Mit csináljak? Úgy érzem, hogy "kinőttem" a gimiből, de ezt az anyám nem érti

79:"ha a szülei eltartanák, nem menekülne egy pasihoz ennyi idős fejjel."

Azért ennek a történetnek több oldala is van. Igen, lehet hogy egy olyan "letojom" stílusú az anyuka, aki éli világát és nem érdekli a lánya lelkivilága.

Viszont az is lehet, hogy az anyuka - apukáról ugyanis nincs szó a történetben - lehet hogy egyedülálló, és vért pisil, hogy kifizesse a számlákat és nem képes többet adni. Akkor már talán elvárható, hogy a leányka ne úgy álljon a háztartási munkákhoz, hogy nem ő koszolta össze a tányért. Ismerős elvált anya majd' szétszakad, különórákat vállal hogy kifizesse a rezsit, a gyerekeinek a ruházkodást, viszont a legmélyebb tisztelettel beszél a gyerekeiről, hogy milyen rendesek, mert a házimunka nagy részét már ők végzik és ez neki milyen nagy segítség amikor este hulla fáradtan beesik az ajtón.

Aztán az is lehet, hogy anyuka tudna többet adni, de egy undok, követelőző és hisztis tininek az ember nem szívesen nyitogatja a pénztárcáját. Múltkor észrevettem egy alkalmi vételt, az egyik gyereknek egy szoknyát, amiről tudtam, hogy tetszene.Hazavittem, örömében a nyakamba ugrott, majd szaladt felpróbálni. Aztán amikor másnap mentem magamnak kabátot venni, két perc után már az ő méretükben nézegettem a ruhákat, csak azért nem vettem többet, mert nélkülük már ritkán vásárolok. De ha az ember látja, hogy örömöt okoz, ebből az örömből rá is visszahull valami (akár két puszi, akár egy meglepi, hogy mire hazaér el van mosogatva), akkor sokkal szívesebben ad. Ha nekem is ilyen mufurcak lennének a lányaim akik lógnak a suliból, állandóan a pasijával meg a haverokkal lóg velem meg veszekszik és még egy poharat se képes odarakni, na annak én se lökdösném oda az ezreseket.