Miért ragaszkodnak még mindig a diplomás nők, hogy leendő párjuknak is legyen diplomája?

Kedves Palm!

Senki nem emlegette fő érvként, vagy legalább is én biztos nem, hogy a szakmunkás is keres annyit mint egy diplomás. Én csak megjegyeztem ezt, nem erre hegyeztem ki a hozzászólásomat, és főleg nem a pénzt hanem a szakmában való jártasságot, hozzáértést, életrevalóságot szándékoztam ezzel illusztrálni. Nem kell ahhoz diploma, ha az ember érvényesülni akar, ahogy ahhoz sem, hogy valaki prémiumkategóriás borokat szürcsölgetve Vivaldi műveket elemezzen. Példának okáért.

Sajnos a sok olvasás ellenére emberek nem tudtak szöveget értelmezni.

Te értelmiséginek tartod magad, oké, ez egy dolog. Hogy mások minek tartanak az meg egy másik dolog.

Az tény, hogy Te is itt írogatsz holmi értelmiségihez méltatlan kérdésekre(is). Ezen mindenki gondolkozzon el.

A férjem egyébként diploma nélkül annyit keres mint én, de mikor megismertem kevesebbet keresett. Nem "reklámozom" magam, mert egyrészt nincs szükségem rá, másrészt, ha Te csak diplomásokkal ismerkedsz hát lelked rajta, a Te dolgod. Nekem is van diplomám, de két perc után kidobnálak mint macskát sz@rni, ha így állnál a dolgokhoz, ahogy itt tetted, már ha nem sértelek meg. Nem ez volt a célom.

Többen írtatok arról, hogy diplomás-nem diplomás párnak nincs közös témája.

Képzeljetek el egy orvos férjet, jogász feleséget. A munkájukkal kapcsolatban max. akkor lesz közös témájuk, ha a pasi műhibát vét, a feleség irodájában meg valaki rosszul lesz, és mentőt kell hozzá hívni.

Amúgy mi a garancia arra, hogy két diplomásnak azonos az érdeklődési köre? Lehet, hogy egyiküket érdekli a szépirodalom, a másikukat nem. Az is lehet, hogy csak az egyik felet érdekli a festészet.

Ha meg az érdeklődési kör határozza meg a párválasztást, hol jön oda a diploma kérdése?

Én abban hiszek, hogy a párom csinálja jól, amit csinál, mert akkor fel tudok rá nézni, mindegy mi az. Még az sem baj, ha nem ugyanazokra a dolgokra bukunk, ha megadjuk egymásnak a kellő szabadságot, és azért vannak közös elfoglaltságaink is. De ugye itt megint lényegtelen a diploma.

Azért is zavar ez az általánosítás, mert soha nem tudhatod, kinek miért nincs diplomája. Lehet, hogy hatszor okosabb a párjánál, csak éppen nem volt alkalma tanulni. Sokszor nem is értem, miért számít ennyit a papír. Attól, hogy valaki valamihez extra jól ért, egyáltalán nem biztos, hogy a mindennapokban is jól megállja a helyét, vagy empatikus, jó ember.

Végül annyit szeretnék még leírni a témával kapcsolatban, hogy van egy karosszéria-lakatos srác, hozzá hordom az autómat. Órákat tudunk bármiről beszélgetni, annyira jól látja a világot, az embereket, hogy csak tanulhatok tőle.

Kedves 43,

1. nem vagyok leszbikus.

2. Ha nem Te írtad a pénzt, akkor az "akinek nem inge" elv alapján nem értem, miért érzed megszólítva magad.

Többen írták.

Így a 3-as, 4-es, 10-es, 13-as...

inkább szerintem a férfiak nem bírják hosszútávon ha a feleség képzettebb. sérti az önérzetüket, büszkeségüket.

én egyetemista vagyok, jártam szakmunkással.

jól kijöttünk, még érdekelték is azok a dolgok, amik engem.

csak ilyeneket megcsinált hogy eljött randira úgy hogy még sicsekedett is azzal hogy neki olajos a haja úgyhogy ne fogjam meg.

mibe került volna átrakni 1 órával későbbre a randit és hajat mosni?

meg a cipője volt irtó büdös. vehetett volna 1 olcsó tornacsukát, és inkább randizott volna abban, csak ápoltan jött volna, ne munkáscuccban.

az más csak hab a tortán hogy hazudozott és kiderültek turpisságok.

nem feltétlenül a végzettség dominál. vele pl. más okokból mentem szét.

Szerintem egyrészt a tanárok kissé túlbecsülik magukat, mióta volt tanárképzőbe járok (bár másik szakra, közgázra), sok tanárképzőst ismerek, háát... tanárnak mindenhova a legbutábbakat veszik fel, vagy azokat, akik nem tudtak magukkal mit kezdeni a jelentkezéskor, aztán felvettek valamit, hogy azért mégiscsak legyen egy diplomájuk... ennyit a tanárokról, nem mondom, hogy régen is így ment, de manapság nálunk biztosan. Szóval egyszerű gőg az egész.

Másrészt a nők általában szeretik, ha a férfi a domináns fél a kapcsolatban, és ebbe beletartozik az is, hogy a férfi jobban keressen, hogy intelligensebb és esetleg még talpraesettebb is legyen. Az intelligencia és a jó kereset pedig általában összefügg a magasabb végzettséggel. Persze sokaknál szintén alaptalan gőg, arrogancia az egész, hisz a diploma nem egyenlő az intelligenciával.

Mégis, személyes tapasztalatom szerint is csak problémát szülnek a végzettségbeli különbségek. Kicsi korom óta egyetemre készültem, végig nagyon jó tanuló voltam, emellett az általános műveltség megszerzésére is törekedtem, mindig tájékozódom, igyekszem mindenhez legjobb tudásom szerint hozzászólni. Azonban a kisvárosi gimi mellett csupa szakközepessel és szakmunkással sodort össze a sors. Már gimi utolsó éveiben kezudtem észrevenni, hogy egyszerűen nem volt ezekkel az alacsonyabb képzettséggel rendelkező emberekkel közös témám. Míg őket az érdekelte, hogy a múlt szombati buliban ki dugott kivel (persze én is jártam buliba, de sosem csámcsogtam másokon), és hogy a tanár hogy vágta őket ki óráról a facebookozásért, addig én mondjuk gazdaságról, politikáról, könyvekről, élményekről (pl. utazásokról), eszmefuttatásokról társalogtam volna, az idétlen, ostoba csámcsogás helyett. Mikor elkerültem egyetemre és végleg megtaláltam a helyem, akkor jöttem rá, hogy azokkal az emberekkel abszolút nem passzolunk, a régi haverokkal nincs közös témám, mert hülyének tartanak és lenéznek azért, mert én törekszem, én nem érem be egy gyártósori munkával és azzal az alacsony értelmi szinttel, amivel ők rendelkeznek. Szinte az összes régi barátom (kivéve az osztálytársakat) és több párkapcsolatom is ráment erre... nincs közös téma, nem értjük meg egymást, eltérő jövőkép... ez így nem megy.

Nem vagyok diplomás, de még csak a közelében sem vagyok, mi több, érettségi után szakiskolába jelentkeztem, hogy kitanuljak egy számomra nagyon kedves, és mindenképpen hasznos szakmát. Lehet, hogy egyszer lesz diplomám (terveim közt szerepel), az a jövő zenéje.

De elnézve az iskolatársaimat, sosem választanék közülük társat. Természetesen van, aki szakma mellett is értelmes, művelt (úgy gondolom, én is ilyen vagyok), de az is biztos, hogy osztályonként maximum 3-4 embernél nincsenek többen. Ilyen emberekkel én sem létesítenék kapcsolatot, persze lehet, hogy jó 10 év múlva már sokkal érettebbek és értelmesebbek lesznek (azért nem vennék mérget); vagy ami szintén valószínű, hogy sosem lesznek szakmunkások, mert nem jutnak el a szakvizsgáig.