Se baba se család, mi lesz most velem? Hogyan tudnám így folytatni?
42 éves vagyok, kereken 20 éve vagyok férjnél és van egy 16 éves lányunk. Eddig annyira jó volt minden. Van egy gyönyörű házunk amit mi ketten építgettünk az évek alatt, egy-egy kocsi mindkettőnknek, a férjemnek vállalkozása van ami szerencsére remekül megy. Én ápolónő vagyok, amihez igaz nem jár csillagászati fizetés, de én szeretem. A lányunk egy nagyon okos, ambiciózus kislány. Ezt csak azért írtam le, hogy értsétek, miért döntöttem így. Mindig is két gyereket akartam, de amikor a lányom született akkor még nem voltunk olyan helyzetben, hogy rögtön utána egy másikat is bevállaljunk. De néhány éve, hirtelen újra rám tört az érzés, hogy nekem gyerek kell. Már nem volt semmi akadálya, így elővezettem a férjemnek. Teljesen ellene volt, ami engem nagyon megdöbbentett, hiszen anno még ő is kettőt szeretett volna. Azokat a dolgokat hoztam föl érvnek, amiket az elején is leírtam. Ő pedig szintén ugyan azokat. Azt mondta, nem azért küzdöttünk az évek alatt, hogy most újra leadjunk a színvonalból. Nagyon rosszul esett, de valahol megértettem. Ami ezután történt, tudom, hogy az én hibám, annyira visszacsinálnám ha lehetne. Mert attól, hogy az eszemmel megértettem a férjem, attól még bennem maradt az a szorító érzés, hogy most vagy soha, ha most nem lesz még egy babám, akkor végleg kifutok az időből. Eddig spirállal védekeztünk, azt kivetettem. Az elején gyötört kicsit a bűntudat, de meggyőztem magam, hogy ha majd valós lesz ez az egész, akkor majd a férjem is örülni fog. Amikor végül pozitív lett a teszt annyira boldog voltam. Amikor pedig bejelentettem akkor leginkább csak sírni tudtam. A férjem teljesen kiakadt, még sose üvöltözött így velem. Az pedig hogy a lányom is mellé állt, az teljesen padlóra küldött. Oda lyukadtunk ki, hogy vagy elvetetem vagy elválunk. Napokig gyötrődtem, hiszen gyakorlatilag meg volt mindenem amit valaha akartam, és mégis iszonyatos volt. Végül úgy döntöttem igazuk van. A műtét után úgy tűnt, rendbe fogunk jönni, bár még mindig nem sokat beszélgettünk. Aztán 1 hónapra rá a férjem azzal jött haza, hogy válunk. Azt mondta nem tud túllépni azon, hogy át akartam verni. Azt hiszem addig soha nem gondoltam így rá, de ahogy a szemembe mondta tudtam, hogy igaz, át akartam verni, meg akartam kerülni, olyat akartam rákényszeríteni amit ő nem akart. Sírtam, könyörögtem, de azóta tényleg válunk, illetve most van folyamatban. Azóta már el is költöztem, de csak én, a lányunk az apjával akar maradni. Itt vagyok most teljesen egyedül, nincs senkim. A legrosszabb az egészben, hogy tudom hogy az én hibám az egész. Hoztam egyetlen egy rossz döntést és 20 évet vágtam ki a szemétbe. Még csak azt se tudom, mondogatni magamnak, hogy majd meggondolja magát, hiszen itt vannak a papírok. Tényleg csak egy kérdés van bennem, hogy hogy fogom bírni folytatni?
Bocsánat a regényért. Azt remélem, ha kiírom magamból, talán könnyebb lesz.
válasza:#1100, szerintem kérdezővel nincs alapvető gáz most már, ő inkább csak kipanaszkodta itt magát, hisz kérdése, amire konkrét tanácsolt lehetne adni, nem is volt, csak ilyen nagyon általános, inkább sóhaj-féle...
A gáz inkább szokás szerint az ősanyucikkal van, akik el sem tudják képzelni, hogy valaki az élete bizonyos periódusában - vagy akár az egész életében, olyan is van - baba-free életre vágyik, és ehhez minden joga meg is van. És bizony a baba csak akkor nagy öröm, ha várják, ha kifejezetten nem, akkor lehet az ugyanakkora bánat is. És nem, nem arról szól az élet, hogy a férfi dolga az legyen, hogy a nőnek legyártja a nő által kívánt számú babát, és szállítja a megélhetést hozzá... lehet annak a férfinek más terve, más célja is...
És nem, az sem igaz, hogy a nem kívánt gyereket majd törvényszerűen megszeretik - megesik, hogy soha se, mert mindig a becsapás, a kudarc, a megaláztatás fog eszébe jutni az apának... a gyerek kiváló motiváló lehet - de ugyanolyan kíváló demotiváló is. Hallottam már olyanról is, hogy a hasonló helyzetben a férfi simán felkötötte magát miután maradt a terhesség - mert minek éljen, ha csak ILYEN ótvar élet juthat neki...
válasza:A "baba-free" kifejezés pontosan leírja, mit gondolok az ellenséges megjegyzésekről.
A kérdező nem tudom, mivel sajnáltatja magát, ezer éve nem reagál semmire.
Többet én sem olvasok itt, mert hihetetlen, hogy így acsarogtok egy (már megölt) gyerek miatt egy nőtársatok ellen.
Sok képmutató, sosem hazug, mindig tisztességes (maximum becsületesen félrekefélő) hozzászóló.
válasza:"Sok képmutató, sosem hazug, mindig tisztességes (maximum becsületesen félrekefélő) hozzászóló." - tudod, azért nagy különbség van aközött, hogy az embernek egy dévaj éjszaka max 0,0025 mm-t kopik mással, és visz haza valami új technikát legalább a párját is boldogítani:))) (bocs, nem lehetett kihagyni), és aközött, ha az ember nyakába akarnak vágni az akarata ellenére egy teljesen más életformát az általa képzelthez képest, életfogytiglani - de legalább negyed század felelősséget - és tíz-tizenöt milla anyagi terhet. Hát banyek, ekkora kárt egy gonosztevő sem tud csinálni, és bónusban az még nem is mondta előtte, hogy hű de szeretne, és pláne nem a maximális bizalmamat (addig) élvező, számomra a legfontosabb (addig) személy...
Azért ébredjünk már fel, az ég szerelmére.
(és ez rég nem a Kérdezőnek szól, mert ő ezzel már tisztában van, benne is van magában a kérdésben. Hanem azoknak, akik esetleg mostanság akarják a "majd megenyhül"-re építő csalással tönkrevágni pont annak az életét, akit ÁLLÍTÓLAG szeretnek)
válasza:99#
Jézus!!!! Úgy beszéltek itt a gyerekről, mint ha az valami szörnyűséges nyűg lenne.... Ennek a házaspárnak volt már gyereke, szerették a kislányt, nem nyűg volt nekik. Miért lett volna ez a baba nyűg? Bearanyozta volna az életüket. Fogalmatok nincs, mi az a gyerek! A férje lehet magának nem tudja megbocsátani, mit kért a feleségétől.... Undorító a férj, ő családban élt, gyerekkel, ráadásul korábban is kettőt akartak...., boldogabbak lettek volna...
válasza:#114, gratulálok, eszerint jobban tudod, hogy mitől lett volna boldogabb a férj, mi aranyozta volna be az életét, mint ő maga, meg hát persze azt is, hogy mit tud és mit nem tud megbocsájtani, akár magának, akár másnak.
Ezzel idáig semmi gond, más is képzeli látnoknak önmagát, csak az a baj, hogy pont ezek a fajta tévhitek, önbecsapások hozzák létre az ilyen eseteket... a Kérdező is pont ilyesmit gondolhatott a történet elején...
Na, ezzel szemben, ha nem lett volna ilyen tévhite, ez a történet sem lett volna, hanem éldegélnének békében, még akár boldogabban is... a Kérdező tévhitei 3 embernek és egy magzatnak intézték el a sorsát.
Na, pont ide vezetnek az ilyen tévhitek, meg ha valaki azt képzeli magáról, hogy jobban tudja, mi a jó annak a másiknak, mint az illető másik önmaga.
válasza:99#
Nem beszélek úgy, de megvan az esélye, ha szereti a lányát is, meg általában minden normális ember (apa) érzéseit megmozgatja egy édes baba, később még inkább, mikor ragaszkodó kisgyermek, aki kifejezi a szeretét.
Tenyleg csak sajnálni tudom azt, aki nem tudja miről "beszélek".
válasza:A férfinek joga van eldönteni, hogy akar e gyereket vagy sem. Ennyi. Aki bármilyen jogot csorbitani próbál, akár ezt, akár mást, attól a lehetőleg hamarabb meg kell szabadulni - jogosan.
Cifrázhatják egyesek, hogy megszeretheti azt amit nem akart stb. de a másik semmibevéve egyáltalán nem természetes még akkor se ha sokak részéről ez általános gyakorlat.
válasza:#116, tudod, az egy dolog, hogy te mit tartasz éppen "normálisnak" vagy éppen "nem normálisnak"... attól mert te valamit "nem normálisnak" tartasz, még nem lesz joga senkinek elcseszni más életét olyan dolog rákényszerítésével, amiről előre közölte, hogy nem kér belőle.
Az meg láthatóan fel sem merül benned, hogy valaki pont nagyon is érti, hogy miről beszélsz, mert mondjuk nem volt akkora mázlija a bajban, mint a Kérdező férjének... pedig olyan is van, hidd el, még olyan is, aki felkötötte magát a fene nagy "bearanyozástól"...
válasza:Utolsó, ez a kérdés egész normális volt, amíg az utolsó 3 oldalra ide nem találtak az ősanyucik... a kérdés tanulsága meg annyi, hogy van, aki tudja magától is, hogy nem lehet a párját saját akarata ellenére dolgokba belekényszeríteni, és van, akinek ezt külön meg kell tanulnia, mint a Kérdező.
Egyébként meg tökéletesen igazad van, tényleg hülye, aki ezért felköti magát - a nem kívánt terhességnek az illegális megszüntetése is pár évvel megúszható, és utána előtte lett volna az élet...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!