Milyen volt életetek leggázabb randija? Mitől volt az?

20 éves voltam, netes ismerkedés. Ő is egyetemista volt. Megbeszéltük, hogy találkozunk, sétálunk, beszélgetünk. Kérdezte, hogy nem vagyok-e szomjas, vegyünk valami innivalót a boltban és úgy menjünk fel a Gellért-hegyre. Én kint maradtam a bolt előtt, ő pedig megjelent egy darab 2 l-es üdítővel, mert így gazdaságosabb: )

26/n

Rég nevettem ilyen jót!:)

Ez is netes ismerkedés volt. Hetekig csak msn-en beszélgettünk, bár állandóan nyaggatott, hogy találkozzunk már. Küldött magáról képeket is, ahol eléggé jóképűnek tűnt, bár gyanús volt, hogy mindig csukott szájjal mosolyog, és a képek többsége nem túlzottan éles. Mivel jókat beszélgettünk, beadtam a derekamat és megbeszéltünk egy talit. Hát nem kellett volna. A helyes srác helyett egy hórihorgas, bokalengő trapéznadrágos, szakadt tornacipős, kinyúlt pólós valaki várt. És amikor megszólalt, értelmet nyertek a csukott szájjal mosolygó képek: a fogai elképesztően sárgák voltak, ráadásul olyan összevisszaságban álltak a szájában, hogy elképzelni sem tudom hogyan rág velük. Mondom nem leszek bunkó, azért megiszok vele valamit, hátha legalább beszélgetünk egy jót. Hát ez a számításom sem jött be, kínomban végig én beszéltem, belőle alig bírtam kihúzni valamit, egy órán belül annyira elfáradtam az állandó témakeresésben, hogy inkább elköszöntem tőle. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Azt azért még megosztotta velem a végén, hogy ő most csak azért volt ilyen szótlan, mert nemrég szakítottak a barátnőjével, és rettenetesen szomorú miatta. Mondtam, hogy akkor lehet érdemes lenne először azt kiheverni.

Onnantól kezdve kb 2 hétig minden nap írt sms-t, hogy találkozzunk újra, mert olyan jól érezte magát. Aztán mikor mondtam, hogy ne haragudjon, de én nem érzem azt, hogy nekünk ezt erőltetni kéne, kiakadt, hogy őt nem szereti senki, őt mindenki leépíti, őt senki nem érti meg, ő egy senki, ő senkinek nem kell, és senkinek sem fontos. (remek csajozási stratégia tényleg) Na onnantól kezdve inkább nem válaszoltam neki, aztán lassan megunta a dolgot, és azóta nem hallottam felőle. Szerencsére.

Nagyon jó a kérdés, köszi érte, könnyesre vidultam magamat...

nekem is van pár gáz sztorim:

1, 14 éves voltam (fiatal, de nem hülye...), elkezdett udvarolni nekem egy 21 éves srác. Normálisnak tűnt, elhívott egy randira, igent mondtam. Kellemesen kezdődött, virág stb, beszélgetni kezdtünk, erre kb az 5.perecben megkérdi: - És mi a kedvenc zenekarod? - Az Aerosmith. - Tééényleg, nemár! Van egy poszter a szobámban róluk, menjünk el hogy megnézhesd..... éééérted?!? és kacsintott!!!. Én meg értettem. Felálltam, megköszöntem a bonbont, otthagytam és soha többé nem is keresett.

2, 17 évesen diákmunkán voltam egy nagy, belga érdekeltségű cég igazgató irodáján (nem írok nevet direkt). Kb azonnal egymásba habarodtunk a megbízott céghelyettessel, egy úriember volt, humoros, jó képű stb ( kicsit sem zavart minket, hogy magyarul nem értett 5 szót se, úgyhogy félig angolul, félig németül értekeztünk, ahogy sikerült). Minden totál szuper volt, az ágyban is úriembernek bizonyult, totál odavoltam érte minden tekintetben. Aztán egyik este felvetette, hogy- idézem szinte szó szerint- hát ugyan azt már elmesélte, hogy elvált és van két kisgyereke, akik miatt ugye kötöttebb az életmódja és ezt el kell fogadni annak, aki vele kapcsolatban van, és mennyire örül, hogy ez engem nem zavar, de hát ő komolyra gondolná fordítani a mi románcunkat ( így kb egy hónap után), mert velem tudja csak elképzelni az életét a továbbiakban, ezért, amikor két hónap múlva lejár a megbízása, menjek vele vissza Belgiumba, hagyjam a csodába a gimnáziumot/érettségit, ne törődjek a főiskolával meg a jövőmmel, majd ő eltart, a tenyerén hordoz, ki se kell ejteni a számon amit akarok majd ő megérzi ha csak kigondolom is, és semmiképp nem hagy dolgozni. Legyen vagy 3 gyerekünk minimum, mert ő imádja a gyerkőcöket, különben is a meglévő kettő is ott lesz nála úgyis minden hónap felében, meg amúgy is nagycsaládpárti, ő lesz a Don én meg a Mamma, mint az olasz maffiafilmekben, és boldogan élünk míg meg nem halunk.

és ezt totál komolyan is gondolta. Mondtam, hogy ez nekem így túl gyors és túl fajsúlyos... Egész éjszaka gondolkoztam és bár rohadtul szerelmes voltam, mégsem mentem el vele, megijedtem vagy nem is tudom. A mostani eszemmel belevághattam volna, de akkor nem mertem ekkorát ugrani a semmibe.

3, Volt egy srác, sokáig nagyon-nagyon tetszett, közös hobbi végett hetente többször is találkoztunk, én pedig szép lassan mindenféle érzelmeket kezdtem táplálni iránta. Telt-múlt az idő, nekem közben volt barátom kettő is, ő is együtt volt valakivel, éltem az életem én is, de az érzelmeim mit sem változtak, legyőzhetetlen, mindent eluraló zsigeri vonzódással voltam iránta, azt hittem megőrülök magamtól. Aztán ő is szakított az élettársával, én is a pasimmal. Egyik este próba után felvetette, hogy hát találkozhatnánk kettesben, ha nem bánnám. Meglepődtem nagyon, mert addig rám csak mint kb egy hugicára tekintett, a bensőm azonnal egy marék ficergő kígyóvá változott, még jó, hogy én a függöny túloldalán öltöztem éppen és nem látta, hogy falfehér meg élénkvörös színek váltakoznak rajtam fénysebességgel. Annyit sikerült kinyögnöm, hogy hát oké. Ennek hallhatóan örül, megbeszéltük a találkát, mielőtt kiment még annyit mondott, hogy mekkora hülye volt eddig, hogy nem látott a szemétől velem kapcsolatban, mennyire jó fej vagyok meg minden. Na, ettől totál beindultam reménykedni ,egész éjjel nem aludtam, aztán meg egész nap ennek a nyomait próbáltam renoválni, soha még ennyire nem akartam odatenni magam, mint ezen a randin... Aztán találkoztunk és kb a harmadik mondatával rákérdezett, hogy mi van a nővéremmel, hogy van, mit csinál, mert hogy talán mesélte a nővérem, hogy ők együtt voltak anno egy darabig és hát izé az az igazság és ne áruljam el senkinek ,hogy neki bizony a nővérem volt élete szerelme és hát még mindig.

.... Azonnal kiábrándultam, évek hullámhegynyi érzelme hamvadt el egy szempillantás alatt. Annyit mondtam, hogy köszöni nagyon jól van, egy ukrán stricihez ment feleségül, van 3 huligán majom gyerekük és hogy egyik vízummentes országból mennek vakációzni a másikba egész évben, egész életükben, hátha sehonnan nem adják smasszerkézre az urát. Aztán közöltem, hogy bár nem vagyok a nővérem, de nőből vagyok és gerinctelenül intézte ezt a randi-dolgot, és ha ezek után is beszélgetni óhajt velem, akkor azt szigorúan a próbák keretin belül fogjuk megejteni, de legjobb lenne, ha inkább hanyagolna teljesen. Így is tett és hamarosan kilépett a csapatból is.

4, Van egy vicces is, még kamasz voltam, valahogy 16 körül. Ültünk a Művközpontban folyosóján, a srác nagyon igyekezett imponálni nekem, ezért gondolta, milyen vagány lesz, ha ő úgy konvertálja be magát a Wc-be, ha felugrik egy flikkfakkosat és úgy nyit be a mosdó ajtaján. Neki is szaladt egy "Idefigyuzz!" felkiáltással, fellépett a falra, csinált egy félpörgést és lendületből ráfogott a kilincsre... csak éppen zárva volt az ajtó, úgyhogy felkenődött rendesen. A randi hátralévő részét a sebészeten töltöttük, és alig vártam, hogy megérkezzenek az anyjáék és leléphessek, mert komolyan annyira siralmasan nyavalygott, mint egy hároméves kislány.

5, A sráccal jól megvoltunk, már alakult egyéb is köztünk, fent voltunk a szobájában, állítólag a szülei leléptek két napra, tehát ideális volt az időzítés. Megéheztünk, mondja, hogy ez-meg-az a kaja éppen náluk, menjek, kóstoljam meg, ne rendeljünk, ő főzte tök jó lett, menjünk ki enni. oké (én egy szál bugyiban meg topban, úgyis csak ketten vagyunk alapon). Nagyban eszegetünk, mikor is megjelenik az apja a szobájából(!), kikészült fejjel tök idegesen, és odavág a tányérjaink közé egy halom alsónadrágot, hogy "százszormegmondtammár, hogy nem vasalom ki a te alsóidat!" és folytatta rám nézve: "Te meg miért zabálod fel a kajánkat?" és megáll felettünk csípőre tett kézzel. Erre a pasim a leg magától érthetődőbb hangon közli velem ,hogy akkor majd én megcsinálom nem igaz??

na gondoltam addig járj pucéran...

és még ő nem értette, miért akadtam ki 1, a bunkó apján, 2 az ő reakcióján 3, a hazugságán, hogy nincs otthon senki más

6, első randi a sráccal, kóválygunk a városban, tök jól dumálunk, fagyi meg minden, szimpi a gyerek. Egyik sarkon meglát valami festékszaküzletet, transzba esve bemasírozik, hogy úúú már amúgy is akart jönni egy festékboltba most legalább segíthetek neki választani egy színt. oké, mondom mihez, hát újrafújná a robogót, ahhoz. na mondom és elképzelés? erre rábök 2 színpalettára, hogy ezekből nézett ki: egyik púderbabarózsaszíntől ordító pinkig terjedt, a többi is mind hamvas barack meg sápadt lilák stb. mondom ez komoly? mire ő: miért ,gáz? mondom ja. erre ő: oké, akkor legyen metál sötétlila és mattpiros, meg valami minta is kéne rá, legyen mondjuk kockás a hátulja! azt hittem szívat, de nem!!! komolyan gondolta! hamar elhúztam és többet nem találkoztam vele.

Amúgy Kérdező, ez tényleg egy marha jó ötlet volt megkérdezni, basz*rtam azon a történeten, amikor a lány anyja lezúzta az udvarlót, mert nem vislekedett rendesen :D:D:D

Egyébként ez is marha jó kérdés:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

A májkrémes és a ballagási csokros srác története azóta is sokszor eszembe jut. A stílusuk is marha jó, ahogyan leírják a történetet :D

11:21-es vagyok, a 2 l-es üdítős sztorival.

Lehet, hogy nem voltam egyértelmű, de ez a első és egyben utolsó találkozásunkon történt, ismertem kb. 20 perce. Hát én nem szívesen iszom egy flakonból egy idegennel: )