Vannak itt olyan nők (/lányok), akik nem szeretik a gyerekeket?

Én a 10-13 éveseket nem szeretem, szóval gondolom a válaszom haszontalan lesz, de azért leírom miért.

Ez az a kor, amikor még nem tinédzser, de már nem is gyerek ilyenkor kezdenek a kis nemi dolgai kialakulni, és már tininek hiszi magát, meg azt hiszik, nekik mindent szabad, meg amúgy is rohadt idegesítőek.

Én is az voltam! (Még emlékszem miket csináltam, kívülről nézve utálatos)

Elkezdik őket érdekelni a pasik/csajok, de ezeket nem tudják normálisan kezelni, mert új, de a szájuk az hatalmas. Ilyenkor kezdenek el visszabeszélni (hiszen már nem gyerekek) de amúgy még nagyon azok. Káromkodnak, mert menő, cigiznek mert menő stb. Akik nálunk dohányoztak a gimiben, azok 80%-a általánosban kezdte (pont ebben a korban). Egyszer gimi elsőben késett a menstruációm, amit megosztottam az egyik lánnyal, aki azt javasolta teszteljek. Mondom minek teszteljek, ha szűz vagyok? Erre elkezdett "cikizni", hogy ő már általánosba elvesztette.

A gimi évek alatt pedig az jött le, hogy aki nem szűz az általánosban vesztette el, a többiek 17-18 évesen.

Tehát ez a 13 éves kor, ahol már úgy érzik szabad szexelni, inni, cigizni, mert menő, meg ők már teljes jogú tinik.... na ez a legrosszabb.

Nekem leginkább az anyukákkal van problémám, Egyszerűen nem képesek megnevelni a gyereküket, nem szólnak rájuk semmiért, és elvárják, hogy értük legyen az egész világ.

Nekem is volt biciklis esetem, én még csak rajta sem ültem, hanem toltam, hogy ne zavarjak senkit. Kedves anyuka természetesen az út közepén állt a kölykével, még a szemembe is nézett, de nem derogált neki akár egy centit is odébb állni. Akkor már bizony marha ideges voltam, és megjegyeztem, hogy nem az út közepén kéne állnia. Ő csak nézett, elmentem mellettük. Később felültem a bicajra, hogy eltekerjek vele a legközelebbi boltig. Belefutottam ugyanabba az anyukába, és elkezdett mutogatni a gyerekének, hogy én voltam a kiscsaj aki beszólt nekik.

Ez csak egy példa volt egyébként, rengeteg hasonló történetnek voltam szemtanúja: kislány leköpi az egyik utas fejét a vonaton, anyuka egy büdös mukkot nem hallat, elfoglalják rendre a járdát, felmennek a BICIKLIÚTRA, és ha szólok, nekik áll feljebb és hasonlók...

Ha belőlem is ilyen anya válna véletlenül, inkább lőjenek fejbe.

"Aha és ha nincs út csak járda akkor mit cisnáljak? Repüljek? Nem fogok kilométereket kerülni, csak azért, hogy az úton tekerhessek."

Ez a gondolkodásmód épp olyan, mintha azt mondanád, hogy nem fogsz az autóddal elmenni az egyirányú út másik végéig, mert az kerülő, hanem inkább behajtasz a tilosba, hátha szemből neked jönnek. Közlekedhetsz ahogy akarsz, amíg el nem kapnak, de akkor ne te legyél már felháborodva, hogy a járdán gyalogosok és babakocsisok vannak és nem fér el a biciklid.

Amúgy én a gyereksírást, pontosabban a hisztit nem tudom elviselni. Biztos mindenki volt már olyan szituban, hogy a buszon csücsül a gyerek és úgy ordít, hogy szétreped a buszablak, olyan halálkomoly okból, hogy pl. vegyenek neki mekis hamburgert vagy mit tudom én, mellette anyuka vagy apuka úgy tesz, mintha süket lenne. Ha meg valaki rá merészel szólni a szülőre, hogy nevelje meg a gyereket, akkor meg kikel magából. Ezt csak rövid ideig lehet kibírni, inkább leszállok a buszról, mint hogy ezt kelljen hallgatnom. Mondjuk igazából ilyenkor sem a gyereket, hanem inkább a szülőt utálom, aki így megnevelte.

Én 10-12 éves korig nem nagyon bírom a gyerekeket, főleg a fiúkat és azokat nem, akik elevenek, meg be nem áll a szájuk. Az ennél idősebbekkel már van közös témám lehet velük beszélgetni.

Na még a kisbabák tudnak nagyon kikészíteni. Múltkor pl. 3 órás repülőutat végigbőgött tőlem 3 méterre egy gyerek, na az ilyen esetek rendkívüli agressziót váltanak ki belőlem, pedig tudom, hogy nem tehet róla senki (kivéve a szülőket, akiknek annyi eszük van, hogy a 4-5 hónapos gyerekkel repülnek).

Sokan írták, hogy sok esetben a szülők miatt vált ki ellenérzéseket a gyerek és ez nagyon igaz. Egy másik eset, hogy ahol lakom van egy direkt futópálya a városban, ki van írva, hogy csak rendeltetésszerűen lehet használni, sportcipőben és csak futásra (párhuzamosan mellette megy egy járda és bicikliút is), erre folyamatosan azt látom, hogy a gyerekek bent vannak a pályán, ott téblábolnak, a futók meg kerülgetik őket, nem egyszer már majdnem nekimentem 1-2-nek, az anyuka meg ilyenkor persze húzta a száját. Na ilyenen is felidegelem magam :) És akkor még nem is beszéltem az étteremben fel-alá rohangáló gyerekekről. Egyszer kigáncsolok egyet, az tuti :) (igen, ilyen szívtelen dög vagyok)

Egyébként valamikor majd egyszer szeretnék egy kislányt és csak reménykedni tudok, hogy kis csendes, értelmes lesz és akkor nem lesz baj:)

L27

nekem a 6-7 évnél idősebbekkel már semmi bajom, sőt, kifejezetten szimpatikus példányokat is látok elég gyakran, viszont az ennél fiatalabbaktól idegenkedem. minél kisebb, annál kellemetlenebb érzésem támad tőlük, az újszülöttektől egyenesen viszolygok. nem tudnék racionális indoklást adni, valahogy morbidak nekem, kis, magatehetetlen, visszataszító lények, nem tudok mit kezdeni velük. valamiért a kisállatok esetében ugyanez a kicsi-gyenge kombó megérinti az elkorcsosult anyai ösztöneimet, de a kicsi emberektől rosszul érzem magam.

24/L

Nem jó szó rá, hogy nem szeretem őket, inkább csak nem tudok mit kezdeni velük. Dolgozik barátnőm bölcsiben és oviban is, én viszont egy merőben más pályát választottam. Meg is akarják feszt változtatni a véleményemet, olykor elintézik nekem, hogy bent legyek a gyerekek között pár órát az oviban/bölcsiben.

Egyrészt, nem értem mit beszélnek, másrészt nem tudom lefoglalni őket játékokkal, ha ők találják ki sem tudom átadni magam a témának, így hamar megunom. Nem tudom miről beszélgessek velük, mit szóljak hozzájuk, hogyan kezeljem őket, egyszóval tényleg szó szerint nem tudok mit kezdeni velük. Sosem volt kisgyerek a családban amióta az eszemet tudom, így nem tanultam bele hogyan is kell ezt.

Az biztos, hogy tele leszek majd kétségekkel, de saját gyereket mindenképpen szeretnék. Eleinte biztos a sajátommal is nehéz lesz, de bízom benne hogy az azért más. Hogy bölcsis gondozónőnek nagyon ótvar lennék, az már biztos... :D 23/L

Hát én nem szeretem a gyerekeket. De ezt már nem is nagyon szeretem mondani, mert utána olyanok velem, mintha valami gyilkos lennék. Egyszerűen nem bírom elviselni ahogy hisztiznek, követelőznek, mindent akarnak, nem értik meg, hogy az a plüss mondjuk a másiké.

Sőt, igazán őszinte leszek, nem is volt még jó tapasztalatom gyerekkel.

Párom unokahúga: most elsős, de annyira el van kényeztetve, hogy rosszul vagyok tőle. Mindig mindent akar, meg is kapja őket. A nagyanyja puliját kővel dobálja, meg piszkálja (láttam). A magyarázat erre, hogy még kicsi, bontogatja a szárnyát... Hát bontogatnám neki én is, csak félek, hogy nem sok maradna belőle. Egy kis terrorista. Mindig azt kívánom neki, hogy legyen csak egy olyan osztálytársa amilyen én voltam, és akkor tuti, hogy örökre egy kis sz....rházi marad, mert letöri az összes szarvát.

Rokonok gyerekei: ketten vannak, 4 és 7 évesek kb. A kicsi állandóan ordít. Amikor anyáméknál aludtak, és sajnos én is ott voltam, rám maradt a reggeli elkészítésének szerepe. A szalámi, sajt, paprika, paradicsom nem volt jó, a nagyobbik gyerek elküldött lazán a boltba, hogy hozzak selyemsonkát, mert ezt a szart ők nem eszik meg. De így szó szerint. Na akkor mindent eldobtam, és közöltem vele, hogy csináljon magának reggelit, és menjen el a boltba egyedül, kár, hogy se a pultot, se a hűtőt nem éri fel...

Barátok gyerekei: ketten vannak fiúk. 5 és 12 évesek. A nagyobbik fél egyedül elmenni pisilni (!!!) ezért az öccsét viszi folyton. De attól nem fél, hogy egyszer szájbaverem, amikor hisztizik, bántja a macskákat, és hozzányúl a telefonomhoz. Amikor megsértődött anyámra, kiment a kertbe és letaposta a virágait. Igen, direkt. A kicsi hisztis, nyávog, mint egy kislány. De ha ezt mondod neki, akkor még jobban rákezd, és a taknya-nyála egybe folyik, miközben közli hörögve, hogy ő nem lány. Szívderítő egy látvány.

Barátnőm lánya: 5 éves. Ő a legnormálisabb az összes kisgyerek ismerősöm közül. Igaz, hogy baromi hisztis, és vinnyogós, de ha rászólok, legalább felfogja amit mondok neki. A többi nem. Vele csak egy problémám van. Amikor átjönnek mindent szétpakol és elakar vinni, és bántja a macskámat (aki az én gyermekem). Szerencsétlen már menekül a gyerek elől. A kiscsaj meg nem hiszi el, hogy egyszer tényleg megkarmolja.

Ezek csak a főbb tapasztalataim. Ha egy gyerek elkezd ordítani a buszon, leszállok. Ha a pénztárnál, akkor lerakok mindent, és elmegyek. Inkább várok, teszek egy kerülőt, fázom, melegem van, tömegbe megyek, később érek haza, csak ne legyen a közelemben hisztis gyerek. A normális gyerekek nem zavarnak, de velük csak nagyon ritkán találkozom.

Hát azért kockásra röhögtem magam a válaszokon:DDDD

A kedvenceim:

"az újszülöttektől egyenesen viszolygok. nem tudnék racionális indoklást adni, valahogy morbidak nekem, kis, magatehetetlen, visszataszító lények"

"Múltkor pl. 3 órás repülőutat végigbőgött tőlem 3 méterre egy gyerek, na az ilyen esetek rendkívüli agressziót váltanak ki belőlem"

"nem hiperaktív kis vadállat"