Hogy lehetnek olyan vakok, naivak a szüleim, hogy hisznek abban, hogy sikeres leszek?

Nyilvánvalóan nem azért tetted ki a kérdést, mert kétségeid voltak a saját magaddal kapcsolatos véleményedről. A múlt fontos, oké, de nem egyenlő a jövővel. Vannak volt bűnözők, akik megjavultak, vannak drogosok, akik leszoktak, az emberek nap mint nap változtatnak az életükön.

De mindegy, ha tényleg az volt a kérdés, amit fent írtál, akkor arra már megkaptad a választ.

nos ..hasonlítunk kérdező. A determináltság vonatkozásában, meg ahogyan látom írok Neked. Pár évvel idősebb vagyok..és mindig visszatér valami fájdalmas űr a múltból ami cselekvésképtelenné tesz átmenetileg..vagy időszakokra. Tudod ebben az a csapda hogy mimnél később kezded el felülírni a rossz befejeződéseket, annál inkább ragaszkodnak, és te is hozzájuk..

Pedig lehet csak a megküzdési stratégiád nem jó, vagy hiányosak momentán a rendelkezésre álló eszközeid.

Talán retorikai lőgyakorlatnak szántad ezt itt a verbalitás mezején,miközben vágynál arra hogy megértsenek,és hogy valakitől feloldozást nyerj. Ami elveszi az önsanyargató bűntudatot. De azt hiszem ilyet Isten adhat. ÉS fog is ha van küzdelem : "ember küzdj és bízva bízzál.."

Tudod, vannak jobb meg rosszabb napok..-de mikor kicsit el tudod hagyni ezt a passzív destruktív szemléletet egészen szépséges arcát mutatja az Élet. Hagyd hogy szeress, és hogy szeressenek mások! Ne akard megváltani két nap alatt a világot, ha szembesülsz is elmulasztott időkkel. Közel a szottyadt 30hoz :) , kétségbeesem sokszor mert az önkínzáshoz segítségül hívom azokat a bizonyos irigységre sarkaló objektív tényeket. Pedig..!! Ez a valóságnak egy aspektusa amit ha fókuszba helyezel,felnagyítod és pont hogy eltolod a realitás érzékedet olyan irányba, ami boldogtalanná tesz - és bár az egzisztencia pl mint értékmérő jelen van..-a produktum szubjektív. Ez célmeghatározás és életkörülmény figyelembevételének a kérdése. Talán eddig nem jól határoztad meg a személyes célodat(?)

Valamint tapasztalhatod ha jól használod az intellektusod képességét, hogy van sokkal több síkja, és színtere az életnek ami számít.

Szeretettel gondolok Rád, még ebben a részedről tanúsított sziporkázó magányos gőgben is,ami inkább erőfitogtatásnak tűnik, és hárítása a szerethetőségnek- (hidd el volt hogy én is néha az ajtófélfán vezettem le a feszültséget. )

Ennek a bipolaritásnak sokféle terhe és fájdalma van, viszont ha a transzcendenciát nézzük akkor valami olyan adomány oldala,amivel kiüthetjük a másik kezéből a kardot. Amivel a legőszintébben ölelhetünk, és amivel lehet nagy dolgokat alkotni ha a jóság ősmagja ott él.

Albert Schweitzert idézted, az egyik legnagyobb alakja annak az emberi nagyságnak ami gyakorlatban és szellemiekben is megmutathatja mire képes az ember.

..szóval.. lelked lehet akár 70éves és ráncos :) akkor is tudd hogy van aki szeretne(és aki most is szeret a közvetlen környezetben) így hisztisen,narcisztikusan, high intelligence lúzerként is. Innen lehet építkezni.

"Nem hiszek az Elrendelésben,

mert van szivemben akarat,

s tán ha kezem máskép legyintem,

a világ másfelé halad.

Mégis érzem, valaki néz rám,

visz, őriz, ezer baj között,

de nem hagy nyugton, bajt idéz rám,

mihelyt gőgömben renyhülök.

Ez a valaki tán az Isten

akitől bujni hasztalan.

Nem hiszek az Elrendelésben,

de van egy erős, ős uram.

Már gyermekül vermébe ejtett

s mint bölcs vadász gyenge vadat,

elbocsátott, de nem felejtett:

szabadon sem vagyok szabad.

Ily vadra, régi hercegeknek

szokásuk volt, mondják, jelet,

aranyos nyakörvet verettek,

hogy mindég ráismerjenek.

Igy hordom én is titkos örvét

annak aki e rengeteg

ölében elfogott, de önkényt

ujból elveszni engedett.

Azóta bolygok a viharban

vadmódra - de az ő jele,

erejének bélyege rajtam

hogy ne nyughassam nélküle

s mint szélcibált bogáncs amelyen

a szivárvány lába pihen,

illattal tellik: úgy betelljen

sóvárgással bogáncs-szivem.

Nem hiszek az Elrendelésben,

mert szabad vagyok: oly szabad,

mint a bolond bogáncs a szélben

vagy vad bozót között a vad.

«Vezessen Hozzád a szabadság!»

igy kérem olykor aki vár,

mert nem annak kell az imádság,

ki Istent megtalálta már."

Nem értem, hogy miért kellett ezt a kérdést újra kitenned, hiszen már rég megkaptad rá a választ, hogy miért ilyenek a szüleid és mit kellene tenned velük.

Igen, nálad van az igazság. Na és? Ettől mi lesz jobb? Igazad van, hiszen legnagyobb részt gondolataink determinálják a jövőnket, nem csak a múltunk, és ha te feladod, nem küzdesz, pesszimista vagy, akkor biztosan nem lesz jobb. A múlt azért fontos csak, mert lehet belőle tanulni. Felesleges a múlton rágódni, hiszen az már elmúlt, az már nincs. A jövő pedig még nincs.

Fogalmam sincs, milyen életed lehet egyébként, de tőled sokkal rosszabbakat megélő emberek (háború, erőszak, hozzátartozók legyilkolása) is fel tudtak állni és igenis el tudtak érni valamit, megmutatták, hogy amit az ember el tud képzelni, azt meg is tudja valósítani.

Neked pedig megvannak a legnagyobb kincseid; egészség, intelligencia, szerető család, étel, meleg otthon, mégis arra összpontosítasz, ami nincs, a másokéhoz képest piti problémáidon agyalsz, pedig örülhetnél annak, amid van.

És nem vagyunk tehetetlen fadarabok, melyeket ide-oda sodor az ár kénye kedve szerint, igenis van teremtő és befolyásoló erőnk, ami akkora, amekkora a belevetett hitünk és kitartásunk. Nálad itt bukik az egész.

Tudom, hogy az élet bizony nem rózsaszín, de nem is fekete-fehér.

Az alap egzisztencia persze fontos. De ne a drága autóra, házra építsd a boldogságod, mert ezeket akármikor elveszítheted. Ugyanígy a szerelmet is. Nem igazi boldogság az, melyeknek léte feltételekhez van kötve; "boldog leszek, ha...". Ez butaság.

Tudom, hogy nem erre voltál kíváncsi, de mivel megválaszolták már páran előttem a kérdésed, gondoltam, kifejtem a véleményem.

113. vagyok. A fáradságot megértem, nekem is volt elírásom hasonló okok miatt. Semmi gond nincsen, -és távol álljon tőlem hogy én megmondjam a tutit, vagy akárcsak patetikus bölcsességeket pufogtassak. Érdekesnek talállak,és maximum beszélgetnék veled, esetleg vitatkoznék,- ha van az az érvrendszer ami mentén érdemes,és tudjuk tartani a stílust.

Amit alább írok ,azt nem megítélésből sokkal inkább ténysejtésből írom :

Kissé cinikus közönyt mutatsz, miközben vágysz arra hogy az elefántcsonttornyodig másszon valaki, csak egy kicsit kússzon az érzéseid gondolataid közé csak egy kicsit mozgasson meg. Provokálsz ..és élvezed a népszerűséget itt -miközben talán sehol, semmit nem kockáztatsz. Nem mérettetsz meg olyan helyen ahol ez már kevés lenne,vagy mondjuk több energiát igényelne.

Bosszantasz, és élvezkedsz arról a magas lóról :) - közben csak feltűnik neked is hogy 12 oldalnyi figyelmet ki tudtál csikarni,kb a semmivel. Konklúzió: Nem vagy buta ,sőt még kedvelhető is.. -és ezt mind tudod is!! Te egy csaló vagy itt. Nem elégit ki a materialista létra elmélet,értelemtelenek,unalmasnak -és sivárnak találod -de érzelmekről se mersz beszélni. ÉS talán megélni sem..vagy szavak nélkül megölelni azt aki arra érdemes, pl a szüleid.Sodródsz,és félsz - hát hogyne félnél! én is félek,(vélhetőleg mind)csak erről nem divat beszélni..

Nem vallásról írtam hanem -hitről- valami magasabb szintű rendezőelvről,ami van. Ennek megnevezése kultúránként és hagyományonként eltér. Tudod biztos eljön egy pont amikor választhatsz hogy a Nietzsche-i irányvonalat képviseled e, a lét értelmetlenségéig el lehet jutni zseniként és hülyeként egyaránt. Csak kérdés érdemes e. Mindennek -mindennek- ott a visszája és színe. A te szemüveged dönti el..hát néha nem árt lecserél,vagy csak tiszta vízzel szemet mosni. Ettől még lesz szar meg nehéz..de azért van fény is és színek.Tudtad?:)- A szürkében minden szín benne van!

Babitsot azért idéztem mert pont annyira volt ateista mint amennyire hívő. Aki gondolkodik tele van kétségekkel, és kutató szándékkal hogy többet értsen a létezésből.Aki más agyhuzalozással él,más rezgés szám hat rá -de ez már nagyobb felelősséget is igényel- és ezt ugyancsak tudod.

Még egy végére,egyik kedvenc idézetem: " a függetlenség ócska középosztályos hiedelem" és milyen igaz! csak globalizált, fogy társadalmi berendezkedésben a fogalmak megváltoztak -a kollektivizmus egyelő lett a kiszolgáltatottsággal,és a bizonytalansággal. Az individuum pedig a kapitalizmussal, szabad rablással. Ez kissé megrendíti az embert-meg az a tény is hogy bár helyeket mozgathat mégis milyen törékeny fajta. Egymásra vagyunk utalva ha tetszik ha nem ..és a lépése(ink)id befolyásolják nem csak a mikrokörnyezeted. De tudom hogy ezt is tudod. Okos fiú vagy, én pedig gyengéden simogatom meg az arcod ..az éter tejútján a gép billentyűi segítségével.