Ha családtaghoz megyünk vendégségbe, elvárható hogy jóllakasson bennünket?

Pedig nekünk még tinikorunkban is mindig vitt Anyu kaját. Ugye mert minden rokon jó magyar szokás szerint zsírt sóval eszik, és mi azt nem esszük meg, úgyhogy Anyu pakolt el nekünk saláta hozzávalókat, barna rizst, minden finomságot, és mi ott megcsináltuk magunknak az ebédet a húgommal. Persze abból is adtunk mindenkinek, mert de jól nézett ki.

Igaz, ez olyan családi barátoknál volt, ahol szó nélkül kiszolgálhatom magam, ha valamit enni-inni akarok.

"Engem meg arra tanítottak,ha valakit meghívok magamhoz egész napra,minimum hogy normális mennyiségű ételt elé teszek."

Erre mondtam azt,hogy ha veled valaki udvariatlan,akkor te attól még intézheted normális ember módjára és nem úgy,hogy megsérted a másikat.Fel kell állni (úgy,ahogy a férjed tette),meg kell köszönni a meghívást és eljönni,kár cirkuszolni és beolvasni nekik,hogy nem adnak többet enni.

Nem vagy hibás semmiben. Az intelligencia öröklődik nagyrészben, neked kevés jutott. kismillióan leírták, hogyan lehetett volna intelligensen megoldani ezt a szitut. Neked nem sikerült, és most itt keresed a felmentést, hogy igazad volt (csak nem a jóöreg bűntudat...)

by the way, hasonlóan jártam év elején a bátyámnál. De nekem nem az esett le, hogy szándékosan éheztetnek, hanem az, hogy baj van náluk. Nem fizették ki egy munkáját, és emiatt az egész vállalkozása a tönk szélére került. szerinted nekem is ki kellett volna vernem a balhét, vagy inkább segíteni rajtuk?

A