Mit gondoltok erről a drága édesanyáról?
Sziasztok!
Én egy 16 éves lány anyukája vagyok. A lányomnak 3 éve volt barátja, 1 hónapja szakítottak. A fiú szülei eléggé konzervatívak, ellentétben velem.
A fiatalok most újból összejöttek. A fiú most 18,5 éves, még a szüleivel lakik de már jár dolgozni , majd a suli mellett is fog.
Mivel egy város elválasztja a fiatalokat, felhoztam a fiú szüleinek hogy mi lenne ha július végéig átköltözne a fiúcskájuk, mert utána egy hónapot a lányom külföldön lesz, és a munkahelye is közelebb van hozzánk, reggel innen járhatna,vagy akár el is vinném. A drága mami teljesen kiakadt, hogy az ő fiának külön kell főzni, és az milyen bonyodalmas lenne áthurcolni neki az ebédet amit ő főz, és hogy a kisfia még soha nem lakott máshol, és hogy jajj ő még nem szeretne nagymami lenni. Viccelődtem vele, hogy én már nagyon szeretnék, de nem vette a lapot :-D :-(
Amúgy azt hozzátenném, hogy munka után a fia mindig nálunk van, és én mindig vagy olyat főzök amit ő is kedvel, vagy neki főzök külön. De jó kifogások..
Abban egyeztünk meg, hogy ma estig megbeszélik a férjével a kisgyermekük sorsát.
Mit gondoltok? :-)
válasza:De voltunk csakhogy idegennek összezárva nem a pasinkkal....
Ismerkedés (beszélgetés és nem több ) ki is fulladt az egész ráadásul nem volt megfelelés kényszer mert tudtam hazamegyek és többet sem látom őket....
De itt benne van a pakliban hogy kicsit megutálják egymást ( és erre 20 nap bőven elég) vagy túl összemelegednek és akkor viszont borzalmas lesz újra külön....
válasza:"akkor nem untuk volna meg egymást, nem szürkültünk volna bele a mindennapokba, és talán még ma is együtt lennénk."
Ez szerintem befektetett energia kérdése.
Ha tesztek azért hogy a kapcsolat jó és tartalmas legyen akkor az lessz. Ha nem foglalkoztok vele akkor meg nem, így szerintem nem a költözéssel hanem a párválasztással volt gondod.
Nekem is volt "szürke" kapcsolatom 4 évig, mi is külön költöztünk pedig én 31 voltam már akkoriban.
Hibáztam én is az akkori párom is. Én is ő is tapasztalatlanok voltunk még az együttélésben ezért nem tettünk bele annyit amennyi kell egy jó kapcsolathoz - én tanultam belőle és azóta nem volt ilyen.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:"Shaddark, rád annyit tudok reagálni, hogy szégyellje magát nagyon minden férfi, aki nem képes a saját akaratát érvényesíteni a szüleivel szemben!"
Így van, igazad van. Bánom is most 43 évesen hogy ennyire "kényelmes" voltam. De egy lány és a szerelem végül is segített kijönnöm ebből az életmódból, így "csak" 6 évet vesztegettem el az életemből. (4 év egyetem, másfél katonaság még benne volt a 30 éves korig)
De igazad van, pont arról írok hogy ameddig a szülőkkel él a fiú, csak FIÚ marad bármennyire is akar másnak látszani.
FÉRFIvá akkor érik ha önállóan él, mindenkitől függetlenül, a saját erejéből elérve dolgokat.
És ha a baráti kör, rokonság etc. nem tudja felnyitni az ember szemét akkor magától soha nem fog kijönni ebből a kényelmes életből mert kifogás mindig van.
És itt még roszabb lehet, ilyen külön főzés téma már mániákus majom szeretetet feltételez, még hallani sem halottam ilyesmiről.
Szóval aggódom a srácért :)
válasza:"Te még most sem vagy felnőtt férfi....."
:D
Hát, lehet besárgulnál az irigységtől ha ismernél :)
válasza:"Hát, lehet besárgulnál az irigységtől ha ismernél :)"
Na látod...így válaszol szerinted egy negyven éves úr......
Igaz majdnem az apám lehetnél, de messze nem éred el az apa szintet...
válasza:Nah, kezdem megérteni a kommentelőket :)
Az a baj hogy bennem már jó ideje nincs semilyen megfelelési kényszer, így eszembe se jutott olyat gondolni hogy a srác feszengeni fog ott három hétig.
Mivel mindenki magából indul ki így egy "jó buli"-nak gondoltam a fiú számára.
Hát, nem ismerem így nem tudhatom az igazságot, úgy gondolom a srác személyisége dönti el jó-e ez neki vagy nem.
Én bízom mindig az emberekben, ezért ilyenkor azt gondolom hogy ő képes ezt eldönteni, ha nem szeretné akkor nem menne oda nyaralni.
De megértem a kommentelőket, régen én is a környezetemnek próbáltam megfelelni, ma már csak a saját boldogságomnak örülök. Régen érdekelt ki mit gondol rólam, ma azt nézem én és a szeretteim mindig vidámak-e, mosolyognak-e sokat, jól érzik-e magukat a családban.
Régen voltak problémáim ma már ott tartok hogy más emberek gondjaival álmodom mert annyira nincsenek nekem :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!