hogyan tudnám így folytatni?
42 éves vagyok, kereken 20 éve vagyok férjnél és van egy 16 éves lányunk. Eddig annyira jó volt minden. Van egy gyönyörű házunk amit mi ketten építgettünk az évek alatt, egy-egy kocsi mindkettőnknek, a férjemnek vállalkozása van ami szerencsére remekül megy. Én ápolónő vagyok, amihez igaz nem jár csillagászati fizetés, de én szeretem. A lányunk egy nagyon okos, ambiciózus kislány. Ezt csak azért írtam le, hogy értsétek, miért döntöttem így. Mindig is két gyereket akartam, de amikor a lányom született akkor még nem voltunk olyan helyzetben, hogy rögtön utána egy másikat is bevállaljunk. De néhány éve, hirtelen újra rám tört az érzés, hogy nekem gyerek kell. Már nem volt semmi akadálya, így elővezettem a férjemnek. Teljesen ellene volt, ami engem nagyon megdöbbentett, hiszen anno még ő is kettőt szeretett volna. Azokat a dolgokat hoztam föl érvnek, amiket az elején is leírtam. Ő pedig szintén ugyan azokat. Azt mondta, nem azért küzdöttünk az évek alatt, hogy most újra leadjunk a színvonalból. Nagyon rosszul esett, de valahol megértettem. Ami ezután történt, tudom, hogy az én hibám, annyira visszacsinálnám ha lehetne. Mert attól, hogy az eszemmel megértettem a férjem, attól még bennem maradt az a szorító érzés, hogy most vagy soha, ha most nem lesz még egy babám, akkor végleg kifutok az időből. Eddig spirállal védekeztünk, azt kivetettem. Az elején gyötört kicsit a bűntudat, de meggyőztem magam, hogy ha majd valós lesz ez az egész, akkor majd a férjem is örülni fog. Amikor végül pozitív lett a teszt annyira boldog voltam. Amikor pedig bejelentettem akkor leginkább csak sírni tudtam. A férjem teljesen kiakadt, még sose üvöltözött így velem. Az pedig hogy a lányom is mellé állt, az teljesen padlóra küldött. Oda lyukadtunk ki, hogy vagy elvetetem vagy elválunk. Napokig gyötrődtem, hiszen gyakorlatilag meg volt mindenem amit valaha akartam, és mégis iszonyatos volt. Végül úgy döntöttem igazuk van. A műtét után úgy tűnt, rendbe fogunk jönni, bár még mindig nem sokat beszélgettünk. Aztán 1 hónapra rá a férjem azzal jött haza, hogy válunk. Azt mondta nem tud túllépni azon, hogy át akartam verni. Azt hiszem addig soha nem gondoltam így rá, de ahogy a szemembe mondta tudtam, hogy igaz, át akartam verni, meg akartam kerülni, olyat akartam rákényszeríteni amit ő nem akart. Sírtam, könyörögtem, de azóta tényleg válunk, illetve most van folyamatban. Azóta már el is költöztem, de csak én, a lányunk az apjával akar maradni. Itt vagyok most teljesen egyedül, nincs senkim. A legrosszabb az egészben, hogy tudom hogy az én hibám az egész. Hoztam egyetlen egy rossz döntést és 20 évet vágtam ki a szemétbe. Még csak azt se tudom, mondogatni magamnak, hogy majd meggondolja magát, hiszen itt vannak a papírok. Tényleg csak egy kérdés van bennem, hogy hogy fogom bírni folytatni?
Bocsánat a regényért. Azt remélem, ha kiírom magamból, talán könnyebb lesz.
válasza:Ezekből a nőkből süt a rosszindulat. Persze, a férjed már rég el akart hagyna. A lányod meg önző. Ne hallgass rájuk, náluk még akkor is más lenne a hibás, ha épp rajtakapják őket a szomszéddal. Te legalább jól látod a dolgokat, mert belátod, hogy hibáztál. A férjed rád építette az életét, és az, hogy 20 évvel ezelőtt megbeszéltetek valamit, majd azóta megváltozott a véleménye, nem jelenti azt, hogy szeretője van. Gondolom eredetileg nem úgy terveztétek, hogy majd 40-es korotokban lesz második gyerek. Ez egy teljesen új helyzet, amiben eltért a véleményed, és rá akartad kényszeríteni a saját meglátásodat. Sosem bíznék többet a páromban, ha ilyen fontos kérdésben ilyen módon akarna dönteni helyettem. Valószínűleg a lányod és átérzi a súlyát, és nem elsősorban testvért nem akar, hanem csalódott benned, amiért ilyen durván átvágtad az apját. Mondom ezt azoknak is, akik nem látnak bele a dologba. De persze biztos van olyan, aki akkor is saját érdekével törődik, amikor a szerettei szenvednek.. főleg itt ezen a fórumon..
Tehát Kérdező: Bocsáss meg nekik, amiért nem tudnak (még) megbocsátani. És bocsáss meg magadnak. Előtted az élet, egyetlen hiba miatt még nem kell összeomlani. Keress új célokat, és hagyd magad mögött a házasságod. Akkor sem lett volna a régi, ha nem váltok el. Fel a fejjel, néha az élet olyasmit produkál, amit nem lehet megváltoztatni, csak tudomásul venni és túlélni.
válasza: válasza:"most a kérdezőre akarja hárítani a felelősséget."
Miért talán nem ő a felelős? Ő döntött úgy, hogy nem érdekli senki és semmi ő teherbe akar esni. Nem kellett volna semmibe venni, átvernie a férjet és akkor nem lett volna probléma.
válasza:"Egy 20 éves házasságban. Nekem ne mondja senki, hogy nem volt még olyasmi ennyi idő alatt, amit meg kellet bocsájtani.."
Azért a elfelejtette kivinni a szemetet vagy szándékosan átveri egy gyerekkel nagyon nem egy kategória.
válasza:Szerintem a férjed nagyobb hibás a történetben. Ha ő úgyis el akart válni, akkor nem kellett volna kierőszakolja az abortoszt. Akkor legalább nem egyedül maradál volna, lett volna egy kisbaba melletted, aiki boldoggá tette volna a következő éveidet. És egy életet se kellett volna elvenni, hiszen nem az a helyzet volt, amikor elfogadható az abortusz( pl 14 éves tinianyukánál)
Ne sírj utána, te is nagyot hibáztál, de ő meg egy igazi roh.adék. A lányod meg garantálom, hogy pár év múlva belátja, hogy mi is történt, csak most még nagyon gyerek gondolkodása van és gondolom az apja jól ellenedhangolta.
válasza:"Hogyhogy pont az apja mellé állt? Egyke volt és önző? Én bármikor örültem volna, ha születik egy testvérem... Felnőttként egyedül a nagyvilágban... :(("
Normális érzelmi intelligenciával rendelkező ember az áldozat mellé áll nem a bűnös mellé. Ha te ezt önzőségnek hívód akkor az a te bajod. Te te vagy ő meg ő, senkit nem érdekel ebből a szempontból a te életed. Mivel lány már most érettebb mint az anyja így biztos vagyok benne, hogy lesz párja, gyerekei és barátai és nem marad egyedül nem kell az áll féltésed neki.
válasza: válasza:"Akkor legalább nem egyedül maradál volna, lett volna egy kisbaba melletted, aiki boldoggá tette volna a következő éveidet. "
Igen és a gyerek egész életét élhette volna úgy le, hogy annak a következménye, hogy gerinctelen az anyja, és utálja az apja. Tuti jó lett volna neki.
válasza:"Akkor miben is kellett akkorát csalódni?"
Ezt komolyan kérdezed? Abban hogy átverte. Tudod a bankrablót is leültetik attól függetlenül, hogy elkapják és a pénzt is visszaszerzik.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!