Szakmunkás-diplomás! Ha ez felmerül akkor minden veszve?

Nem feltétlenül van halálra ítélve. Az sem mindegy ezekben az esetekben, hogy miért nem tanult tovább az illető.

Lássuk be (és ezért most csúnyán le leszek pontozva): a szakmunkások NAGY RÉSZE (tehát nem mindenki!) igenis műveletlen, nem érdeklik a világ dolgai és nincs bennük ambíció. Ilyen férfivel én nem tudom elképzelni az életem.

de most nekiállhatna már tanulni, nem?

én is diplomás vagyok, nekem is volt szakmunkásképzőt végzett párom. pl. ott a legjobbak közé tartozott. viszont ott - és ez inkább tőle, személyiségtől függött - előfordult, hogy ő sértődött meg, ha véletlenül hivatkoztam valamire, amit az egyetemen tanultam, vagy számára ismeretlen szót használtam. mert úgy érezte, hogy felvágok vele...de a röhej, hogy pl. ő sokkal jobban megértette, hogy tanulnom kell (akkor egy tanfolyamra jártam), mint a későbbi, főiskolát végzett párom...

" előfordult, hogy ő sértődött meg, ha véletlenül hivatkoztam valamire, amit az egyetemen tanultam, vagy számára ismeretlen szót használtam. mert úgy érezte, hogy felvágok vele"

ameddig nem viselkedik így, addig egyáltalán semmi gond nincs, mások véleményével nem kell foglalkozni...

Kedves Kérdező! Ahogy írtad nem a diploma adja az intelligenciát. Mármost: az intelligencia észrevételéhez ugyancsak intelligencia kell. A társad intelligens, te pedig látod ezt. Két ilyen ember között mi baj lehet? Az intelligenciátok 3-5-7 év múlva is segít áthidalni bizonyos különbségeket (amelyek nem is baj, ha vannak. A túl "homogén" kapcsolatok sem mindig jók).

Egyébiránt személyes rögeszmém: ahol intelligencia van - ott minden van. (És gratulálok nektek.)

Áh.. pont nem rég láttam egy videót, ahol egy csávó beszélt diplomáról meg ezekről, igaz teljesen más téma volt. De az is be eset hogy ez mennyit jelent egy emberre nézve. Na nem tudom már hol volt de mind1.

Nem hiszem hogy mindenképp akadályt jelentene, mert ha elemezgetni akarom, egyrészt sok oka lehet, lehet hogy egy szuper okos srác csak valamiért nem megy. Embertől függ szerintem, az hogy mit végzet az leg-leginkább csak arra utal hogy hova járt suliba. Meg a munka az egy dolog. Lehet ő neki az az álma hogy kardkovács legyen vagy kulcsmásoló. Plusz ha elvesszük munkát akkor még az se számít. És simán lehet intelligens, udvarias, művelt, lehet hogy fél a tömegtől és azért nem ment egyetemre, akár.

Nálunk én vagyok a diplomás (nő), a párom nem az. Nálunk az egész családban mindenki diplomás, bizony voltak problémák a z elfogadásával. Viszont amikor megismerték, rájöttek, hogy egy rendkívül művelt és értelmes ember.

Neki sajnos nem volt alkalma és lehetősége egyetemre menni, most már megteheti így a harmincas éveiben és én támogatom is ebben. Ő saját elhatározásából és erejéből képezte magát, olvasott stb.

Viszont volt kőbunkó szakmunkás párom is. Ez mind mind embertől függ. Szerintem nincs halálra ítélve a kapcsolat, ha a két ember szellemileg is összeillik. Legyen ott diploma vagy nem diploma.

Nem pont a kérdésedre válaszolok, de azért leírom amit gondolok.

A legnagyobb baj, hogy az emberi értékeket elnyomják a tárgyilagos értékek.

Én is sokat küzdök ezzel az egésszel, mert tudom mit szeretnék csinálni, de azt is tudom, hogy lenéznének érte nagyon sokan. 22 évesen szakma nélkül egy érettségivel a kezemben tervezem a továbbtanulást, mert dolgoznom kellett,hogy a saját lábamra tudjak állni.

Jelenleg Németországban vagyok, pizzafutárként kezdtem fél éve, ma már egy étterem vezetöhelyettese vagyok, bérelek egy lakást, van autóm, mégis elégedetlen vagyok és kissebbségi érzésem van az egész miatt.

Azt hiszem egyre jobban erösödik fel bennem az érzés, hogy vagy legyen tökmindegy milyen diplomám vagy találjak egy olyan szakterületet, ahol sok sok sok pénzt kereshetek, mert a szimpla emberi értékek ma már nem igazán érnek sokat.

Nem azért néz fel az egyik ember a másikra, mert éppen fogyatékos emberekkel foglalkozik és igen, le a kalappal elötte, amiért ezt tüzte ki céljául és becsülettel csinálja.

Arra néznek fel, aki minél fényüzöbb életet él.

És ennek tetejébe mindenki papol, hogy "emberi értékek".

Nem veszi észre senki, hogy saját magunk korcsosítjuk el ezt az egészet?

Én is sokáig azt hittem, hogy elég, ha jó ember vagyok és igyekszem a lehetö legnormálisabb életet élni.

Hát nagyon nem elég...