Hogy lehetnek olyan vakok, naivak a szüleim, hogy hisznek abban, hogy sikeres leszek?

Nincs itt ellentmondàs? Ha nem tudod, h mi érdekelne igazán, akkor honnan veszed, h a pontjaid nem lennènek elegendőek a továbbtanulàshoz?

Miért èrzem azt, h csak szórakozol, miközben jókat derülsz a hozzászólàsokon?

"Attól, hogy neked az a fontos, hogy minden este más kan verje beléd"

nekem van párom, tudod éppen az a kapcsolat mikor ugyanazzal vagy minden nap, te ezt kevered a kur.vázással, éppen neked az a fontos hogy minden nap más aids-esbe verd bele, gratulálok. Tényleg egy rakás szerencsétlenség vagy, és remélem normális páros nem lesz soha.

Én bíztatni próbáltalak, te meg ilyen undorító módon látatlanba leszólsz, pedig te vagy az utolsó sz.ar, szerencsére nem én. Boldog vagyok, kiegyensúlyozott, tanulok, lesz jövőm, veled ellentétben. Remélem fáj.

Szia Kérdező.

A leírásod alapján tényleg eléggé motiválatlan és tehetségtelen vagy, és nincs benned spiritusz, hogy bármiben fejlődj. Tovább rontja az esélyeidet, hogy érzékenységed se nagyon van, se jóindulat vagy bármi pozitív töltet, ami fontos a érvényesüléshez az emberek között. Vagyis még ha nagy csoda folytán valahova fel is vennének és le is diplomáznál, az alacsony érzelmi energiáid, rossz interperszonális képességeid miatt még így is sikertelen lennél, mert nem tudsz emberekkel jól bánni.

Sok ilyen ember van amúgy mint te, akinek semmi szakmához nincs affinitása, és interperszonális készségei is alacsonyak és sikertelen az életben, szóval nem vagy egyedi eset.

Én azt tanácsolom, hogy folytass mindent így, ahogy most csinálsz, előbb-utóbb csak rádöbbennek a szüleid, hogy az átlagos, sikertelen rétegbe tartozol.

A kérdésedre a válasz pedig az, hogy minden szülő szereti magát azzal áltatni, hogy az ő gyereke tehetséges, még akkor is, amikor nyilvánvaló, hogy a gyereke kifejezetten átlag alatti. Ez önérzetbeli kérdés, mert fájó kudarc lenne beismerniük, hogy a gyerekük csak egy átlagos, sikertelen személy, ezért áltatják magukat. Nézd el nekik. Majd ha meghalnak, már nem lesz több ilyen problémád.

Ezt nem akartam felhozni kérdező, mert nyafogásnak tűnhet, de a te eseted annyira elborult és a legalja, hogy egy kis tanmese szerintem nem árthat. (Nem mintha egy pillanatig is azzal áltatnám magam, hogy egy szót is meg fogsz belőle érteni és esetleg elgondolkodni rajta).

Én egy 23 éves lány vagyok. Egész életemben azért dolgoztam, hogy a szüleimnek megfeleljek és legalább egy ici-picit büszkék legyenek rám. Egész eddig nem sikerült.

Kijártam a zeneiskolát (fuvola), kijártam a rajziskolát is, egyik sem érdekelt soha. Jártam sportkörökre, ez mondjuk legalább lekötött. :)

Kiválóan végeztem el a gimnáziumot, tizenévesen 2 nyelvvizsgát tettem le, emellett heti 3 alkalommal jártam díjugrató edzésekre és nagyon szép eredményeket értem el.

Utána elmentem egyetemre, kiváló diplomával végeztem az alapszakot, közben tenyésztettem magamnak egy saját sportlovat és időközben már foglalkoztam vele. Emellett az egyetem első két évében dolgoztam, és megcsináltam még egy nyelvvizsgát.

Nyaranta sem lustálkodtam, apa cégénél könyveltem.

Utána elkezdtem a mesterszakot, következő szemeszterben fejezem be. Eddig nem volt más jegyem csak ötös. A lovammal (4,5 éves) és a jelenlegi orosz edzőmmel már nagyon komoly ugrásokat megyünk, az összes erőm és szeretetem benne van ebben az állatban.

Múlt héten adtam be egy állásra, hogy az egyetem utolsó szemeszterében már dolgozzam, és már mikor megkapom a mester diplomát - várhatóan június - addigra már régen dolgozzam. Időközben lett a családnak egy kutyája is, akivel szintén én foglalkozom.

A minden napos 5-kor kelés és az este 11-kor fekvés számomra abszolút normális dolog.

Szóval egyet tudok neked így végezetül mondani kedves kérdező: CSÓKOLD MEG A FORMÁS KIS SEGGEMET AZZAL A NYAFOGÓS KIS SZÁDDAL, SEMMIREKELLŐ KIS SZ@R!

A fél kezemet odaadtam volna életem során, ha a szüleimen akárcsak egyszer láthatom, hogy őszintén büszkék rám, és azt mondják, hogy igen, ebből a leányból lesz valaki. Mindezidáig ez egyszer sem történt meg. Összeteheted a két mocskos kis kezedet, hogy ilyen szülőkkel áldott meg az ég. Pfuj, ennyi rólad a véleményem.

UI.: a többiektől elnézést, nem dicsekedés, nem nyavajgós miatt írtam le a személyes dolgaimat, csak már nagyon feldühített a "kedves" kérdező elkényeztetett f@stalicska uraság!