Jogos a felháborodásom?

Férjem Németországban dolgozik egy hónapja,emiatt én csak 6 órás munkát vállalok,hogy a gyerekeinket hozni-vinni tudjam oviba-bölcsibe (2 és 6 évesek),ellássam a háztartást,intéznivalókat.

Idáig én osztottam be a pénzt,mert ő nagyon nem tudott bánni vele ,én is kerestem mindig sokkal jobban,közölte ,hogy a 600.000 Ft-os fizetésből ő 80.000 Ft-ot fog hazaadni havonta nekem,a többit ő félreteszi bankban.Mikor leírtam neki,hogy ha a hitelünket befizetem,a gyerekek ételét befizetem,az üzemanyagot megfizetem,még akkor sem elég mindenre amit ad az én fizetésemmel együtt és akkor még nem vettem a gyerekeknek egy ruhát,vagy egy túrórudit,vagy magamnak amire szükségem lesz.

Ragaszkodik hozzá,hogy ő többet nem ad haza a keresetéből,mert ő gyűjt...én meg a két gyereket lássam el,fizessek be mindent úgy,hogy nem áll rendelkezésemre elég pénz.

Nagyon elkeseredtem,teljesen magamra hagyottnak érzem magam ,nem hajlandó törődni azzal,hogy még tengődni sem lesz elég a pénz,mert nem lesz elég a számlákra és egyéb kiadásokra amit be kellene osztanom.

Ha itthon maradna ,akkor teljes munkaidőben mennék dolgozni,bár félretenni nem nagyon tudnánk,de elég lenne a pénzünk,ha én osztanám be.