Jogos a felháborodásom?
Férjem Németországban dolgozik egy hónapja,emiatt én csak 6 órás munkát vállalok,hogy a gyerekeinket hozni-vinni tudjam oviba-bölcsibe (2 és 6 évesek),ellássam a háztartást,intéznivalókat.
Idáig én osztottam be a pénzt,mert ő nagyon nem tudott bánni vele ,én is kerestem mindig sokkal jobban,közölte ,hogy a 600.000 Ft-os fizetésből ő 80.000 Ft-ot fog hazaadni havonta nekem,a többit ő félreteszi bankban.Mikor leírtam neki,hogy ha a hitelünket befizetem,a gyerekek ételét befizetem,az üzemanyagot megfizetem,még akkor sem elég mindenre amit ad az én fizetésemmel együtt és akkor még nem vettem a gyerekeknek egy ruhát,vagy egy túrórudit,vagy magamnak amire szükségem lesz.
Ragaszkodik hozzá,hogy ő többet nem ad haza a keresetéből,mert ő gyűjt...én meg a két gyereket lássam el,fizessek be mindent úgy,hogy nem áll rendelkezésemre elég pénz.
Nagyon elkeseredtem,teljesen magamra hagyottnak érzem magam ,nem hajlandó törődni azzal,hogy még tengődni sem lesz elég a pénz,mert nem lesz elég a számlákra és egyéb kiadásokra amit be kellene osztanom.
Ha itthon maradna ,akkor teljes munkaidőben mennék dolgozni,bár félretenni nem nagyon tudnánk,de elég lenne a pénzünk,ha én osztanám be.
"Annyi történt, hogy egy emberrel kevesebbet látsz el és csak 40 ezerrel kapsz kevesebbet, mint addig."
Eddig is hónapról hónapra éltünk,ha teljes munkaidőben dolgoznék nem lenne gond,de akkor hogyan látom el teljesen segítség nélkül a két gyereket.
Visszamehetnék teljes munkaidőben ,elválhatnék,egyedül küszködhetnék,mert nem tudok osztódni a tartós beteg gyerek nagyon sok mindent igényel,amit teljes munkaidőben,semmi segítséggel nem tudok megoldani egymagam... nagyon egyedül vagyok úgy érzem :-( .
"ezt a 17-es figyelmébe ajánlanám: elég lett volna a pénzük... elég volt a pénzük"
Úgy volt elég a pénz,hogy maximum GYED-et kaptam,emelt családit stb. ,de most nem tudok teljes munkaidőben dolgozni így,hogy ő kint van,tehát kevesebb a pénz.
válasza:"érzéketelenűl,büszkén,cinikusan mondta,hogy arról márpedig lemondhatok ezentúl"
Ezt mondta a gyereked apja. Ezt. Úgy, hogy 600-at keres havonta.
Nem szeretnélek elkeseríteni, ő magának gyűjt, nem nektek. Valószínű most fog meglépni szép sunyin, a többit gyerektartásnak szánja (lehet nem, de nagyon így néz ki).
Bár ha az én férjem lenne ilyen tapló, magamtól vágnám ki a fenébe.
válasza:Ne azon vitatkozzatok, hogy ki mit mondott, hanem próbáljatok valami normális ötlettel segíteni a kérdezőnek.
A pasi lelépett a gondok elől, ez egyértelműnek látszik abból is, amilyen módon (cinikus beszólások) és érzéketlenül itt hagyta a feleségére az anyagi és lelki terheket egyaránt. 600.000-ből - 80.000-et odadobni alamizsnaként egy ilyen helyzetben maradt nőnek és a gyerekeknek több, mint pofátlanság. Azt mondani, hogy a gyereke fejlesztésére a 600.000-ből nem akar juttatni a szemétség tetőfoka!
Minimum a felét küldje haza és akkor még ő jár jobban, mert ő egyedül van, Ti meg hárman! Mindenki tegyen félre annyit, amennyit tud, ahogy az egyik hozzászóló is mondta.
Ha ebbe nem megy bele, akkor új életre gyűjt.
Na, ekkor válj és azonnal kérd a 600.000,-Ft után a gyerektartást.
Sajnos nem tudok jobbat mondani, csak azt, amit én tennék.
Igen igazad van.
Idáig is mindig elvette a kedvemet a gyerek fejlesztéséért tett küzdelemtől,hogy úgysem segít ez majd stb .
Annyira fáj a lelkem,hogy azt elmondani nem tudom...
Egyedül maradok én...nem kellünk mi már neki...:,-( így betegen,fejlesztésre szorulóan.
Annyira el vagyok keseredve...
Azt hozzátenném,hogy az unokaöccsének havonta 40.000 Ft-ot ad segítségként...mert az nem hajlandó dolgozni,mikor ezt szóvátettem,akkor azt mondta,hogy nekem semmi közöm ehez.
válasza:"Bár ha az én férjem lenne ilyen tapló, magamtól vágnám ki a fenébe"
A (beteg )gyerek rajong az apjáért,de mi már biztosan nem lennénk együtt,ha nincsenek gyerekeink.
"Nem ismerem a konkrét helyzetedet, de esetleg anyukád vagy az anyósod nem tudna neked besegíten kicsit, hogy dolgozhass teljes munkaidőben? Ha van ilyen lehetőséged, ne szégyenlj segítséget kérni szerintem, és gondolom a férjed is belátható időn belül hazajön. Mikor ment ki, és mennyire időre?"
Nem a nagyszülők elzárkóznak,pláne a beteg gyermektől,hogy ők nem akarnak vigyázni rá,mert úgysem tudnak vele mit kezdeni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!