Mit csináljak? Úgy érzem, hogy "kinőttem" a gimiből, de ezt az anyám nem érti

Ha én tanácsolnám néhány válaszoló gyerekének, hogy lógjon és hamisítson, mit szólna hozzá?

Ó, és 17 éve férjnél, 16 éves lányom van, diplomás ápoló és mentőtiszt diploma, 106 nm családi ház.

Hogy mi lenne a gyerekből, ha tanulna, odafigyelne a továbbtanulásra, de valamiért elszúrtatok volna valamit KÖZÖSEN a családi életben?

Válasz: sikeres ember!

És szülőként nem hagynád, hogy a lányod ritkán járjon haza, mert nem a házimunkával abajgatnád, hanem azzal, hogy meséljen magárol, engedjen közel magához. Önismereti meditációt tartanál, mi az, ami miatt ennyire elhidegültetek, miért a pasijával vigasztalódik, miért ennyire különc.

Ezt tennétek. Én biztosan.

Nagyon figyelnék rá, nagyon szeretném és a leírt jelenségektől ha megijednék is, nem támadással, hanem öleléssel válaszolnék.

"mit ért el szabáylkövető, minden kihágásmentes életével,"

Mondanám, hogy elértem egy nem gazdag, de pénzügyi problémáktól mentes életet, egy jó beosztást, karriert, normális családot, és amikor a házasságom nem működött tovább akkor nem kellett benne tovább szenvednem mint más ismerős anyukának, hanem ki tudtam lépni, és elvált anyaként is tudok biztosítani a gyerekeknek egy megfelelő életszínvonalat, nincs habzsi-dőzsi, de kaphattak egy-egy egyszerűbb okostelefont, jut különórákra, szórakozásra és jó életünk van.

Mondhatnám ugye, de nem tehetem, mert nem felelek meg a "szabáylkövető, minden kihágásmentes" kritériumodnak.

Ennyi idősen mint a kérdező én is azt hittem, hogy az én s.ggemből süt a nap, egy időben lógtam is a suliból, csak én nem hamisítottam igazolást, egyszerűen nem foglalkoztam vele, majdnem kicsaptak miatta az iskolából. Otthon folyton állt a bál, persze a szüleim is következetlenek voltak ("neked nincs más dolgod csak a tanulás" - "miért nem vagy képes elmosni egy tányért").

Ha jókislány lettem volna, akkor se jutottam volna többre az életemben. DE: marha sok cirkuszt megspórolhattam volna magamnak és a családnak. Cs.sztem el családi kirándulást, ünnepeket, átlagos estéket. Na és mi értelme volt? A nagy büdös semmi azon kívül, hogy mindenki rosszul érezte magát miattam. Nem tartott volna semmiből bejárni arra a pár órára, megspóroltam volna a botrányt, emiatt a korlátozásokat, büntetést, stb.

Az iskoláskori "szenvedés" a munka világával szemben lófütty. Mintha azt magyaráznád valakinek aki járt a Himaláján, hogy de nehéz megmászni a Gellért hegyet.

Szóval a leányzó nyafogását a sulival kapcsolatosan nem tudom komolyan venni, és nem is tudom biztatni, hogy ne járjon be. Felnőtt? Akkor kibírja rinya nélkül is.

Az otthoni házimunkával is ugyanez van. Kis energiabefektetéssel hatalmas haragszomrád hisztiket spórolhattam volna meg. Most, a saját családomnál látom, hogy milyen sokat jelent a nyugodt légkör és mindenkinek milyen jó ha nem b.szogatja a másikat. Aminek persze én voltam a fő okozója. Szóval erre sem mondhatom a kérdezőnek, hogy persze, semmi dolgod, majd ha elköltözöl úgyis elmosogatsz, addig anyád csinálja csak. Ha csak egy picit nem magammal foglalkoztam volna, hanem kidugtam volna a fejem és körbenézek, esetleg figyelek is másokra, akkor talán nem keserítem meg mások - és ezzel a saját életemet is.