Hogy lehetnek olyan vakok, naivak a szüleim, hogy hisznek abban, hogy sikeres leszek?
Tudom, ez a szülők "dolga" de mégis, miért menekülnek önámításba és önbecsapásba?
Reménytelen az életem, de ők mégis azt gondolják okos, tehetséges, ügyes vagyok és bíznak a jövőbeli sikeremben...
Miért ilyenek? Miért hordanak szemellenzőt?
23 F
válasza:49
Tudom. Épp ezért kérdeztem itt. De hogy tudnám, ha nm hiszik?
50&51
Azért ragaszkodo hozzá, mert ez a valóság. Nem félek semmitől, illetve nincs konkrét dolog, ami emberkerülővé tett. Mindig ilyen voltam.
Igen, löttyedt 30 éves. Ahogy írtam, megereszkedik a bőr, jönnek a betegségek, etc.
Nem félek a felelősségtől. Egysdzerűen, ha már elronottam, nem értem, miért kellene hosszú távú célokat kitűznöm.
És az öregséget külső jegyekre értettem-olyan külső jegyekre, amelyek sok esetben determinálják az egyént is.
"A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncos lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember – akár tizenhat éves, akár hatvanhat – csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek.
Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint az önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed. Olyan fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed. Fiatal vagy, míg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság – az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet."
Albert Schweitzer
válasza:Mit nyavajogsz? A szüleid bíznak bennek, örülj neki, és bizonyítsd be hogy igazuk van. Alacsonyak a pontjaid, ezért nem vesznek fel sehova? Vegyél egy rohadt matek könyvet a kezedbe és májusban csináld meg jobbra! Aztán nyáron készülhetsz egy újabb tárgyből és októberben még tovább növelheted a pontjaid, utána mehetsz levelezős/esti suliba. Sírással még senki nem jutott előbbre. Ha nem tudnám hogy 23 vagy és fiú, azt hinném hogy 5 és lány. Örülj hogy támogatnak a szüleid és "használd ki".
20L
(Ilyen mentalitással még jó hogy nem tapadnak rád a csajok, szerinted ki a szexi? Az akinek van önbizalma és még a semmiből is próbálkozik valamit csinálni, vagy aki magát sajnálja 0-24 és nem tesz semmit? Tippelhetsz.)
válasza:54: nem tudom, mi érdekel. Rendszerint úgy szokott lenni, hogy miután elkezdek valamit, rájövök, semmi érzékem és affinitásom nincs hozzá.
53: kedves naiv, 20 éves leányzó!
Nem mehetek vissza a sulimba, mert csináltam egy hülyeséget-önkritikám azért még van!
Más: mégis miféle csajozásról meg "szexiségrôl" beszélsz?
Ebben a kérdésben még nem írtam le, de tessék: NEM AKAROK BARÁTNÔT. NEM AKAROK KAPCSOLATOT (a prostik sokkal jobbak;))!
Attól, hogy neked az a fontos, hogy minden este más kan verje beléd, nekem nincs szükségem egy olyan idiótára, aki minden nap csókkal, öleléssel és "szeretlek" felkiáltással várna.
válasza:Épp ez az. Én nem küzdök semmiért. Nem is fogok.
Hiszen régen feladtam.
A gond az, hogy ezt a szüleim nem látják,ill fogják fel.
válasza:Na figyi,
első körön, ilyen intelligenciával, mint ami neked van, fél kézzel elvégeznél bármilyen egyetemet. Valószínűsítem, hogy pont emiatt veszted el az érdeklődésedet ilyen könnyen, mert nem jelent számodra kihívást. Nem meglepő, hogy a magasabb intelligenciával rendelkezőek apátiába zuhannak.
Tény és való, hogy engem is megleptek a válaszaid, de ettől függetlenül nem foglak lehülyézni. Sőt, éppen úgy gondolom, hogy több is kijutott neked tehetségből és észből a kelleténél. Közvetlen közelemben él hasonló ember, szóval ismerem a szituációt. :)
Egyet viszont hadd magyarázzak el. Senkit nem érdekel a pics@gásod. De komolyan. Ha választ akarsz, akkor írj ide kérdést, de te mindent megcáfolsz. Ennek nincs értelme. Csupán unalomból raktad ki ezt a kérdést, hogy valaki végre foglalkozzon veled, de eszed ágában sincs meghallgatni, vagy megfogadni az itt leírt válaszokat. És lássuk be, jó muri nézni, hogy ki mindenki hülyéz le, nem? Mert akkor játszi könnyedséggel lehet nekik valami bántót és negálót visszaírni.
Na, a válaszom lényege mégis annyi lenne, hogy mondd meg nekik az igazat. Ültesd le édesanyádat - aki kínok közt adott életet neked -, édesapádat - aki egész életében érted dolgozott - és mondd meg nekik, hogy azért mert egy önző, gyenge kis f@s vagy, ezért te ezt itt most feladod, apátiába zuhansz, depresszióba esel és soha semmit nem akarsz már az élettől. Nagyon őszintén tedd ezt, és ismételd addig, amíg meg nem értik, szépen észérvekkel alátámasztva.
Ekkor szeretném, ha anyukád szemébe néznél, látnád a szomorúságot és elkeseredettséget. Remélem, ez majd boldoggá tesz.
Majd menj el a havi 60 ezredből k@rvázni, a szifilisz és a kankó hamar elvisz majd... Úgyis ezt akarod nem, te idióta?
Kedves 58-as!
Először is köszönöm a választ! Ilyeneket szerettem volna olvasni az elejétől, teljes szívemből gratulálok hozzá! :)
Akkor a reakcióm:
Először is, nem fogom megköszönni a belém vetett bizalmat - nyilván a szemed előtt lebegő, naiv, optimista rózsaszín köd mondatja veled-, de megkérdezném: mégis miféle intelligenciáról beszélsz?
Ötödévben, középiskolában megbuktam egy vizsgán, csak azért kaptam 2-est mert a tanár megsajnált! Innen gondolod?
Vagy honnan veszed?
Viszonylag jól kezelem a billentyűzetet, plusz még mondatokat is tudok szerkeszteni, valamint (alapszintű!!!) intellektuális tevékenységre is képes vagyok - a gond csak az, hogy ez baromi messze van az intelligenciától. Mindkettőnk érdekében ne is ruházz fel ilyen attribútumokkal.
Ugyanez igaz a "több is kijutott neked tehetségből és észből a kelleténél" témájú hipotéziseddel kapcsolatban.
Kikérem magamnak, hogy ennek a játszámnak semmi értelme! :) (Oké, abban igazad van, hogy amikor sokadszorra fogom kiemelni a kérdést, az puszta szórakozásból fog történni.;)). De! NEM az én hibám, hogy senki nem tud megfelelő útat mutatni. Lehet, hogy aktívan küzdök a felajánlott opciók ellen - de szerinted miért? Mert REÁLISAN látom magam és a helyzetem. Ezért is olyan felemás megoldás a gyakorikerdesek.hu - magyarázni mindneki tud, ezeket el is lehet fogadni, csak éppen a valóság részletei lyukasztják ki ezeket a mentőöveket.
Felőlem lehülyézhettek, én is tudok egy s mást! :D
A bántó és megalázó dolgok meg kizárólag a mindent beborító, nyálas, ragadós optimizmus ellen születtek!
Amit utoljára írtál le, az megint egy eszményi megoldás (lehetne). Ha nem lennének érzéseim, meg is tenném (ez is olyan jó lenne... semmiféle emocionális megkötés nem érne... na mindegy, még egy utópia). Először is ebbeől megint orbitális veszekedés lenne. Kettő: szeretem a szüleim, ilyen nyíltan nem tudom bántani őket. ÉPP EZÉRT lenne jó, ha saját maguk jönnének rá a vesztett helyzet nyilvánvalóságára. Lehet, hogy önzőség ezt a terhet levenni a vállamról, de kérdem én, mennyire önzőség az, hogy -ha megkérdezném- a szüleim az öngyilkosságomba sem egyeznének bele? Szép kis ping-pong megy (menne) itt...
Végezteül, igen, valami hasonlót szeretnék az életemmel, mint amit utolsónak írtál le.
válasza:Nem is tudom miből gondoltam, hogy intelligens vagy... Hmmmm, lássuk csak. Mondjuk a szóhasználatodból, a szókincsedből, helyesírásodból, stb. Ja, az meg, hogy valaki megbukott, az nem függ össze az intelligenciával. Én iq-ról beszéltem, nem arról, hogy megtanultad-e az anyagot egy órára, vagy sem.
Na mindegy, a Te dolgod. Én megpróbáltam...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!