Szerintetek gáz ha a férjem naponta sört iszik?

Hűha! Ha az ember naponta csinál valamit és nem tud meglenni nélküle, akkor függő? Akkor mivel én csak vizet iszom, akkor vízfüggő vagyok? Esetleg álomfüggő is, ha minden nap alszom? Oké, ez csak vicc volt!!!

Egyébként a kérdező azt írta, hogy a férje CSAK NYÁRON iszik meg naponta 2 dl sört. Ettől kizárt, hogy függő legyen.

Amúgy nagy bajok vannak itt a felfogással, mindenki csak azt látja, hogy alkohol, és akkor már húúúúha. Igen, akkor már beszélhetünk alkoholról, ha literszámra isszák, de kis mennyiségben a sör és a bor is gyógyital. Olaszországban (nem tudom, hogy még most is-e) a gyerekeknek is lefekvés előtt adnak 1-2 deci minőségi bort, nincs is semmi szívproblémájuk a 80 éves tatáknak.

Szerintem a hangsúly elsősorban a minőségen kéne, hogy legyen, és minőségi borból/sörből az ember nem is vedel, mint egy állat.

A bor és a sör jó, és jót tesz a szervezetnek, mindenkinek ajánlom a napi fogyasztásukat, ahelyett hogy véreres szemekkel mutogatnátok és skandálnátok a hülye szövegeteket az alkoholizmusról.

14:33: Megtarthatod a jelzőidet magadra.

"ami nem kell a mindennapi élethez..."-újraolvastam a kommentet: visszavontam!!!

Ha az alábbi ismérvek nem állnak fenn, akkor semmi gond. Ha igen, akkor el kell gondolkozni a köv. lépésen:

"Az alkoholizmust a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egyértelműen a betegségek közé sorolja. Olyan idült betegségnek tartják, melynek kezdete alattomos, felismerhető tünetei vannak, s ezek az alkoholizmus súlyosságával arányosak. Az alkoholfüggőség testi és lelki tünetekben jelentkezik. A testi függőséget a toleranciafokozódás (egyre nagyobb mennyiségek ivása ugyanolyan hatás eléréséhez), és az alkohol hiányában vagy a szokottnál kevesebb mennyiségű alkohol fogyasztásakor jelentkező megvonási tünetek jellemzik. A lelki tünetek között szerepel a kontrollvesztés, azaz az ivás a nyilvánvaló egészségkárosító hatása ellenére is folytatódik. Az alkoholizmus fogalmához még a szociális helyzet károsodása is társul, mely a függőségben lévők, ill. családjuk életében jelentkezik. Az alkohol rendszeres fogyasztása akkor minősül betegségnek, ha az alkoholizmus testi, lelki és szociális tünetei már kimutathatóak. "

[link]

Nem tudom, mi az anyós reakciója, de nem hinném, hogy ő a mérvadó ebben az esetben.

Voltaképpen nem számít, hogy ki szerint alkoholizmus ez, és ki szerint nem, annak számít, akinek együtt kell élnie az illetővel, és mindennapi kapcsolatban kell lenniük.

Ha valakinél megtűrik a mindennapi sör vagy borivást, akkor lényegtelen, hogy egyébként alkesz -e az illető vagy sem. Ha a munkahelyén sosem látszik, hogy napi rendszerességgel iszik, akkor lényegtelen. Ha nem befolyásolja mások életét vele, akkor lényegtelen.

Abban a pillanatban probléma, hogy valaki rossz szemmel nézi.

Én is rossz szemmel nézném, mert az én felfogásom szerint a mindennapi alkoholfogyasztás az függőség és alkoholizmus. Én soha nem iszom, a szagát sem viselem el, ezért a páromtól is elvárom, hogy ne bűzölögjön naponta. Egy nőnél undorítóbb is, ha sörszagot áraszt. Ihat, de nem sokat, és főképp nem napi rendszerességgel.

Ha nem képes figyelembe venni az alkohollal szembeni ellenérzéseim, és nem tudja magát korlátozni az ivásban, akkor én nem tartom vissza, mehet amerre akar, mert sosem élnék alkoholistával. Szóval lehet, hogy valaki nem tartja annak a párját, aki napi 2-3 sört megiszik, mert úgy fogadta el. Én nem tenném, ezért nekem alkoholizmusnak számít, és nem lényeges a többi ember véleménye.