Miért az az álmom, hogy kitartott nő legyek?

Mindkét elképzelést egy dolog köti össze:

A kérdező bármire képes lenne, csak dolgozni ne kelljen!

Tehát vagy eltartja valaki, vagy hajléktalan lesz, csak munkát vállalni ne kelljen!

Itt van a kutya elásva.

Amennyiben valóban az lenne az elv, amit oly szépen hangoztat, hogy nem akar asszimilálódni, fúj reklámok és társadalom, meg blablablablabla: az lenne a vágya, hogy önellátó legyen egy távoli kis tanyán.

Ahol iható a kút vize, meleget ad a kis kályha, amit saját maga által guberált gallyakkal meg kukorica szárral fűt télen, tyúkokat etet, kecskét fej, és pénz nélkül megteremt magának mindent, ami az élethez kell.

Ez egy szabad élet, független, társadalmi kötelezettségektől mentes, de keményen kell vele dolgozni.

ÁÁÁÁÁ, dehogy...

Ő inkább kitartott nő lenne! De úgy ám, hogy szex nélkül!

Vagy szabad vándor...

A pejparipa pimpilimpijét... A koldusmaffia meg a strigók pont az ilyen elvarázsolt kis tyúkokra vadásznak, és remekül meg fognak élni belőled, kedves kérdező. És rohadtul nem fogja őket érdekelni, hogy akarsz-e szexelni meg dolgozni...

Harminc-harmincöt éves korodig mehetsz az út szélére, aztán úgy le leszel lakva, hogy ingyen se kellesz senkinek.

Aztán mehetsz csicskának egy gazdag családhoz, és ott szépen eltörik kezed-lábad, ha nem fűlik a fogad a munkához.

Arra még figyelj, hogy külföldön pár helyen alapból összeszednek a rendőrök, ha hajléktalan vagy. Ha rádvernek egy-két kisebb lopást, pár évig lesz is hol aludni... aztán már csak leszbikus zárkatársakkal kell ledumálni, hogy te egyébként nem akarsz szexelni.

Azt meg képzeld el, hogy ötven évesen, hajléktalanként, betegen, fájó ízületekkel milyen frankó lesz vándorolni, hidegben éjszakázni, mert kitartani már a kutya se fog.

"20 éves vagyok." :D

ezt a két számjegyet inkább cserél meg! Az talán közelebb áll a valósághoz!

"Teljesen mindegy mit csinálok, ha valaminek meg kell történnie megtörténik"

- ez ellentmondásban van, a szabadságvágyaddal és a szabadságról alkotott elképzeléseiddel. És egy elméeti tévedés van a mélyén:

Két dolog van: a sors és a karma.

1.A sorsot nem tudod befolyásolni (azokra a görög tragédiákból szerzett katarzis révén tudunk rátekinteni: a hősök hogy élik meg, hogy fogadják el hogy ismerik fel?),

2.a karma (szanszkrit ˇkr-gyökből: tenni, cselekedni) a cselekedeteink ok-okozati láncolata - az 100%-ban a cselekedeteinktől függ.

*

és most menj, készülj az unalmas, de karmikus szempontból mégis szükséges vizsgádra.

üdv-aa

"nem félek a haláltól. "

Na de addig nagyon sokat kell ám éhezni, meg fagyoskodni!

Nehezen leszel kitartott nő, ha nincs kedved a szexhez.

Valójában csak buta, céltalan kiscsaj vagy, aki ezt valami iszonyú romantikus dolognak látja.

Én "kitartott" vagyok, de nem azért, mert az akarok lenni. 22 éves vagyok, anyagi okok miatt nem tudtam befejezni a tanulmányaimat. 2 éve a vőlegényemmel élek. Iskola mellett dolgoztam is, ebből finanszíroztam a tanulmányaimat. Szülők nem tudtak és most sem tudnak segíteni. Iskola után egy idős bácsit ápoltam, ez volt a "munkám". Na most, ha elmegyek egy állásinterjúra, legyen az egy élelmiszerüzlet, vagy egy szolárium, vagy ruhaüzlet, kozmetikai üzletek, stb, amint megtudják, hogy igazi munkám soha nem volt, tapasztalat és a megfelelő papírok(eladói szakma, stb) híján elküldenek a francba. Még egy gyárba is elmennék dolgozni, de az az egy, ami itt van, az tele, és ha valaki kilép, már aznap találnak másik embert. Biztos, ami biztos, oda is beküldtem az önéletrajzom, hátha...

Nos. Eltart a párom. Soha, egy szóval nem hánytorgatta fel, hogy ő fizet mindent. Én érzem magam sz@rul. Miért? Mert ő dolgozik meg keményen a napi betevőért, ha veszek magamnak egy cipőt vagy egy ruhát, bűntudatom van. Ha szülinapja van, mit vegyek neki? Hiszen bármit veszek, az az ő pénzéből van. Így ezeket a dolgokat is úgy oldom meg, hogy inkább a két kezem munkája legyen benne, mint az ő pénze. Tortát sütök, stb. Nem jó ez, pláne nem hosszú távon, hidd el. Nem értem. Miért az az életcélod, hogy semmi célod nincs? Kusza mondat volt ez, de ezt akarod. A semmit! És, ha jön a nyugdíjas kor? Honnan tudod, hogy lesz melletted valaki, akinek a nyugdíjából kettecskén eléltek? És ha egyedül maradsz? Mi lesz? Mi lesz, ha 40-50 évesen dolgozni kényszerülsz? Nem kellesz majd sehova, 20-30 év munkanélküliség után. Ne a jelenre gondolj, a jövődre! Ha te ilyen életet szánsz magadnak, akkor tényleg az utcán találod magad. De ha ez neked jó, akkor sok sikert. Majd dobok aprót a sapkádba.