Feleségem elhagy ha nem vállalok gyereket. Mit csináljak?

"Szerintem meg ebben eddig egyet is értünk, csak hát a kérdés nem erről szólt, hanem egy már meglévő párkapcsolatról, házasságról,"

Jó, csak ebben a helyzetben épp az a kérdés, hogy a férj tisztázta-e a házasság előtt, hogy akár úgy is dönthet, hogy nem akar gyereket. Mert ha mind a ketten úgy indultak neki, hogy majd egyszer lesz, akkor nem a nőn kellene számon kérni, hogy miért nem marad a férje mellett, amikor az megváltoztatja a terveit.

A válásoknak pedig szerintem nem a gyerek elsősorban az oka. Mert van olyan is, ahol épp a gyerektelenség, valamelyik meddő, aztán az egyik fél inkább lelép.

Azért ma Magyarországon gyereket nevelni baromi nehéz. A napi munka után rohanni kell a gyerekért, mert a bölcsikben/ovikban ötkor már körbemossák a padon ülő gyereket és beszólnak, hogy legközelebb tessék kérem sietni. Hulla fáradt mindenki, mire hazaér. Nekem iskolásak a gyerekek, már elnézést, de mi a búbánatnak vannak 8-5-ig iskolában, ha a leckéjüket nem ellenőrzik le??? Megmondták, a napközis tanár csak mennyiségi ellenőrzést végez, a szülő feladata a lecke ellenőrzése. Plusz még ez meg az, gyűjtőmunka, kisf.szom. Iszonyat teher ez mindenkinek, csak épp arra nem jut idő, hogy a család este társasozzon, beszélgessen. Kapkodás, rohanás az egész, és sajnos szinte természetes, hogy a párkapcsolat ezt nem bírja.

Szóval szerintem nem magával a gyerekvállalással van a baj, azt nagyon sok ember akarja (nem csak az ősanyák, hanem pl. Ricky Martin is örökbefogadott), hanem ezzel a családellenes közeggel.

Én ítélem el legjobban "a gyereket akarok mindenáron, és le van sz*rva, hogy a pasi mit akar" típusú nőket, mert hiszem, hogy egy gyereknek akkor lesz jó, ha harmadikként érkezik egy stabil párkapcsolatba, és nem emelik a szülők piedesztára, nem rendelnek alá minden mást a gyereknek - különösen nem a párkapcsolatukat. Nagyon sok házasság megy úgy tönkre, hogy elsősorban a nő, néha a férfi, néha pedig mindketten valami félistenként tisztelik a gyereket, és a párkapcsolatot teljesen elhanyagolják...

Ezzel együtt azt gondolom, hogy azt a párkapcsolatot is megette a fene, ahol az értékrend és az életcélok nem azonosak. A lényeg, hogy egyik fél sem dönthet a másik életéről önhatalmúlag, mert az onnantól már nem PÁRkapcsolat, és kizárt, hogy a gyerek egy harmonikus családba érkezzen.

Azért az általános emberi értékrend az, hogy a nők és a férfiak is szeretnének boldog családban, gyerekekkel élni. Nem mindenki, de mondjuk úgy szerintem a 80% így indul az életben, ezzel a vággyal. (Azért valahol mégis az állatvilágból származunk, a fajfenntartás belénk van kódolva. Van, akinél ezt felülírják más dolgok, de a többségnél ösztönösen jelen van a génjeinek a továbbörökítésének a vágya, és a család iránti vágy.)

Igen, lehet találni olyan partnert, akinek hasonlóak a vágyai, elképzelései. A környezetemben látok olyan párt, akik tudatosan nem vállaltak gyereket, és viszonylag boldogok így... azért viszonylag, mert az egyik fél azért szeretett volna, és néha elmondja a felesége háta mögött, hogy nem teljes az élete... Olyat is ismerek, ahol a nőnek nem lehetett gyereke semmiképpen (tényleg semmiképpen, egyszerűen kilökte a szervezete sorra a magzatokat, 7 vagy 8 vetélés után adták fel a próbálkozást). A nő könyörgött a férjének, hogy hagyja ott, hiszen mással lehet még gyereke. A férj maradt, örökbefogadtak egy babát. Közösen döntöttek így, és szemmel láthatóan nagyon boldog család.

A lényeg tehát mindig az, hogy KÖZÖS döntés legyen, mert mindenkinek, a születendő gyereknek is az a legjobb.

Csak bele-bele olvastam az eszmefuttatásokba, de vajon a kérdező is?:D

Kíváncsi lennék a véleményére.

Nézd #91, ha végignézed a történelem elmúlt időszakjait, azt látod, hogy gyereket nevelni a többség számára soha nem volt könnyű, sőt általában nehezebb volt, mint a jelenkorban. Tehát anélkül, hogy vitatnám az általad megnevezett valós problémákat, azt gondolom, hogy ez önmagában nem ad magyarázatot sem az alacsony gyerekszámra, sem a magas válási statisztikákra. Valójában egy nagyon érdekes jelenségnek vagyunk tanui manapság az európai kultúrkörben, amíg a biológiai evolúció elmúlt évmilliárdjaiban ugye folyamatosan az volt a természetes, hogy a hímet hajtotta a szaporodás szándéka, és a minden igyekezete arra irányult, hogy a szaporodása sikeres legyen, manapság itt mifelénk azt látod, hogy ez az alapvető biológiai késztetés és hajtóerő jelentős részben ignorálódott, és kialakult a (hű, de nem fog ez a TÉNY megint az ősanyuciknak tetszeni:))) "fa fut a kutya után" állapot, amikor egyre inkább a nők keresik azokat a férfiakat, akiknek egyáltalán szerepel a terveiben az önreprodukció, aki hajlandó neki utódot létrehozni... ugye ez a kérdés is pont egy olyan helyzetet ismertet, ahol a nő részéről a "gyereket szülök NEKI" szófordulat egy közönséges eufemizmussá degradálódott, és azt takarja valójában, hogy a nő zsarol, hogy "ugyan, ejtsél már teherbe"... sőt, a vicces az, hogy ez már magára az utódnemzésre irányuló tevékenységre, a szexualitásra is áttolódott, a viccekben ugyan él még a hagyományos "a grófnőnek minden este fáj a feje" állapot, de ha végignézel ezzel foglalkozó kérdéseket, a nők panaszkodnak sokkal gyakrabban, hogy a férjük elvesztette a szexuális érdeklődését, mint fordítva. Ma már nekünk, férfiaknak "fáj a fejünk" gyakrabban:)

Namost, hogy miért van ez így, arról természetesen van véleményem, csak hát úgy gondolom, hogy jelentősen meghaladja ennek a kérdésnek a kereteit a jelenség kitárgyalása.

" ha végignézed a történelem elmúlt időszakjait, azt látod, hogy gyereket nevelni a többség számára soha nem volt könnyű, sőt általában nehezebb volt, mint a jelenkorba"

Nem értek veled egyet. Régen a gyereket rövidebb ideig kellett eltartani. 5 évest ki lehetett csapni libát őrizni, a nagyobbak mehettek a földekre dolgozni, inasnak, stb. Szóval egész kiskoruktól kezdve megtermelték azt, amibe kerültek, nem úgy mint most. Persze, más világ, diákmunka sincs annyi, de régen 8 gyerek befektetés volt, a családnak munkaerő.

Azért a szaporodás vágya most is benne van az emberekben, csak épp nem nyolcat akar senki.

Az ősanyázást ezért is tartom már unalmasnak. Gyereket a környezetemben élők alig kis százaléka nem akar. Férfiak, nők vegyesen. Most nem arról beszélek, akik 20 évesen nem akarnak, hanem akik egyáltalán nem is terveznek.

Ha egy nő kiejti a száján, hogy gyereket szeretne, egyből le van ősanyázva, pedig nekem férfi kollégám is nyavalyog, hogy a felesége nem akarja a másodikat. Ő akkor most ősapa???

Félreérted akkor az ősanya kifejezést. Nem azokra szokták mondani, akik gyereket akarnak.

Azokra szokták mondani, akik pl. - mint a kérdező felesége - zsarolnak, hisztiznek, hogy azonnal kell, vagy már van gyerekük, és ebbe teljesen beleőrülnek, onnantól kezdve másról sem tudnak beszélni, mással sem foglalkoznak, telepakolják pl. a facebook-ot a gyerekük képeivel, stb.

Tehát nem minden anya meg gyerekre vágyó nő "ősanya", hanem azok, akiknél ez átcsap a túlzás kategóriába!

A 81-esnek igaza van, tényleg ezekre mondom én is, hogy ősanya.

Fogalmam sincs ez miért van, de már esküszöm hányok, napi 10 képet nyom fel a gyerekéről, mindegyiket csodálni kell, kommentelni kell, mert sértődés van, hát, nálam törölt kategória lett.

Arról nem beszélve, hogy a gyerek minden képen ugyan úgy néz ki!! (És amúgy nem olyan szép kisgyerek).

Ez az ősanya kategória. Aki máshoz nem akar szándékosan érteni, vagy egyszerűen csak nem ért egyébhez sem és ezt azzal kompenzálja, hogy minden létező dolgot kapcsolatba hoz a gyerekkel és körülötte forog a világ. És persze utál mindenkit, akinél nem így van.

Aki gyereket akar, az egy egyszerű átlagos ember, neki köze nincs az ősanyához :)

Jó, de ilyenből férfit is tudnék mutatni, anya vagyok én is, de a hócipőm tele azzal, amikor a kétszázadik fotót mutatja, a gyerek minden szögből le van fényképezve.

1 ősanyára meg jut 99 normális, csak azt nem veszitek észre.

A kérdésben meg nem látom, hol a hiszti. Lehet hogy volt, de mi csak annyit tudunk ami a pár sorban le van írva: a feleség késznek érzi magát a gyerekvállalásra, fájna neki ha nem lehetne gyereke (nincs ott, hogy most azonnal) és ha a kérdező nem is akar egyáltalán gyereket, akkor jobb külön. Nincs benne semmi azonnal meg rögvest, de tény az, hogy ha a férj nem akar egyáltalán gyereket, akkor jobb ezt időben közölni, nem akkor, amikor a nő már jóval 30 fölött van.

Semmi vita nem lenne, ha a férj azt mondta volna, hogy drágám, én viszont még várnék 1-2 évet, én még nem érzem magam felkészültnek. Ha akar persze.