Jogos a felháborodásom?
Férjem Németországban dolgozik egy hónapja,emiatt én csak 6 órás munkát vállalok,hogy a gyerekeinket hozni-vinni tudjam oviba-bölcsibe (2 és 6 évesek),ellássam a háztartást,intéznivalókat.
Idáig én osztottam be a pénzt,mert ő nagyon nem tudott bánni vele ,én is kerestem mindig sokkal jobban,közölte ,hogy a 600.000 Ft-os fizetésből ő 80.000 Ft-ot fog hazaadni havonta nekem,a többit ő félreteszi bankban.Mikor leírtam neki,hogy ha a hitelünket befizetem,a gyerekek ételét befizetem,az üzemanyagot megfizetem,még akkor sem elég mindenre amit ad az én fizetésemmel együtt és akkor még nem vettem a gyerekeknek egy ruhát,vagy egy túrórudit,vagy magamnak amire szükségem lesz.
Ragaszkodik hozzá,hogy ő többet nem ad haza a keresetéből,mert ő gyűjt...én meg a két gyereket lássam el,fizessek be mindent úgy,hogy nem áll rendelkezésemre elég pénz.
Nagyon elkeseredtem,teljesen magamra hagyottnak érzem magam ,nem hajlandó törődni azzal,hogy még tengődni sem lesz elég a pénz,mert nem lesz elég a számlákra és egyéb kiadásokra amit be kellene osztanom.
Ha itthon maradna ,akkor teljes munkaidőben mennék dolgozni,bár félretenni nem nagyon tudnánk,de elég lenne a pénzünk,ha én osztanám be.
20.40 Azért ez nem volt jó példa....
A kérdező esetében a feleség nem azért mondja azt, hogy adjon haza a férj több pénzt, mert csak, hanem mert ki kell gazdálkodnia a havi kiadásokat. És tök mindegy, hogy a nő vagy a férfi mondja, a havi kiadás, az havi kiadás és nem a kedvem szerint fizetem, hanem mert kell. Arról nem is beszélve, hogy a feleség kezelte eddig is a pénzt, talán elképzelhető, hogy jobban tudja, mire mennyi pénz kell.... Itt egy kicsit vissza kellene venni a férfiúi önbecsülésből. Persze, tudom írtad, te többet adnál.
"80 ezer forint már egy teljes fizetés is lehet adott esetben, itt pedig ezért a pénzért nem kell ellátni a negyedik embert"
100.000 Ft a ház hitele
50.000 Ft a gyerek fejlesztése,mozgásterápiája
Emellet a számlákat is be kell fizetni
Üzemanyag kell a gyerekek szálitáshoz
Enni is kell valamit
Amennyiben teljes munkaidőben dolgozom a gyerekeket nem tudom mindig hozni-vinni (segítségem nincs),ha betegek nem mehetek velük táppénzre,nem tudok osztódni sajnos.
"pont itt is van sérült gyerek :()"
Akkor te is tudod ,hogy az embernek micsoda felelősség,hogy a lehető legjobbat biztosítsa a gyereknek.
Zokogtam neki,hogy legyen tekintettel arra,hogy ne keljen abbahagyni a gyerek fejlesztését,érzéketelenűl,büszkén,cinikusan mondta,hogy arról márpedig lemondhatok ezentúl.
Lehet,hogy egyfajta menekülés ez a sérült gyerekkel járó problémák elől is a részéről.
Én osszam be ami van,mégha nem is elég a legszükségesebbekre akkoris.
Ő pedig gyűjt..
Bizony nem kevésszer volt olyan,hogy az én fizetésem volt az egyetlen biztos bevétel,de mindig mindent befizettem és most is azért estem kétségbe ,ert a gyerekeknek az alapvető dolgoat szeretném megadni (NEM LUXUSRA GONDOLOK).
"Ha itthon maradna ,akkor teljes munkaidőben mennék dolgozni,bár félretenni nem nagyon tudnánk,de elég lenne a pénzünk,ha én osztanám be."
ezt a 17-es figyelmébe ajánlanám: elég lett volna a pénzük... elég volt a pénzük
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!