Én vagyok a "hisztis" vagy jogos a felháborodásom?

Előző hétvégém azzal telt, hogy kitakarítsam a házat, mert karácsonyra vendégeket hívtunk (férjem rokonai). A férjem egész héten otthon volt, mert ki kellett vennie a megmaradt szabadságát, csak annyit kértem, hogy ne csináljon rumlit. Esküdözött, hogy vigyázni fog. Tegnap mikor hazaértünk a kicsivel anyukáméktól, úgy nézett ki a lakás, mintha bomba robbant volna. Szennyes ruha, mosatlan, edények mindenhol, állott cigi és sörszag, a konyhában is káosz. A férjem pedig békésen ült a gép előtt és játszott. Mikor megkérdeztem, hogy ezt mégis hogy gondolta, közölte, hogy szerinte annyira nem vészes a helyzet, néhány óra alatt meg tudom csinálni (ezen húztam fel magam). Ezek után fogtam magam és a gyerekkel együtt visszajöttünk anyukámékhoz, a férjemnek meg megmondtam, hogy már rohanunk is haza, ha kitakarított és ugyanúgy csillog minden, mint előző hétvégén. Ha nekem néhány óra alatt menne, akkor neki egy nap bőven elég lesz. Persze ezért megkaptam, hogy nem érti miért vagyok ilyen hisztis, ez nem olyan nagy ügy...