Mit gondoltok erről a drága édesanyáról?

Én 4 év járás után költöztem össze a párrommal, még ezt sem akartam de sajnos így jött ki a lépés....

De nem bántam meg egyáltalán hogy sokáig "udvaroltattam" tudjátok mit örülök mert erős kapocs kötelék alakukt ki köztünk, nem untuk meg egymást idő előtt hagytuk hogy megismerjük a másikat, és még körülöttünk sorra mennek tönkre a kapcsolatok a túl gyors döntések miatt....8 éve vagyunk együtt 1 éve házasok és boldogok vagyunk még sohasem veszekedtünk....és hiszem hogy az igazi jó kapcsolat kialakítására kell időt szánni jó lehet nem annyit mint én.....

De 16 évesen két embert összeerőltetni nem jó, még saját magukat is keresik nem hogy eltűrjék egymás nyűgjeit hacsak 20 napról is van szó....nehéz az "együttélés" ezt neked tudnod kellene a gyerekek kapcsolatát ne rontsd el ezzel...nem prűdnek kell lenned hanem anyának és ezzel együtt érett felnőtt nőnek, komolyan azt gondolod ez a jó megoldás a lányodat és a jövőjét is figyelembe véve?

Viszont mamám az "anyós"hoz hasonló majomszeretettel csüngött rajtam, én is 30 évesen költöztem otthonról, piszok nehéz volt normális emberré válnom.

Már úgy értve hogy belűlről, kifelé mindenki irigyelt meg minden, diploma, jó melóhely...

Csak épp önálló FÉRFI nem lettem mert ahhoz le kell szakadni a szülőkről, rá is ment az első 2 komoly kapcsolatom mire tudatosan felépítettem magam.

Lehet hogy van oka hogy nem csípik a lányodat..ha anyukája cinikus és lenéző stílusát örökölte, megvan az oka.

Rettentő gyerekes vagy. EGy anyuka máshogy gondolja a dolgokat, mint te, erre idejössz és egy raklapnyi idegennek hordod el a másik anyukát cinikus modorban.

EGyébként az hogy egy férfi, akinek nevelt gyerekei vannak és egy tini aki anyósának akar, nekem nem garancia arra hogy neked van igazad.... Az ide válaszoló szülők közül kb. senki nem veled értett egyet. Legalább ez felnyithatná a szemed.

"Viszont mamám az "anyós"hoz hasonló majomszeretettel csüngött rajtam, én is 30 évesen költöztem otthonról, piszok nehéz volt normális emberré válnom. "

EGy férfi, akinek van öntudata, megvan a határozottsága ahhoz, hogy leváljon. De könnyebb otthon maradni és anyucit okolni :) Van ilyen férfi ismerősöm. 30 éves, otthon lakik, szidja a szülőket de közben már rég elköltözhetett volna. MIkor kérdezzük, miért nem mész? A válasz: "hmmm...ühm...hátt....."

Ennyi. Mert nem akar. Mert kényelmes és anyagilag is jobban jár anyucinál, csak ezt állati ciki lenne kimondani.

Szerintem az hogy gyakorolja az együttélést a párjával 20 kemény napig :) nem fog megártani neki.

Fejlődni így lehet, a tapasztalatok által.

Ha a saját anyukája nem félti akkor nem hiszem hogy átlagos 16 éves lenne, szerintem a szülői szeretet és őszinte kapcsolat jó alap ehhez neki.

Sok 30-40 éves se képes rá még, alá és fölé rendeltségi viszonyokon harcolnak mint a gyerekek, nem biztos hogy az életkoron múlik...

20 napról van szó. Nem 20 évről...jézus.

Bezzeg ha úgy tették volna fel a kérdést, hogy "ti leengednétek a lányotokat 2 hétre a balatonra a barátjával?" akkor sokkal többen írták volna, hogy igen, hiszen nyaralnak, érezzék jól magukat, de legyen bekapcsolva a telefonja, hogy el tudjam érni blablabla.

Elmondom nektek: a kettő ugyan az a helyzet, csak nem a balatonon...semmi különbség nincs közötte. Nézzétek úgy, mint egy nyaralást. Elmennek nyaralni, ott vannak, aztán majd hazamennek, kész. Én értem a kérdezőt és inkább legyen ilyen, mint a srác anyja, aki külön főzőcskézik még a felnőtt fiának. Na mindegy. A srác anyja helyében én annyit mondtam volna: kérdezd meg a fiamat, hogy ő mit akar. Slussz passz

"EGy férfi, akinek van öntudata, megvan a határozottsága ahhoz, hogy leváljon."

Erről van szó. Soha nem lessz akarata és soha nem válik határozottá SENKI sem amíg így él és ilyenek nevelik.

Azért KELL a szülőnek elengedni.

Aztán az életben meg már jönnek a tapasztalatok ezerrel, de amíg ezek nincsenek mert valaki más vállalja a felelősséget az életben addig nincsenek.

Kifogások mindig vannak, én pl. egyetemre jártam addig, mivel későn kezdtem el azt mondtam hogy amíg el nem végzem maradok, de nem lett volna szabad nekem sem addig otthon ülnöm.