Se baba se család, mi lesz most velem? Hogyan tudnám így folytatni?
42 éves vagyok, kereken 20 éve vagyok férjnél és van egy 16 éves lányunk. Eddig annyira jó volt minden. Van egy gyönyörű házunk amit mi ketten építgettünk az évek alatt, egy-egy kocsi mindkettőnknek, a férjemnek vállalkozása van ami szerencsére remekül megy. Én ápolónő vagyok, amihez igaz nem jár csillagászati fizetés, de én szeretem. A lányunk egy nagyon okos, ambiciózus kislány. Ezt csak azért írtam le, hogy értsétek, miért döntöttem így. Mindig is két gyereket akartam, de amikor a lányom született akkor még nem voltunk olyan helyzetben, hogy rögtön utána egy másikat is bevállaljunk. De néhány éve, hirtelen újra rám tört az érzés, hogy nekem gyerek kell. Már nem volt semmi akadálya, így elővezettem a férjemnek. Teljesen ellene volt, ami engem nagyon megdöbbentett, hiszen anno még ő is kettőt szeretett volna. Azokat a dolgokat hoztam föl érvnek, amiket az elején is leírtam. Ő pedig szintén ugyan azokat. Azt mondta, nem azért küzdöttünk az évek alatt, hogy most újra leadjunk a színvonalból. Nagyon rosszul esett, de valahol megértettem. Ami ezután történt, tudom, hogy az én hibám, annyira visszacsinálnám ha lehetne. Mert attól, hogy az eszemmel megértettem a férjem, attól még bennem maradt az a szorító érzés, hogy most vagy soha, ha most nem lesz még egy babám, akkor végleg kifutok az időből. Eddig spirállal védekeztünk, azt kivetettem. Az elején gyötört kicsit a bűntudat, de meggyőztem magam, hogy ha majd valós lesz ez az egész, akkor majd a férjem is örülni fog. Amikor végül pozitív lett a teszt annyira boldog voltam. Amikor pedig bejelentettem akkor leginkább csak sírni tudtam. A férjem teljesen kiakadt, még sose üvöltözött így velem. Az pedig hogy a lányom is mellé állt, az teljesen padlóra küldött. Oda lyukadtunk ki, hogy vagy elvetetem vagy elválunk. Napokig gyötrődtem, hiszen gyakorlatilag meg volt mindenem amit valaha akartam, és mégis iszonyatos volt. Végül úgy döntöttem igazuk van. A műtét után úgy tűnt, rendbe fogunk jönni, bár még mindig nem sokat beszélgettünk. Aztán 1 hónapra rá a férjem azzal jött haza, hogy válunk. Azt mondta nem tud túllépni azon, hogy át akartam verni. Azt hiszem addig soha nem gondoltam így rá, de ahogy a szemembe mondta tudtam, hogy igaz, át akartam verni, meg akartam kerülni, olyat akartam rákényszeríteni amit ő nem akart. Sírtam, könyörögtem, de azóta tényleg válunk, illetve most van folyamatban. Azóta már el is költöztem, de csak én, a lányunk az apjával akar maradni. Itt vagyok most teljesen egyedül, nincs senkim. A legrosszabb az egészben, hogy tudom hogy az én hibám az egész. Hoztam egyetlen egy rossz döntést és 20 évet vágtam ki a szemétbe. Még csak azt se tudom, mondogatni magamnak, hogy majd meggondolja magát, hiszen itt vannak a papírok. Tényleg csak egy kérdés van bennem, hogy hogy fogom bírni folytatni?
Bocsánat a regényért. Azt remélem, ha kiírom magamból, talán könnyebb lesz.
válasza:
válasza:"Ne törj össze kérlek, te vagy az anyaminta a lányodnak," - ez kétségtelenül igaz, a lány most tíz életidőre megtanulta a leckét, hogy hogyan nem bánhat soha a saját párjával, ha lesz neki - igazi főnyeremény lesz egy hasonlóan normális pasinak:)))
Az, hogy ebben a szituban a lány hova állt, az egyben azt is jelenti, hogy a Kérdező teljes joggal büszke lehet a lányára és ezzel a saját nevelésére is, ez pl. egy nagy pozitívum, amiből erőt meríthet a továbbiakra.
válasza: válasza:Persze annyira akartad ezt a gyereket...
Egészen addig amíg rá nem jöttél, hogy ezzel kikerülsz a férjed vállalkozás nyújtotta jólétből. Nincs ház, nincs két kocsi a valagad alatt és mindjárt mész abortuszra...és még te sajnáltatod magad.
válasza:#86
"Kérdezd meg tőle, ha az ő életéről döntött volna így egy nagyobb testvér, akkor mit érzett volna." - mármint 7-8 hetes embrióként megérti, hogy a testvére benne volt a döntésben, és erről érzelmei vannak, és el is mondja? :)))
"de ha a gyerekem így ellenem fordulna, én biztosan kiosztanám." - ez bizonyítvány rólad, ha az a gyerek jól van nevelve - mint a kérdésben szereplő gyerek - az nem személyek mellé áll, hanem az igazság mellé a csalással szemben.
"Furcsa ez az egész helyzet, a férjed nagyon gyanús." - aztán mire? Hogy allergiás rá, ha átvágják, és ráadásul pont az, aki a legközelebb áll hozzá?
"Szerintem nem a te hibád," - mi, az hogy becsapta a férjét??? Miért, kié?
"ha ez a kapcsolat biztos lábakon állt volna, ez nem törhette volna meg" - miért, egy biztos lábon álló kapcsolatban mi történik, ha az egyik fél csúnyán átvágja a másikat?
", legyél határozott, és a lányodat is tedd helyre, ráfér."- szerencsére Kérdezőnek erre ha akarná, sem lenne módja, mert egy 16 éves gyerek már maga dönt melyik szülővel akar élni, ezzel max teljesen elmarni tudná magától...
De Kérdező láthatóan sokkal intelligensebb, és sokkal jobban kezeli a problémát, és talán már rájött arra is, hogy a lányára spec tényleg büszke lehet, hogy az az igazság mellé állt, akár az anyja ellenében is. És ez a Kérdező nevelése is.
válasza: válasza:arra gondol, hogy miután elvetette, válik.
Merthogy minden férfi álmának annak kellene lennie, hogy fizessen egy olyan gyerek után tartásdíjat, aki azért lett mert baleknak nézték.
Való igaz, hogy nem volt ez egy elegáns megoldás a férjétől, csakhogy ebben az esetben jobb megoldás nem volt, és erről a nő tehet, nem a férj.
válasza:Itt mindenki olyan könnyen vet pálcát a másik felett. Gyereket akart, hibázott, ÉS? Itt soha senki nem hibázik, és ha igen akkor 20 év minden jó és boldog pillanatát a kukába kell vágni? Anya szeretett volna lenni mégegyszer..., azt hitte, ha terhes lesz, akkor a férje megenyhül, és boldog lesz, ha meglátja a kisbabát.
Istenem! De könnyen ítélkezik itt mindenki....
Én sem akartam a most 8 hónapos babámat, a férjem könyörgött, de nem, nem akartam! Aztán a véletlen neki kedvezett, terhes lettem védekezés mellett, de nem vetettem el, mert tudtam, a férjem nagyon akarja. A kérdező férje pedig egy önző állat, aki csak magára gondol, és egyáltalán nem szereti ezt a nőt, csak megszokásból volt vele...., mert különben ez egy megbocsátható bűn lenne... Ráadásul, a Kerező elvetette a várva várt gyereket, a férje kedvéért, de annak ez sem elég....(a lánya pedig önző. Ez ebben az életkorban rendben van, nem kell vele törődni. Őt se akadályozta meg senki, neki sem szabad beleszólást engedni az ilyen dolgokba.)
Sajnálom a kedvezőt, kívánom, hogy találja meg a boldogságot más oldalán, minél hamarabb.
Írj privátba, ha bármiben tudok segíteni....
válasza:#99, persze, igazad van, MINDENKI követ el hibákat, kisebbeket és nagyobbakat is. Csak hát kérdező nem egy kicsit vagy nagyot hibázott, hanem elkövette az egy párkapcsolatban egyáltalán elkövethető legsúlyosabb bűnt, nagyon komoly, nagyon nagy, az ember élete szempontjából döntő jelentőségű dologban szándékosan becsapta a párját.
Nem tudom, érted e a különbséget? Súlyos hiba az, ha mondjuk a céges bulin félrészegen félrekefél a kollegájával... azt - magamat ismerve - pár nap vagy hét alatt simán megbocsájtanám, pont, mert azt gondolnám, hogy 20 évet nem vágunk sutba egy piás iccakáért... de EZT, a semmibe vételemet, a szabad akaratomba való beletaposást, az évtizedekre olyan helyzetbe való kényszerítést amit nem akartam és nem vállaltam, a hátba támadást, pont attól, akiben az életben a legjobban bíztam - na EZT SOHA.
Na, kérdező férje ennél optimistább volt valszeg, ő eleinte azt hihette, hogy ha elhárul a jövő fenyegetése, akkor meg tud bocsájtani, aztán miután megtapasztalta, rájött, hogy mégse. Én meg ezt értem meg, mert ez szerintem is megbocsájthatatlan, többet hozzá érni sem lenne kedvem egy olyan partnerhez, aki ilyen módon megalázott. Evvan. Szóval én nem hiszem, hogy a férj, amikor a választás elé állította a Kérdezőt, már tudta előre, hogy válni akar így is. Szerintem csak az abortusz után szembesült vele, hogy így sem megy neki a megbocsájtás.
A kérdező lánya meg egyszerűen az ALAPVETŐ EMBERI TISZTESSÉG mellé állt a "mi nők" című sandaság helyett. És hát ja, 16 évesen nem ősanyuci-fertőzött, úgyhogy nem gondolja azt, hogy a férfi dolga egy házasságban az lenne, hogy fenntartás nélkül kiszolgálja az anyukák szaporodási ösztöneit, saját akarat és szándék nélkül, mint tenyészkan és eltartó. Ha a kiscsaj ilyen ép lelkű marad, tényleg főnyeremény lesz egy tisztességes srácnak.
De mondom, Kérdező is megérdemli most már a boldogságot - csak hagyja békén azt, akit a "legjobban szeretve" porig alázott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!