Miért az az álmom, hogy kitartott nő legyek?

Pedig a "kitartottságot" vagy eltartottságot általában arra mondják, ami nekem a szemem előtt lebeg.

Kitartanának pénzzel és lakással. Ha van valakim, aki szívesen befogad, annak nagyon örülök. Nem azért, mert ellát kajával, és kényelemmel - ezek másodlagosak, felőlem akár egy lakodalmat is megtarthat magának - hanem, mert jól esik együtt lenni valakivel, jól esik hozzá bújni, ha szeretnek. De ha senki se lenne, aki ezt megadná nekem, akkor egye fene, így jártam.

A hajléktalanság sem olyan lenne, hogy kiülök az aluljáróba csövelni. Vándorolnék. Városokban, erdőben, hegyen, búzamező mellett, folyó parton... És én rendelkeznék önmagam felett. Szabad lennék. Nem kéne azon agyalnom, hogy éppen kinek voltam a terhére, vagy milyen keretek közé van zárva a szabadságom. Sokan aggódnak. Sőt, majdnem hogy mindenki aggódik. Általában olyan dolgok miatt, amiket nem is ő befolyásol, és nem is lát! Mivan ha a "nagyfőnök" holnap azt mondja "puff, elvesszük a támogatást a fogyatékossággal élőktől". És lehet majd miatta aggódni. Nem láttuk előre, és nem is voltunk képesek a szabályozására. Nem mi irányítunk. Mégis őrlődünk.. Nincs értelme az őrlődésnek. Mossák az agyunkat. Mindenhol ezt látom, az agymosást. ls emiatt depressziósak lesznek nagyon sokan, aztán ad nekik a TB valami dilibogyót ami miatt megint fizetniük kell, nem igaz? :D

Én voltam már el, voltak már több napos kiruccanásaim. nem hazudok, tényleg nyáron és ősz elején voltak. Nem volt ágy, nem volt semmi. De tapasztalatok voltak. Olyan helyeken jártam, amiken még soha, és olyan tájakat láttam amiket még soha, és rengeteg embert megismertem. Hajléktalanokat, akik jobb híján nekem mesélték el az élettörténetüket, mert senki más nem hallgatja meg őket rajtam kívül! És másokat, fiatal "otthonosokat" akiknek szintén meg volt a saját történetük és gondolataik. És senki nem bántott. Soha senki nem bánt, pedig gyakran oda jönnek ha látják, hogy ott ülök egyedül hajnali egykor. Meghívnak sörözni, adnak enni, meghallgatnak. És én is a maximumot nyújtom magamból, amit akkor éppen tudok nyújtani. Volt olyan hajléktalan pasi, aki mellettem maradt egész hajnalban, csak azért, hogy megvédjen, Egy ujjal sem ért hozzám. megtehette volna, de inkább megvédett, és beszélgettünk.

Nincs annál jobb, mint amikor a saját magad ura vagy, és talán olyasmit tapasztalsz meg, amit senki más. Nem én lennék az első, aki megteszi.

De nem akarok iskolát, munkahelyet. Van bennem valami, a zsigereimben, ami teljes mértékben ellen áll minden szabályozásnak vagy rendszernek.

Nem ellentétes...

Az emberek azt mondják, hogy ha másnál laksz, ha más "pénzel" akkor kitartott vagy. De szálljunk le erről a szóról...

Szóval én nem hinném, hogy az, hogy felköltözök egy barátomhoz és emellett ugyanúgy nem hajtok fejet a társadalomnak annyira ellentéte lenne annak, hogy nem költözök fel egy barátomhoz, és nem hajtok fejet a társadalomnak.