Anyukák. Milyen gyakran tudtok kicsit eljárni otthonról?
Főleg kisgyerekes anyukák válaszára lennék kíváncsi. Kéthetente egyszer este fektetés után kimegyek kicsit kikapcsolódni a kollégákkal. Egy helyen dolgozunk a párommal, így közös az a társaság is, ahova kijárunk. Párom hetente (van hogy többször is) kimegy kicsit beszélgetni, iszogatni velük. Olyan helyen dolgozunk, ahol mindig van pár ember, aki bent marad vagy elmennek valahova kicsit lazítani.
Amikor kimegyek, mindig van pár ember, aki megrökönyödve néz, hogy hogyhogy a párom van otthon a gyerekkel, és hogyhogy ELENGEDETT??? Ilyenkor kicsit megrökönyödöm, hogy mi az, hogy elengedett... szerintem jól meg tudjuk oldani, hogy mindkettőnknek legyen egy kis "magánélete", kikapcsolódási lehetősége a családon kívül. A hétvégéket és a többi estét pedig együtt töltjük, és pedig egész nap a gyerekkel foglalkozom.
Ez olyan kivételes helyzet lenne? Én vagyok ilyen szerencsés, hogy ennyi kijár ilyen rendszerességgel? Valahogy természetesnek vettem, de az emberek reakciójából nem ez jön le. Persze az természetes, ha a párom megy ki, de ha én vagyok ott, akkor hirtelen mindenki sajnálni kezdi őt, hogy szegény otthon kell lennie az alvó gyerekkel.
Nektek milyen sűrűn jön össze 1-1 ilyen? De ide tartozik egy kávézás is barátokkal, vagy egyéb pár órás kiruccanások. Az én babám amúgy 6 hónapos. Köszönöm a válaszokat!
Nem hiszem, hogy olyan kivételes, inkább azoknak az embereknek a felfogásával van gond aki olyat kérdez, hogy elenged-e. Az ilyet sosem értettem. Mi is társasági emberkék vagyunk. Mondjuk általában inkább együtt megyünk, de egy héten egyszer külön is elmegyünk. Bár együtt is csak egy héten egyszer mióta gyerekek vannak:)
Általában a szerda a külön napunk. Ő ilyenkor elmegy sörözni, én a barátnőimmel beülök valahova. Pénteken vagy szombaton szoktunk együtt elmenni kettesben vagy barátokkal. Ha minden jól alakul ezt tartjuk. Abból nincs gond, ha néha késik egy picit, munka után beszélget, vagy beugrik valakihez. Bár örülök ha ilyenkor szól. Én is van hogy elindulok valahova gyerekkel és ott ragadok. És általában én nem is szólok...:)
Egy 1 és egy 2 évesünk van
Igen, én is nagyon sokat foglalkozom a kicsivel, plusz házimunka (mondjuk abban is besegít, de azért a nagy része nekem marad), meg itthonról már én is dolgozom. Én nagyon pörgős ember voltam mindig is, és azt érzem, hogy belefásulnék, és a babával sem tudnék egy idő után olyan minőségben együtt lenni, mint ahogy azt szeretném.
Tegnap este pont ezért mentem ki, mert 3 hete rossz az idő, sétálni sem nagyon tudunk, férjem elutazott egy hétre, teljesen egyedül voltam, családaink messze élnek, és tegnap estére már nagyon sok volt, hogy 3 hete lényegében csak gügyögök és házimunkázom. Ki kellett mennem 2 órára este meginni egy pohár bort és értelmesen beszélgetni, kiszakadni egy picit a lakásból, ahol tényleg bezárva érzem ilyenkor magam.
Ez lenne a normális,nem az hogy első 2 évben még a boltig se mész el a gyerek nélkül.
Amikor gyeden voltam,akkor mi is hasonlóan csináltuk,heti egy este én,másik este párom volt szabad,egy este a nagyszülőknél volt,olyankor kettesben mentünk el valahova,többi együtt.Mindenkinek jó volt,én nem fásultam bele az otthonlétbe,megvolt a kettesben töltött szabadidő is,a nagyik is babázhattak eleget.
amikor akarok, mehetek, kéthavonta fodrász, vásárlás, bármi, a gyerek kettőnké, mi az, hogy elenged???? nem is értem ezeket az embereket
Szitter, szomszéd, sógornő párhavonta vigyáz a gyerekekre, olyankor megyünk el kettesben valahová fél napra.
Szerintem jól csinálod. A gyerek az élet része, nem egy pedig egy otthonmarasztaló kötelesség. Hogy szocializálódjon, ha mindig veled van? Te is ember vagy, kell a szórakozás, nemcsak a férjeknek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!