Vannak itt olyan nők (/lányok), akik nem szeretik a gyerekeket?

01:18 Aha és ha nincs út csak járda akkor mit cisnáljak? Repüljek? Nem fogok kilométereket kerülni, csak azért, hogy az úton tekerhessek. Amúgy pedig naponta járok biciklivel, a nővérem biciklimániás, rengeteg más emberrel találkozok aki ugyanott teker ahol én, és rendőrökkel is rendszeresen. Soha senki nem említette, hogy nem szabad. Azt pedig nem hiszem, hogy bárki is megszabhatja, hogy hol TOLJAM a biciklim.

Amúgy pedig tök mindegy, hogy van-e nálam bicikli, mert anélkül sem fértem volna el, ők meg csak álltak négyen, babakocsival a fél méteren és bámulták a semmit, majd felháborodottan szóltak utánam.

Mi együtt laktunk elég hosszú ideig egy családdal, 2 gyerek volt. A nagyobb 6 éves állandóan fárasztott azzal hogy nézzem meg épp milyen idióta játékot kapott, a kicsi meg non-stop bőgött, az anyjuk meg sztereóban üvöltött mindkettővel.

Alap tartozék volt nálunk a füldugó.

20-25 közötti nő vagyok, nem szeretem a gyerekeket és soha nem is szeretnék gyereket szülni.

Nekem nincsenek annyira erős ellenérzéseim, ritkán találkozom hisztis gyerekkel, nem mozgok olyan helyeken, ahol minden tele lenne gyerekkel. Illetve ha pl. rokonok megkérnek, hogy foglalkozzak vele, akkor nemet mondok, tehát nincs velük különösebb problémám, mert nem kell velük töltenem az időm. Ha a buszon vagy bárhol ordít a gyerek, akkor idegesít ugyan, de nem szólok, mert látom, hogy az anyja próbálja nyugtatni, csak hát nem sikerül... Szerintem ilyenkor nem jogos lecseszni, mert valószínűleg ő sem tudja, miként hallgattassa el. Ellenben sokszor látom, hogy az anyuka természetesnek tartja és nyugodtan bámul kifelé az ablakon, míg a gyerek hisztizik. (Látszik, hogy nem direkt hagyja figyelmen kívül, hogy ne erősítse benne a helytelen viselkedést, hanem tényleg ennyire idióta a hölgy...) Olyankor szoktam szólni, hogy rendezze a gyereket.

Én sem tudom pontosan, hogy miért nem szeretem a gyerekeket, egyszerűen nem érdekel mi van velük, nem találom őket aranyosnak, semmilyen érzelmet nem váltanak ki belőlem.

Nincs problémám azzal, aki szereti őket, csak az húz fel, amikor előjönnek a szokásos dumáikkal, például: Majd megváltozik még ez (nem kedvesem, azért mert te ezt hiszed és sokszor így van ez még nem biztos, magyarán totális h.ülyeség, amit összehordasz). A másik pedig, hogy majd megváltozik, ha szülök és szüljek én is. Az ilyen ember egyértelműen nem normális. Hisztizni bezzeg tud, hogy ha látja a híradóban, hogy az anyuka megölte a gyerekét vagy kidobta az ablakot stb. El kéne már fogadni, hogy vannak nők, akik nem anyukának valók és nem lenne szabad rájuk erőltetni a szülést=gyereknevelést.

Én teljesen jól érzem így magam, soha nem volt hiányérzetem emiatt, és a jövőre is gondolok, de gyerek nem szerepel a terveim között. Vannak terveim, sok minden érdekel, nem aggódom amiatt sem, hogy nyugdíjas éveim alatt unatkozni fogok (gyakran ezt hozzák fel érvként). Egyébként ezt nem is tartom egészségesnek (persze ez senkit sem érdekel), hogy sokan csak azért vállalnak gyereket, hogy ha idősek lesznek, akkor legyen aki ott van velük és gondoskodik róluk.

Nekem nincs turelmem hozzajuk. Ugy fel percig birom egy gyerekkel aztan kesz ... kisbabat ha 2x fogtam kezbe.

Tegnap egy anyuka mondta hogy beteg a gyerek nem mehetnek oviba mondom te nem vagy te miert nem mehetsz ? :)

30/N

Egyáltalán nem szeretem őket, egyáltalán, semmilyen gyereket nem tudok aranyosnak tekinteni, soha nem is lesz gyerekem, zsigerből rosszul reagálok rájuk, főleg a csecsemőkre. Nem bírom a látványukat, a hangjukat, szagukat, semmijüket, ez ilyen enyhébb fóbia nálam, soha egy ujjal hozzá nem értem csecsemőhöz és nem is tudnék. A nagyobbakkal szemben már nincs ilyen erős ellenérzés, de nem szeretem őket. A neveletlen, artikulátlan, erős hangú, kiabáló, bömbölő, dübörgő, zavaró példányok irritálnak, ha elég csendesek, hogy ne nagyon tűnjenek fel, akkor meg simán közömbösek. Semmit se tudnék velük kezdeni, és nem is akarok. Gyerekkoromban se szerettem a többi gyereket, és soha nem babáztam kislányként sem, utáltam a játékbabákat.

Le leszek nyilván pontozva meg szétszednek az anyukák, de válaszoltam, vannak ilyenek is, mint én.

31/N

Én szeretem a gyerekeket:)

Oviban voltam gyakorlaton és 10gyerek volt ràm bízva. Nem volt nagyon hiszti és ami volt az is kezelhető volt szàmomra. Nem ordítani kell a gyerekkel, hanem elmagyaràzni neki a dolgokat és példàt mutatni neki.

A gügyögés pedig nem jò, mert ùgy tanulja meg a szavakat, ahogy beszélnek hozzà. Sok "gagyogòs" szülő gyereke beszédhibàs.