Se baba se család, mi lesz most velem? Hogyan tudnám így folytatni?
42 éves vagyok, kereken 20 éve vagyok férjnél és van egy 16 éves lányunk. Eddig annyira jó volt minden. Van egy gyönyörű házunk amit mi ketten építgettünk az évek alatt, egy-egy kocsi mindkettőnknek, a férjemnek vállalkozása van ami szerencsére remekül megy. Én ápolónő vagyok, amihez igaz nem jár csillagászati fizetés, de én szeretem. A lányunk egy nagyon okos, ambiciózus kislány. Ezt csak azért írtam le, hogy értsétek, miért döntöttem így. Mindig is két gyereket akartam, de amikor a lányom született akkor még nem voltunk olyan helyzetben, hogy rögtön utána egy másikat is bevállaljunk. De néhány éve, hirtelen újra rám tört az érzés, hogy nekem gyerek kell. Már nem volt semmi akadálya, így elővezettem a férjemnek. Teljesen ellene volt, ami engem nagyon megdöbbentett, hiszen anno még ő is kettőt szeretett volna. Azokat a dolgokat hoztam föl érvnek, amiket az elején is leírtam. Ő pedig szintén ugyan azokat. Azt mondta, nem azért küzdöttünk az évek alatt, hogy most újra leadjunk a színvonalból. Nagyon rosszul esett, de valahol megértettem. Ami ezután történt, tudom, hogy az én hibám, annyira visszacsinálnám ha lehetne. Mert attól, hogy az eszemmel megértettem a férjem, attól még bennem maradt az a szorító érzés, hogy most vagy soha, ha most nem lesz még egy babám, akkor végleg kifutok az időből. Eddig spirállal védekeztünk, azt kivetettem. Az elején gyötört kicsit a bűntudat, de meggyőztem magam, hogy ha majd valós lesz ez az egész, akkor majd a férjem is örülni fog. Amikor végül pozitív lett a teszt annyira boldog voltam. Amikor pedig bejelentettem akkor leginkább csak sírni tudtam. A férjem teljesen kiakadt, még sose üvöltözött így velem. Az pedig hogy a lányom is mellé állt, az teljesen padlóra küldött. Oda lyukadtunk ki, hogy vagy elvetetem vagy elválunk. Napokig gyötrődtem, hiszen gyakorlatilag meg volt mindenem amit valaha akartam, és mégis iszonyatos volt. Végül úgy döntöttem igazuk van. A műtét után úgy tűnt, rendbe fogunk jönni, bár még mindig nem sokat beszélgettünk. Aztán 1 hónapra rá a férjem azzal jött haza, hogy válunk. Azt mondta nem tud túllépni azon, hogy át akartam verni. Azt hiszem addig soha nem gondoltam így rá, de ahogy a szemembe mondta tudtam, hogy igaz, át akartam verni, meg akartam kerülni, olyat akartam rákényszeríteni amit ő nem akart. Sírtam, könyörögtem, de azóta tényleg válunk, illetve most van folyamatban. Azóta már el is költöztem, de csak én, a lányunk az apjával akar maradni. Itt vagyok most teljesen egyedül, nincs senkim. A legrosszabb az egészben, hogy tudom hogy az én hibám az egész. Hoztam egyetlen egy rossz döntést és 20 évet vágtam ki a szemétbe. Még csak azt se tudom, mondogatni magamnak, hogy majd meggondolja magát, hiszen itt vannak a papírok. Tényleg csak egy kérdés van bennem, hogy hogy fogom bírni folytatni?
Bocsánat a regényért. Azt remélem, ha kiírom magamból, talán könnyebb lesz.
Új kapcsolatra és boldogságra még bőven van esélyed, de újabb gyermeked már nem hinném, hogy lesz.
Néha az élet keményen, talán túl keményen megbüntet egy hibánkért. Pontosan ezért kell minden cselekedetünket alaposan átgondolni, mert sokszor nincs visszaút.
3-as! Szerinted megbocsátható, ha valaki átvágja a férjét?
Ezért tisztelni kellene Őt! A férje és a lánya megmondta, hogy nem kell még egy gyerek. Kizárólag a kérdező a hibás.
Sajnos ebbe bele kell törődnöd. Annyit azért megtanultál, hogy nem érdemes hazudni azoknak, akiket állítólag szeretünk.
Én is 42 éves vagyok, csak nekem 21 éves a fiam. Mi a férjemmel évekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy több gyerek nem kell, hiszen sokat kell dolgozni. Pár éve nekem is volt egy olyan érzés, hogy de jó lenne egy kislány..Egy kellemes este alkalmával fel is vetettem a témát, végül is ma már anyagilag nagyon jól elvagyunk, és a fiam is felnőtt lett. A férjem kiakadt. Megbeszéltük nincs több gyerek. Most kezdtük élni az életünket, végre utazgatunk, hobbinknak élünk, mondhatjuk, hogy szórhatjuk a pénzt magunkra.. Ne akarjak gyereket, mert újra mindent kezdhetünk elölről.
Végig gondoltam, és igaza volt. Ha most baba lenne, akkor sok mindenről le kéne mondanunk.. Én nem csaptam be, tudomásul vettem, hogy az életünket éljük, és abba nem fér bele egy csecsemő,
Te nagyot hibáztál. Nem azzal, hogy vágyódtál egy baba után, hanem azért, mert egy beszélgetés után ahol megkaptad a választ, hogy a férjed nem akar több gyereket, te mégis becsaptad, önző módon csak magadra gondoltál. Nagy árat fizetsz érte..
Bevallom valahol megértem, hogy a férjed válni akar, a lányod az apjával maradt.. Hatalmasat csalódtak benned, a bizalmat vesztetted el. 42 évesen ahogy én is, biztos vagyok abban, hogy te is megtanultad, hogy a bizalom a legnehezebben megszerzett érzelem.
A férjed jól átvágott. Ö nem pusztán anyagi megfontolásból nem akart még egy gyereket, hanem mert már kifelé állt a szekere rúdja a kapcsolatotokból. Ha ugyanis a házasságotok valóban olyan erős lett volna, akkor egy ilyen esetet ki kellett volna bírnia. Jól felhasználta továbbá a lányod felpiszkált féltékenységét egy új gyerek iránt arra, hogy maga mellé tudja állítani, neked meg még ezzel is növelje a lelkiismeret furdalásodat.
Szépen összemanipulált mindent, hogy elköltözz a közösen összehozott házatokból.
Túl fogod élni. Neki meg már megvan az új nője. Az egésznek semmi köze ahhoz, hogy te hazudtál.
Szia! Én 17 éves lány vagyok. Borzasztó, ami veled történt, de azért nem kellett volna átverned a férjed. Lehet, hogy nem leszek népszerű a véleményemmel, de egy kicsit szeretném, ha megértenéd a lányod álláspontját is, hogy miért állhatott az apja mellé. Nem azt mondom, hogy biztosan így van, csak azt tudom mondani, hogy hasonló korúként én mit gondolnék. Persze ettől nem lesz jobb neked, de remélem egy kicsit megérted majd :(
Szóval az a helyzet, hogy a helyében én is nagyon kiakadtam volna. Több dolog miatt is. A legfontosabb, hogy ilyenkor az ember amúgy is hajlamos az önbizalomhiányra, arra, hogy úgy érezze mindenkinek meg kell felelnie és még így sem elég jó. Ha te ennyire ragaszkodsz még egy gyerekhez (főleg, hogy eddig nem volt testvére, ha lenne, akkor persze más lenne a helyzet), azt sugallhatja számára, hogy nem elég neked. Tudom, hogy ez nagy valószínűséggel hülyeség, és szereted őt (ahogy az kiderül a leírásodból is), de nem biztos, hogy ő ezt tudja. Az én szüleim is folyton mondogatják, hogy milyen jó lenne, ha több gyerekük lett volna (szintén egyke vagyok), és évekig azt hittem (talán még most is), hogy ez azért van, mert én nem vagyok elég. Másrészt, ha megszületett volna a baba, neki nagyon nehéz lett volna. Gondolj bele: hazajön az iskolából, tanulna, pihenne, de ott a baba, aki sír. Aludna éjszaka, de nem tud, mert ott a baba, aki pár óránként felébred, ezzel őt is felébresztve. Ezenkívül nyilván az is bántotta volna, hogy a babára kellett volna költeni minden pénzt, rá nem jutott volna (mármint ő így érezhette). Tudod, a legtöbb lánynak ilyen korban fontos az öltözködés, a "menő" dolgok, különben könnyen kiközösítve találja magát (tapasztalat), ha nincs legújabb divat szerinti ruhája. Lehet, hogy ő nem ilyen, de azt hiszem, tudat alatt mindenkiben benne van ez egy kicsit.
Tudom, hogy ezzel most nem segítettem, de valamiért úgy éreztem, ki kell állnom a korosztályomért.
Sok erőt és kitartást kívánok neked, mert bár hibáztál, láthatólag megbántad. Remélem, rendbe fog jönni az életed!
Annyira bírom, hogy ilyenkor nekiáll kombinálni a sok megcsalt, elhagyott feleség, hogy biztos más nő van a dologban a férj részéről.
Most őszintén: ha valaki ezt megcsinálja a férjével, az máskor is átfogja verni. Ki bízna ezek után a feleségben? Teljesen jogos, hogy válni akar a férjed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!