Mekkora összegre van szükség ahhoz, hogy ne úgy menjek el, hogy pénzügyi csődbe taszítom a családot?

23.50-esnek:

egyik biztosító sem fizet öngyilkosságesetén, azt pedig nagyon nehéz úgy összehozni, hogy ne derüljön ki

A kérdezőnek:

Elolvastam a kommenteket, és örülök, hogy ilyen sok támogató hozzászólást kaptál. Szerintem érdemes lenne ebből a szempontból is végiggondolnod az önértékelésedet :-) Mi nem ismerünk személyesen, csakis az itt leírtak alapján tudunk véleményt alkotni - és látod, sokan vagyunk, akik nem ítélünk el, nem tartunk trágya embernek, meg nemtom minek aminek jellemezted magadat. Tudod, szerintem egyetlen dologból indul ki minden: ameddig nem tudod elfogadni magadat, addig ez maximálisan átjön és a személyes kontaktusok során óhatatlanul is megnehezíti a dolgodat, ergo, másoknak is nehezebb elfogadni téged. Miért vagy ennyire szigorú magadhoz? Hmmm? Miért ne várhatna rád valahol egy nekedvaló huszonéves? Miért ne várhatna rád még a szerelem, kedvesség, boldogság????? Persze ha eleve elutasítod a lehetőségét is, akkor tényleg nem fogod megtalálni...

Szerintem válts dokit, esetleg egyből módszert is! Én a kineziológiát javaslom, a drámaterápiát és a Hellinger-féle családállítást. De azzal is kezdheted, hogy elhatározod, mostantól másképp állsz hozzá az életedhez. Próbálj meg nyitni: ömnagad felé elsősorban és ez hozta majd magával azt is ,hogy mások felé is új lehetőségek nyílnak. járj el olyan programokra ahová korábban nem, pl könyvtári felolvasóestekre, iratkozz be tánciskolába.

Ha az elhatározás megvan, akkor igenis tudsz majd változtatni magadon. De anélkül nem megy. Márpedig a menekülés nem megoldás, és neked is kijár a boldogság, mert miért ne járna?!?! Hát tégy érte... csak rajtad múlik

Sok sikert, és drukkolok! :-)

30/L

akinek 12 év után ment tönkre a házassága, és maradt egyedül a létminimumon két kicsi gyerekkel, és egy rakás eü-i problémával - ennek már másfél éve és mostanra sikerült nagyjából rendbe tennem lelkemet.

A férjem 12 évvel idősebb nálam, soha senki nem botránkozott meg rajta. Az mindenkit jobban érdekelt, hogy véletlenül két nap eltéréssel van a szülinapunk.

Egyetértek azzal, aki írta, hogy a kisugárzásban benne van az ember önképe - ha negatív, más is ezt látja.

Ugyanebben a cipőben jártam, csak lányként. Senki nem vett komolyan, max egy órára lett volna rám igény (sunyin hozzánőttem a lyukhoz szindróma).

Aztán valaki szólt nekem is, hogy lerí rólam, hogy mennyire kétségbeesett vagyok és mennyire akarom, ezért menekülnek tőlem.

Akkor vettem egy nagy levegőt és úgy döntöttem, hogy a kedves királyfi majd szól, ha ideért, addig nem foglalkozom a témával. Ehelyett tanultam, dolgoztam (enyhe pénzfüggőség), sportoltam. Kezdtem jobb kedvű lenni az eredményektől (jobb jegyek, sikeres vizsgák, növekvő összeg a bankszámlán, sikeres üzletek, az izmaim fejlődése, stb). Alig két hónapja kezdtem el ezt az életmódot, pasizást teljesen kizárva az életemből, amikor egyszercsak elkezdtek többen is hevesen udvarolni, hirtelen tömegével tapadtak a pasik és még a sokadik randin sem a szexre mentek, hanem engem akartak megismerni. A férjemet is ekkor ismertem meg. Három hét után hozta futó említés szintjén szóba a szexet - pedig mint utólag kiderült, akkor már hónapok óta a jobb keze volt a barátnője. Mondta, hogy meg akart ismerni és természetesen a szex is érdekelte, de nem akarta ezzel elrontani.

Tökéletesen az ellenkezője történt mindennek, mint korábban.

Akkor értettem meg, hogy a korábban kapott jószándékú tanács milyen hihetetlen változást hozott az életembe.

A barátaim is egyre sűrűbben jegyezték meg, hogy kivirultam, még a testtartásom is más, tele vagyok pozitív energiával és meglepően sokat mosolygok. Ennyi volt a kulcs. Én se hittem, hogy ilyen egyszerű, de tapasztalatból mondom, hogy tényleg ennyin múlt.