Te megkérdeznéd, mit ennének szívesebben?
Na tudod, azért a fiam bejelenthetne mindenféle hókuszpókra, de ha én NEM HISZEK BENNE, akkor az úristen el nem rángatna oda! Már csak azért sem mindegy, mert ahogy írtad csonkolás lett a vége! Egyébként egy ilyen hatalmas trauma után neked tényleg az a "legnagyobb problémád", hogy a "gyerekekbe" beleköss, hogy mit adtak enni? Elég furcsa vagy!
2012. máj. 5. 20:09
Hasznos számodra ez a válasz?
Hát igen, egyre zavarosabb. A kezelés reggel-este. Akkor ahogy írta valaki, lett volna időd bevásárolni napközben valami tisztességes főznivalót. Először azt írtad, hogy vásároltál is. Aztán kiderült, hogy paprika, paradicsom, hasonlók voltak, amit beraktál a közösbe. Ilyen kajákat, ha pl. 2000 Ft-ot költesz, akkor már tisztességes mennyiséget viszel haza belőlük. Hát ezzel valóban ellensúlyoztad a 2 ember 5 napi kajálásának költségét.
Miközben a természet-gyógyásznak kifizettél napi 2x 3000 Ft = 6000 Ft, 5 napra = 30000.- Ft.
2012. máj. 5. 20:09
Hasznos számodra ez a válasz?
20,09-es vagyok!
Sajnálom, hogy a dolgok ilyen véget értek. Elhiszem, hogy most egy ilyen műtét után eléggé ki vagytok borulva.
De mondd: akkor most tényleg az a legnagyobb baj, hogy nem kérdezték meg, mit ennétek a legszívesebben? Tényleg ezen kell rágódni olyankor, amikor a férjed egy azonnali csonkolásos műtéten esett át?
Az elmúlt 5 órahosszán keresztül csak a "félresikeredett" vendéglátásról panaszkodtál, és a férjed által elszenvedett betegségről, orvosi műtétről, stb. csak itt a legvégén esik szó, akkor is csak azért, hogy "kimagyarázd" magad.
A férjednek esetleg valami lelki-támasz, egyéb segítség valamire nincs szüksége?
2012. máj. 5. 20:17
Hasznos számodra ez a válasz?
94/120 A kérdező kommentje:
Én nem húztam fel magam, csak megkérdeztem: "Te megkérdeznéd, mit ennének szívesebben?" Ezek után már sohasem fogok érdeklődni náluk afelől, mit ennének, ha jönnek hozzánk. Ez a tanulság. Holnap jönnek. 65 deka húsból főztem egy fenomenális gulyáslevest csipetkével, amire azt mondták, hogy "biztos" erős lesz és nem tudják megenni. Egy szikrányi erős paprika sincs benne. Nagyon kiváncsi vagyok a fejleményekre.
Jól ráérsz miközben a férjed frissen van műtve! Azért hogy jó színbe hozd magad már mindent összeírkálsz inkább. Én már nem hiszek neked. Egy normális ember egyben leírja a gondját, a körülményeket, ha egyenes választ vár.
Itt csak a háziasszony lejáratása volt a cél, és mikor mindenki neked esett, kavartál ezerrel.
Leszerepeltél. Ennyi.
2012. máj. 5. 20:20
Hasznos számodra ez a válasz?
96/120 A kérdező kommentje:
A férjemhez naponta kétszer megyek a kórházba. Nem a kórházzal egy településen lakunk, de koicsiba ülök és nem is kérdés, hányszor menjek. Egyetlen igazi támasza vagyok és a legközelebbi. Az egész életünk meg fog változni. Nem részletezném, elég szomorú. De meg fogjuk oldani ezt is. Még egyszer semmiféle kézrátétet nem engedek, semmiféle pressziót sem. Van magunkhoz való eszünk, ismerjük egymást és a saját testünket. Jobb, ha magunkra és a megérzéseinkre hagyatkozunk.
Őszintén? Számomra még mindig nagyon "furcsa" vagy. Tudod a problémákat súlyozni szokta az ember. Ha nekem ekkora horderejű problémám lenne, mint ami a ti családotokban jelenleg van, hát nekem a kisagyam leghátsó zugában sem fordulna meg az, hogy "miért nem kérdezték meg tőlünk, mit ennénk"..... Az az érzésem, hogy neked a férjed fiáékkal egyéb más problémáid is vannak, legalábbis ahogy beszélsz róluk, amilyen megjegyzéseket teszel. Nem vagyunk egyformák....
2012. máj. 5. 20:56
Hasznos számodra ez a válasz?
Én csak 22 éves vagyok, de teljesen értem a problémádat, igaz nálunk mindig fordítva volt. Ha jött a mamám, akkor anya mindig kitett magáért, egész nap a kedvére főzött, meg minden tényleg. Mindig jött, ha valami ünnep volt, pl az egész karácsonyi szünetet itt töltötte, mikor a szüleim szabadságon voltak, és még nyugodtan pihenni sem tudtak, mert mindig a kedvére tettek. Bezzeg mikor néha mi mentünk (igaz 4en vagyunk) általában a legrosszabb ételeket készítette, és abból is annyit, hogy megláttuk az asztalon a kaját, és már azon gondolkoztunk, hogy vajon mennyit kéne kiszedni, hogy még az utolsónak is maradjon valamennyi. Nem tudom miért van ez, de sztem nagyon nagy bunkóság. Én biztos megkérdezném mit enne szívesen a vendég, és azon lennék, hogy jól érezze magát.
2012. máj. 5. 21:03
Hasznos számodra ez a válasz?
99/120 A kérdező kommentje:
Aki szerint "furcsa" vagyok! Nos! Ami jött jött, el kellett fogadni, ezen már nincs mit filozofálgatni. Próbáljuk ennek is a pozitív oldalát nézni. Mert az is van, bármily hihetetlen. Rosszabbul is elsülhetett volna. És igen, ráérek. A napi két kórházlátogatás között egyedül vagyok. Csak feltettem egy kérdést, ami véletlenül függ össze ezzel a műtéttel és amire elkezedtetek fröcsögni, próbáltátok félremagyarázni, belemagyarázni ide nem való dolgokat. Kiforgatni az egész rokoni viszonyt, gonosznak kikiáltani, holott én egyetlen szóra lettem volna kiváncsi. Igen, vagy nem! Erre viszont talán két, vagy három egyértelmű választ kaptam. A többi teljesen felesleges volt! Alázásban kiválóak vagytok, de a vendégetek nem lennék szívesen, mert az alapvető illemmel nem vagytok tisztában.
én nem szoktam megkérdezni a vendégeket, hogy mit szeretnének enni (ez nálunk nem szokás), de mindenképpen kiteszek magamért bárki jön is vendégségbe a saját főzőtudományomhoz képest:)
pontosan nem ismerem a körülményeket (pl. hogy a háziasszonynak mennyi ideje tudta, hogy mentek; mennyi egyéb halaszthatatlan teendője volt stb...), de tényleg kicsit furcsa a lencse és a krumplistészta. Nekem az ugrott be - javíts ki, ha nincs így -, hogy a férjed menye kicsit "móresre akart tanítani" ezekkel az ételekkel, mert írtad hogy se a húst, se a pizzát nem szeretitek, mert hát azért tényleg nem általános ilyen ételeket tálalni.
2012. máj. 5. 21:38
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza:
válasza: