Mit tegyek, ha úgy érzem hogy nem bírom tovább gyerek nélkül?

Nézd őszinte leszek, bármennyire lepontoznak érte.

Én biztos várnék még a helyetekben. Párod azért sokkal reálisabb.

Érthető,hogy te a megoldást keresed a vágyaid kielégítésére, de sajnos ez így nagyon kevés. Értem, hogy tele a net babadolgokkal, hogy tudsz igényelni segélyt (nem fogsz ám falnak menni tőle, hogy mennyit képesek adni), de könyörgöm. Helyezd már kicsit előtérbe a megszülni kívánt gyerek érdekeit. Jó amíg icipici, veszel neki olcsó cuccokat, szerzel használt dolgokat, de mindig lennének egyem meg olyan kívánságai, amikre előbb utóbb nemet kell mondanod. Nem nagy dolgokra gondolok, de nem szakadna meg a szíved, hogy milyen körülmények közzé kellett érkeznie, csak mert te már annyira babázni akartál?

Tudom, hogy nyersen fogalmazok, de ez az igazság.

Nem azt mondom, hogy várjatok az örökké valóságig, sosincs tökéletes pillanat, de a mostani még csak meg sem közelíti az ideálisabb helyzetet. Párod fizetési kötelezettsége meddig tart?

Nem lehetne legalább azt megvárni, amíg letelik? Vagy ha befejezted az iskolát, akkor dolgozz még valamennyit, talán van esélyed kicsit magasabb fizetésre, és utána GYED-re menni.

Gondolj bele, milyen szörnyű helyzetbe kerülnétek, még csak ketten is, ha mondjuk Párod most elveszítené a munkáját. Mi lesz azzal, hogy tartozást kell fizetnie? Szülnél egy gyereket ekkora bizonytalan helyzetre?

Arról nem is beszélve, hogy párod joggal feszült most is, javarészt az ő nyakába zuhanna, hogy utána próbáljon még többet keresni, hogy mindent meg tudjatok adni a babának.

Ne legyél önző. Fiatal is vagy. Várj még.

Értem a betegséged is, szomorú dolog, de akkor sem fair amit keresztül akarsz vinni,hogy meggyőzöd a párod, és aztán utánatok a vízözön. Nem csak te szerepelsz a történetben.

"Párom meg már 29,nem fiatal. "

Ez fájt. Itt Pesten ez azért kicsit más... még nöként sem "öreg" 30 évesen szülni, ez nem a 19. század;)

A párod beleegyezése persze kell.

Véleményem, így messziröl, hogy tanulj, menyj el 1 évre dolgozni, hogy legyen munkatapasztalatod, és 25 évesen pont jó lesz.

Nagyon kemény ez a világ, hogyha nincsen befejezett iskolád! Az életedet alapjaid építed ez alatt a pár év alatt!

Nem lennék ám olyan biztos, hogy befejezed a fennmaradó iskolát egy ujszülöttel...!

Amióta mindenki babázik a környezetemben, már látom, hogy mennyi rengeteg energia, és idö ez - pedig az ismerettségi körömben több pénzük van az embereknek, ami valahol sok mindent megkönnyíti (ha Xre van gyorsan szükségük csak bemegy egy boltba, már az is elég nyüg, nem kell a Vaterán kotorászni, stb).

Az orvosi dolgokat megbeszéltétek az orvossal? a kérdésböl azt szürtem le, hogy idövel egyre nehezebben lehet gyereked, vagy hogy?

38F, baba nélkül:(

heh, ne viccelj már :) 29 évesen még bőven fiatal a párod ilyen szempontból és te is az vagy. semmiről nem késtetek le.

szerintem inkább kettőtökre figyelj egyelőre, élvezzétek egymás társaságát, szeressétek egymást, mert majd a gyerek mellett teljesen más lesz az egész. ha egy éven belül te sem akarsz próbálkozni, akkor addig ne is foglalkozz ezzel. csak lazán :) egy év múlva, ha befejezted a sulit megnézitek az akkor lehetőségeket.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy, végtelenül kellemetlen.

Szerintem nem vagy önző, a szavaidból sem az jön le és ez egy fránya betegség, talán a többiek nem tudják.

7 év után ugyan amellett a férfi mellett érthető is, hogy előjön benned az anyai ösztön, de a körülmények tényleg nem alkalmasak rá, abban pedig nem hiszek, hogy a gyereknek mindent ingyen be tudsz szerezni, egyszerűen képtelenség.

Reménykedj, hátha történik valami szerencsés dolog. Klassz, hogy őszintén megbeszéled a pároddal, most elültetted a fejében, ő is meggondolhatja magát.

Arra pedig, hogy meg kell-e szakadnia a szivünknek, amiért nemet kell mondani egyszer a gyereknek ez a véleményem: egyrészt minden gyereknek tudni kell nemet mondani. Másrészt a felső 10ezren kivül mindenki nélkülözik, csak a határ van máshol, ezt vegyétek észre, a gyerek vágyainak egy ponton kénytelen vagy nemet mondani és ha a baba iránti vágyad később sem múlik el és sokáig szeretni fogod a gyereked, akkor szivesebben nőttem volna fel a ti családotokban, akármilyen szegények is lettünk volna.

Azokkal értek egyet, akik szerint még várnod kell.

Most rád tört ez a baba utáni vágy, kicsit hirtelennek, gyerekesnek tűnik...

Tanulsz, és a jövedelmetek (vagyis, ami megmarad - és ez a lényeg) abszolút nem teszi lehetővé, hogy gyereket vállalj.

Ezek az ingyen dolgok meg... bocsi, de ennyire naiv nem lehetsz! Szerintem te is tudod, hogy ez nem így megy, csak hitegeted magad, mert "magyarázod a bizonyítványodat", hogy miért is kellene most rögtön szülnöd.

A pároddal értek egyet: ez most nagyon nem tűnik időszerűnek... Csomó család ettől megy aztán tönkre, és elveszíthetitek a lakást, mindent.

22 éves vagy, még nagyon fiatal, és a párod is fiatal még:))Ilyet nem is hallottam még, hogy egy 29 éve pasira azt mondják, hogy nem fiatal már:DD

Értem a betegséged, van ismerősöm, akinek ugyanez van, ma 3 gyereke van. Az első kicsit nehezebben jött össze, a másik kettő könnyebbe...úgyhogy nyugi:)

Végezd el az iskoláid, ne add fel! Kitartás! Utána dolgozz legalább egy évet, hogy GYED-et kapj, ne GYES-t.

Jegyezd meg, semmi nincs ingyen, főleg így, hogy a párod jól keres. Az önkormányzatnál nem érdekel senkit, hogy mire(adósságra) megy el a pénzetek. A suliba a könyveket meg kell venni, olyan nincs, hogy a neten te megszerzed ingyen vagy olcsóbban.

Meg hát a babadolgok is sokba kerülnek, 22 évesen ne legyél annyira naiv, hogy azt képzeld, bármit is ingyen adnak.

Érdekes, de rám is gyakran rám tört ez az érzés, amikor olyan 22-23 voltam. Illetve akkor kezdődött. Volt, hogy könnyes szemmel néztem a játszótéren a kisbabákat, hogy nekem is kell egy. Viszont reálisan szemléltem a dolgot. Én 23 évesen jöttem össze a párommal, akkor még volt egy évem az egyetemből, párom munkanélküli volt, meg azért egy friss kapcsolatba... Hát, érted. Most már több, mint 3 éve vagyunk együtt, mindketten dolgozunk, most fogunk összeházasodni, LTP-re vettünk egy lakást. Én 26 vagyok, a párom 33. És most fog jönni a baba.

Viszont, ha neked ilyen betegséged van, és tényleg évekig eltarthat, hogy teherbe ess, lehet érdemes lenne elkezdeni próbálkozni. Viszont, ha a párod még nem akar gyereket, nem biztos, hogy jó ötlet erőltetni. Azért még fiatal vagy, ha 2 év múlva kezditek el a próbálkozást, amikor már lesz fix munkád, akkor is csak 28 leszel, ha 3 évig eltart. A pasik meg örök fiatalok ilyen szempontból, ha nem dohányoznak/isznak/drogoznak. Nekünk két hónap alatt összejött, pedig az én párom 33 elmúlt.

Ja, és nálam az a gond, hogy anyukámnak és nagyimnak is ki kellett venni a méhét mióma miatt. Szóval én is paráztam, hogy 30 előtt kéne szülni, mert anyámnak már 35 évesen nem volt méhe. Beszéld meg a pároddal a dolgot.