Se baba se család, mi lesz most velem? Hogyan tudnám így folytatni?
42 éves vagyok, kereken 20 éve vagyok férjnél és van egy 16 éves lányunk. Eddig annyira jó volt minden. Van egy gyönyörű házunk amit mi ketten építgettünk az évek alatt, egy-egy kocsi mindkettőnknek, a férjemnek vállalkozása van ami szerencsére remekül megy. Én ápolónő vagyok, amihez igaz nem jár csillagászati fizetés, de én szeretem. A lányunk egy nagyon okos, ambiciózus kislány. Ezt csak azért írtam le, hogy értsétek, miért döntöttem így. Mindig is két gyereket akartam, de amikor a lányom született akkor még nem voltunk olyan helyzetben, hogy rögtön utána egy másikat is bevállaljunk. De néhány éve, hirtelen újra rám tört az érzés, hogy nekem gyerek kell. Már nem volt semmi akadálya, így elővezettem a férjemnek. Teljesen ellene volt, ami engem nagyon megdöbbentett, hiszen anno még ő is kettőt szeretett volna. Azokat a dolgokat hoztam föl érvnek, amiket az elején is leírtam. Ő pedig szintén ugyan azokat. Azt mondta, nem azért küzdöttünk az évek alatt, hogy most újra leadjunk a színvonalból. Nagyon rosszul esett, de valahol megértettem. Ami ezután történt, tudom, hogy az én hibám, annyira visszacsinálnám ha lehetne. Mert attól, hogy az eszemmel megértettem a férjem, attól még bennem maradt az a szorító érzés, hogy most vagy soha, ha most nem lesz még egy babám, akkor végleg kifutok az időből. Eddig spirállal védekeztünk, azt kivetettem. Az elején gyötört kicsit a bűntudat, de meggyőztem magam, hogy ha majd valós lesz ez az egész, akkor majd a férjem is örülni fog. Amikor végül pozitív lett a teszt annyira boldog voltam. Amikor pedig bejelentettem akkor leginkább csak sírni tudtam. A férjem teljesen kiakadt, még sose üvöltözött így velem. Az pedig hogy a lányom is mellé állt, az teljesen padlóra küldött. Oda lyukadtunk ki, hogy vagy elvetetem vagy elválunk. Napokig gyötrődtem, hiszen gyakorlatilag meg volt mindenem amit valaha akartam, és mégis iszonyatos volt. Végül úgy döntöttem igazuk van. A műtét után úgy tűnt, rendbe fogunk jönni, bár még mindig nem sokat beszélgettünk. Aztán 1 hónapra rá a férjem azzal jött haza, hogy válunk. Azt mondta nem tud túllépni azon, hogy át akartam verni. Azt hiszem addig soha nem gondoltam így rá, de ahogy a szemembe mondta tudtam, hogy igaz, át akartam verni, meg akartam kerülni, olyat akartam rákényszeríteni amit ő nem akart. Sírtam, könyörögtem, de azóta tényleg válunk, illetve most van folyamatban. Azóta már el is költöztem, de csak én, a lányunk az apjával akar maradni. Itt vagyok most teljesen egyedül, nincs senkim. A legrosszabb az egészben, hogy tudom hogy az én hibám az egész. Hoztam egyetlen egy rossz döntést és 20 évet vágtam ki a szemétbe. Még csak azt se tudom, mondogatni magamnak, hogy majd meggondolja magát, hiszen itt vannak a papírok. Tényleg csak egy kérdés van bennem, hogy hogy fogom bírni folytatni?
Bocsánat a regényért. Azt remélem, ha kiírom magamból, talán könnyebb lesz.
válasza:Nézzük a dolgot a férj szemszögéből: ha te ápolónő vagy akkor nem keresel sokat,tehát az általad említett élet (ház, kocsi...stb) nagyrészt a férjed teremtette elő. Ez nem kevés munka lehetett. Emellett még nevelte a lányotokat és próbált férj is lenne. Aztán a 40-es éveiben, amikor a lánya már lassan saját lábra áll gondolkodhat azon, hogy végre kevesebbet dolgozhatna, törődhetne magával is. Ekkor a felesége közli, hogy önkényesen teherbe esett. Vagyis ő mehet vissza a mókuskerékbe, sőt többet dolgozhatna hiszen több embert kell eltartania. Újra kezdhetné az álmatlan éjszakákat, újra lenne mellette egy állandóan fáradt, nyúzott feleség. Ráadásul egy olyan feleség akinek nem számított, hogy ő mit szeretne. Az is felmerül, hogy lehet e szeretni egy olyan gyereket ami folyamatosan a felesége átverésére emlékezteti. És mindez egy olyan kapcsolatban ahol a bizalom megszűnt a feleség irányába.
Őszintén szólva teljes mértékben megértem a férjedet.
válasza:"A műtét után úgy tűnt, rendbe fogunk jönni, bár még mindig nem sokat beszélgettünk."
Aki esetleg nem értené ezt a mondatot, ez azt jelenti, hogy a férje megpróbált neki megbocsátani, elfelejteni, hogy mit tett, de nem ment neki, ezért inkább a válás mellett döntött, mint hogy úgy le kelljen élnie olyasvalaki mellett még vagy 30 évet, aki átverte, a véleményét semmibe vette. Eszméletlen, hogy még ebbe is belemagyarázzátok, hogy TUTI MEGCSALT!
Meg hogy a 16 éves lány önző... Megtudnám, hogy édesanyám így át akarta volna verni édesapámat, akkorát csalódnék benne, hogy biztos, hogy nem akarnék vele élni. Ez egyáltalán nem arról szól, hogy a lány akart-e vagy sem kistestvért.
Mennyi idióta gyűlt össze itt, el sem hiszem komolyan...
válasza:Nem olvastam el a többi hozzászólást.
Én megpróbálnék teljesen új életet kezdeni.
Akár új városban, messze, minden kapcsolatot megszakítanék az exférjjel, a lányommal.
A lányomban csalódnék a legnagyobbat... egy gyereknek feltétel nélkül szeretnie kell a szüleit, legfőképpen az anyját. Főleg, ha az egy jó ember (már pedig, aki embereket ápol, az valószínűbb, hogy jó ember). Olyan lelketlen, szívtelen, önző valakinek tűnik a lányod. 1)nem őt csaptad be. 2) csak a saját kényelmét nézi, neki nem kell kistestvér, ő a büszke egyke, fél, hogy kevesebb jut neki anyagi dolgokból (talán) 3) nagyon éretlen tini még
Most biztosan időt kell hagyni neki... nagyon sok időt.
Én egy új párt keresnék, még ha rövid távra is.
Ha minden álmom egy gyerek lenne, mindenképp megpróbálnék teherbe esni úgy is, ha a férfi nem vállalja az apaságot. Nem is kényszeríteném rá... egy ápoló olyan 100ezer körül keres (ha jól emlékszem). Ha van még nagyszülő, bármi, abból valahogy fel lehet nevelni egy gyereket egyedül is. Biztosan nem adnám fel az álmom, az mégjobban megerősítene ha ilyen árat fizetnék érte, megmakacsolnám magam, hogy azért is!
válasza:Ennyi ősanyát... Te jó isten... Szánalmasak vagytok!!
Osztom a 62es válaszoló véleményét...
Értitek egyáltalán, hogy mi történt??? Adott egy nő, akire rájött a babázhatnék, annak ellenére, hogy a férje megmondja neki, hogy nem akar több gyereket, sunyi módon, majdénmegmutatomneki hozzáállással leveteti a spirálját aztán csináltat magának egy gyereket. *taps.taps* A szerencsétlen férfi meg becsapva érzi magát, joggal dühös.. De neeem, szerintetek ő a szemét, mert azt mondta a kérdezőnek, hogy vagy ab. vagy kalap-kabát... Aztán, hogy próbálkozott az elfogadással, de nem sikerült neki már a következő lépcsőfok.
Ne haragudjatok, de ez olyan mint a megcsalásnál... Öhm, megbocsátok, persze...De utána végig ott lesz benned, amikor később jön haza, nem veszi fel a telefont, ráköszön egy számodra ismeretlen nőre, hogy megcsal megint?!?! Ezt vagy sikerül elnyomni magadban vagy nem... Ha nem, akkor az egészségmegőrzése érdekében jobb, ha kilépsz a kapcsolatból...
A lány helyében én rettentően szégyellném magam az anyám miatt.... Tök jó lehet megtudni, hogy az anyám egy gerinctelen ember, aki a saját boldogsága érdekében szemrebbenés nélkül át tudja verni az apámat.... (Y)
válasza:Kérdező (#58) "Ha már akkor tudom, hogy a második semmiképpen nem opció, természetesen megtartottam volna." - eszerint mégse tanultál még eleget a szituból... mert nyugodtan rálőcsölnél még most is kötelességet meg felelősséget CSALÁSSAL a férjedre.
Ennek tükrében 100%-ig megértem, hogy válik, már bocs de te még mindig komoly kockázati tényező vagy, akivel szemben csak az egyetlen valóban 100%-os fogamzásgátlás játszik, ha nem veled él szexuális életet. Gondolom nem óhajt az élete hátralevő részére szüzességi fogadalmat tenni, tehát marad a válás, mint egyetlen tisztességes érdemi opció.
válasza:"egy gyereknek feltétel nélkül szeretnie kell a szüleit, legfőképpen az anyját." - nem tudom, hogy ez a zöldség honnan jön, "szeretni KELL" - parancsszóra szeretés nem létezik.
Egyébként szerintem a kérdező lánya szereti az anyját, azt ugye minden szülő alapban tudhatná, hogy a hibákkal szembeni kritikus hozzáállás nem mond ellent a szeretetnek, és ez a kapcsolatban oda-vissza igaz.
"1)nem őt csaptad be." - ez mióta számít akármiben is? A csaló kevésbé csaló, sőt, tisztelnem kellene, ha nem engem csap be, hanem a szomszédot?
"3) nagyon éretlen tini még" - na, ehhez képest a jelen esetben sokkal érettebben és felelősségteljesebben viselkedik, mint az anyja. Van ez így néha...
Azt meg nemigen tudom önzőségnek tartani, hogy ha valaki az érettségit megelőző évben nem gyereksírástól kialvatlanul akar iskolába kúszni, és nem hagyja a saját jövőjét elrontani azért, mert az anyukájára rájött a babázhatnék, anélkül, hogy a másik két embert, akiktől ez áldozatokat kíván, annyira méltatta volna, hogy előzetesen megbeszéli velük. (igen, 16 évesen már a lánnyal is mindenképp, mert alaposan érintHETi az életét)
válasza:Kedves Kérdező
Kevés olyan sztori van ezen az oldalon, ami annyira megérintett, mint a tied.Én nem ítéllek el, nagyon sajnálom, hogy így alakult az életed.Igen, hibáztál, nem is kicsit,de én úgy látom, hogy a bűn és a bűnhődés nincs arányban egymással.
Nem tudom, hova költöztél, rokonokhoz, vagy nővérszállóra,de egyedül nehéz lesz anyagilag függetlenné válnod.Én a helyedben külföldön próbálnék meg új életet kezdeni.A Te szakmáddal ott tisztességgel meg lehet élni,és az új környezet és az új kihívások sokkterápiaként hatnának rád.Hidd el, sokkal hamarabb túl lennél ezen a válságon, mint itthon, ismerős környezetben, ismerősökkel körülvéve,esetleg, hogy az exed szinte előtted élné az új életét.
Kívánom Neked, hogy találd meg a lelki békédet, később a boldogságodat.
válasza:A lány hozzáállása is érthető! Nem akar állandó gyereksírást hallani, nem akar állandóan a kis tesóra vigyázni, mert ez is benne lett volna a pakliban.
Azt te sem gondoltad végig, hogy ha megszülöd a gyereket, akkor az beteg is lehet? Hogy 60 évesen még egy nagy kamasszal kellene jó viszont tartanod? Ez tapasztalatom szerint ritkán sikerül.
válasza: válasza:- megérdemelted, és egyáltalán nem tudlak sajnálni, márpedig azért, mert HAZUDTÁL, undorító, sunyi módon estél teherbe.
- a párodnak igaza van, hogy kidobott, én is ezt tettem volna. Akit szeretsz, azt nem szabd ilyen gerinctelen módon átvágni.
- a lányodat is megértem, én hatalmasat csalódtam volna az anyámban, és ilyen előzmények után egy darabig látni sem akarnám
Folytatni viszont fogod tudni:
- albérlet, melód van
- megszülöd, és legalább ő lesz neked, ha normálisan neveled, szeretni fog téged
- az más kérdés, hogy az elcs.szett életedre fog emlékeztetni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!