Milyen volt életetek leggázabb randija? Mitől volt az?

Hát, ha belegondolok, akad saját is, de van pár történet, ami legjobb barátnőmmel esett meg.

Saját1: 15 éves lehettem, egy ideje ismerkedtünk már a sráccal, elhívott hozzájuk randira. Próbált jófej lenni, kérdezte kérek-e TEJESkávét vagy valamit, mondtam persze. Erre két perccel később hozott egy bögre éppen hogy csak langyos felvizezett kávét vagy "forrócsokit", nem tudom, de tej helyett vizet használt. Annyira rossz volt, hogy majdnem elhánytam magam, de nem akartam csóri srácot megbántani, szóval nagy nehezen legyűrtem a felét, és leléptem.

Saját2: még általános iskolába jártam, épp 8. végén voltam. Egy koncerten láttam egy srácot, aki messziről nagyon tetszett. Ő is észrevehetett , mert pár nappal később kaptam egy sms-t tőle (a számomat honnan szerezte meg, nem tudom..), hogy lenne-e kedvem találkozni. Mondom persze. A randin derült ki, hogy minimum 25 felett jár, kicsit kopaszodik (hosszú haja volt), rettenetesen rosszak a fogai, és olyan szinten motyogva-hadarva beszélt, hogy csak minden ötödik szót értettem az egészből, nagyon kínos volt, mert folyamatosan vissza kellett kérdeznem, hogy mit mondtál? Soha többet nem találkoztunk.

Saját3: Ez is nagyon régen történt, de talán a legrosszabb mind közül. Általános iskolás voltam, volt egy sportrendezvény a suliban, ahol lehetett pingpongozni. Oda is jött egy (nálam idősebb) srác, vele játszottunk vagy két órát egyhuzamban, nagyon jól elbeszélgettünk. Megbeszéltük, hogy találkozunk. Találkoztunk is, elmentünk sétálni egy parkba, leültünk egy padra. Beszélgettünk, akkor derült ki, hogy ő már sokszor látott az utcán barátnőimmel, és szokott figyelni. Itt már kicsit aggódni kezdtem. Aztán se szó se beszéd, "megcsókolt", bár amit ő művelt, messze volt ettől. Mint egy mosógép, kb ledarálta a fogaimat. Na akkor és ott tudtam, hogy gyorsan le kell lépnem. De minden áron haza akart kísérni, mert vigyázni akar a SZERELMÉRE. Elsétáltunk egy nagyon magas gyárkémény mellett, és megkérdezte, hogy leugranék-e az ő kedvéért. Itt már izzadni kezdett a tenyerem, és csak egyben haza akartam jutni. Mivel ezután nem kerestem, esténként felcsöngetett hozzánk, elváltoztatva a hangját, hogy ő találkozni akar velem. Nagy nehezen sikerült lekoptatnom. A sors fintora, hogy pár évvel később kiderült, hogy az egyik középiskolai tanárom fia. Sajnos párszor még összefutottunk, de még a mai napig megszállott. Brrrr ://

23/N

20 éves lehettem, a pasi 21. Kb 3-4 hete járhattunk már. Előtte mesélte nekem, hogy az előző kapcsolatában elég féltékeny volt a lányra, és előfordult, hogy követte őt meg ilyenek. Mondom jól van, ügyes vagy.

Aztán jött az a nap. Elmentem estefelé zuhanyozni, megettem utána egy kakaós csigát, meg neteztem. Csörög a telefonom. Kérdezi, hogy kivel vagyok. Mondom egyedül, és netezek. Erre ő : Ez nem igaz ! Odaküldtem pár haveromat és hallják, ahogy d...gsz valakivel. Égnek állt a hajam. Vagy 10 percig veszekedtünk telefonon, én meg közben lestem ki az ablakon, hogy hol kukkolnak engem. A végén benyőgi, hogy menjek le. Oké, tiszta ideg voltam, felöltöztem és lementem a ház elé. De előtte elmeséltem anyumnak, hogy miket mondott az a majom.

Ahogy kiléptem, egyből rám rontott és elkezdte szagolni a nyakamat és azt mondta h férfi parfüm szagom van. Esküszöm azt hittem, hogy beverek neki most már egyet, de rendes voltam sétáltunk egyet. Felhívtam, hogy aludjon nálam. Felmentünk, anyám várt minket az ajtónál. Belépett a gyerek, anyám meg úgy nyakon húzta, hogy én azt sem tudtam hova forduljak mert úgy röhögtem :D

Na ez elég ciki volt, de jól sikerült a vége :D

A másik ilyen randi meg inkább gázos volt, mint ciki. Neveket nem szeretnék írni.

Interneten ismerkedtem meg valakivel. A képek alapján igazi úriembernek tűnt. Mondom egy randit megér. A randit inkább nem részletezném. Már a liftben taperolt meg stb. Aztán hálisten kapott egy hívást, hogy mennie kell és azt mondta, h most inkább hazavisz, mert nem akarja h elsőre ilyet lássak ... A randi vége fele már biztos voltam benne h lányokat futtat. Végig azon paráztam, h nehogy kirakjon vmelyik utcasarkon. Hazafelé beszállt egy haverja és azt mondja, Szia ... vagyok, most szabadultam nemi erőszakért. Gondoltam magamban, h az anyád p..át szabadultál te. Hála az égnek hazaértem biztonságban. Egy ideig nem is volt kedvem ismerkedni senkivel. Aztán rá kb 1 évre fogom az újságot, olvasok és benne látom a srácot akivel randiztam, h megöltek vkit. :S A mai napig foglalkozik velük a média. Ez után nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy ép bőrrel megúsztam :S

16 éves voltam. Az unokabátyám társaságában- aki zenélt, ismerkedtem meg az egyik barátjával. A társaságban mindegyikük játszott valamilyen hangszeren. Az egyik fiú elkérte a telefonszámomat a bátyámtól, és másnap felhívott. Azzal indított, amikor felvettem a kagylót, hogy szeretné, ha találkoznánk, de előbb bemutatkozik: szó szerint beletrombitált a telefonba, hogy elkápráztasson. Hát én majd megsüketültem. Majd elmondta, hogy ő most gyakorol és szerette volna megmutatni nekem, milyen jól játszik. Nem sikerült elkápráztatnia, nem mentem el a randevúra.

A másik szintén zenész volt, zongorázott. Randevúztunk, aztán fölmentünk hozzájuk. Otthon voltak a szülei. Leültünk a nappaliban és órákig zongorázott nekem. Ez még nagyon tetszett. Aztán azt mondta sejtelmesen, hogy van még egy meglepetése számomra, mutat nekem valamit, ami neki még a zenénél is fontosabb. Nem tudtam elképzelni, hogy mi az. Kimentünk a folyosóra, egy csigalépcsőn kellett fölfele menni két emeletet. Egy kis helyiségbe vezetett, ahol ... ahol vagy 10 terráriumban békák, kígyók, gyíkok és egerek laktak. Na, az volt az utolsó találkozásunk. :)

Szuper kérdés, eszméletlenül jó válaszokkal! Itt a vége felé, a kutyás randinál, sírtam a nevetéstől...

1- 2 balul sikerült találkám nekem is volt, nem poénosak, inkább lehangolók, mert mindig az derült ki, hogy mennyire mást mutat a külső megjelenés a valódi jellemnél:

1, Hetek óta nézegettük egymást egy sráccal, egyszer odajött a mi asztaltársaságunkhoz (falusi kiskocsma), megismerkedtünk, és egész jól eldumálgattunk. Szolid, kedves, jóképű srácnak tűnt. Este hazavitt, a ház előtt megállt a kocsival, és közölte, hogy alig várja, hogy "elvehesse a szüzességemet". Elképedtem,egyrészt pár óra ismeretség után ez egy kicsit korainak tűnt, másrészt én akkor már 19 is elmúltam. Fel sem merült benne, hogy én már túl vagyok ezen? Ezután vázolta az aznapi programját: most hazamegyek, és jól elverem az apámat...Azt hittem, rosszul hallok. Mondtam, most már ideje mennem, erre tréfásan lezárta az ajtókat. Csakhogy, én klausztrofóbiás vagyok, kaptam már rohamot hasonló szituációban. Szerencsére, mikor látta, hogy nekem ez nem vicces, kiengedett. Ezután közöltem vele, hogy ha szűz lányokról álmodozik, rólam már lekésett egy cseppet, majd elhúztam. Azóta sem láttam.

2, Ez a srác éveken át tetszett, de csak távolról "álmodoztam" róla, mert szó szerint a településünk legjóképűbb, legmenőbb sráca volt akkoriban. (Megjegyzem, velem együtt több tucat másik lány is hasonló cipőben járt, egész rajongótábora volt :) Aztán egyszer valamilyen rejtélyes oknál fogva, megtetszettem neki. Tényleg nem tudom miért, maximum átlagosnak vagyok mondható, minden szempontból. Na mindegy, megkeresett, beszélgettünk. És akkor jött a hidegzuhany: az én tökéletesnek hitt szuperpasim egy üresfejű, öntelt alak, aki azzal próbált bevágódni, hogy az előző barátnőjét ócsárolta. Csak arról volt szó, hogy szegény lánynak milyen vastag a combja, bezzeg én vékony vagyok, stb. Hát, szerintem ez gusztustalan stílus, nem is akartam többet látni, gyakorlatilag fél óra alatt teljesen kiábrándultam.

Hát, ennyit a jó külsőről. A két leggázabb randimat annak köszönhetem, hogy bedőltem a jó kinézetnek.

Én életemben egyszer randiztam csetes pasival, hát soha többet! Hónapokig beszélgettünk, jó fej volt, okosnak tűnt, tényleg nagyon jó benyomást tett rám. Láttam róla képeket is, átlagos kinézetű volt, kicsit kerek arcú, de azért nem volt csúnya. Addig addig nézegettem a képeket, hogy már tetszett is. Igen ám, de az ország másik részén lakott. Felajánlotta, hogy eljön hozzám, de szeretne nálam aludni (albérlet), hisz egész nap utazni fog. Mondtam, hogy nem gond, majd elalszik a kisszobában, nem lesz itt a lakótársam. Ebbe ő bele is egyezett. Amikor megláttam, már tudtam, hogy ez így nem lesz jó... Én akkor voltam 21, ő meg közel volt a 40-hez. A fényképei, amiket küldött, régiek voltak. Én 170 cm magas vagyok, saját bevallása szerint ő 185, mégis jóval alacsonyabb volt nálam. És olyan igazi söröshordó hasa volt... Gondoltam semmi vész, majd csak lesz valahogy!

Sétáltunk az utcán és mivel elég egyedi nevem van, meg akart róla győződni, hogy nem vagyok férfi. (wtf?) Ezért alám nyúlt! Az utcán! Mondom ezt nem hiszem el, ilyen a világon nincs... Mi a fészkes fenét csináljak... Teljesen kivert a víz, elkezdtem izzadni, mint egy ló, éreztem, hogy elfehéredek, hányingerem lett... Beültünk egy pizzériába, én csak desszertet kértem, gondoltam, hogy biztos nem várom meg, míg kisül a pizza... Kimentem a mosdóba, és felhívtam a bátyámat, hogy hívjon fel 5 perc múlva követelőző hangnemben, hogy azonnal, de azonnal be kell mennem a munkahelyemre, mert a dolog nem tűr halasztást.

Igen ám, de a bátyámmal szeretjük szívatni egymást. Tudjátok, mint a jó testvérek. Nem 5 perc múlva hívott, hanem 50 perc múlva! Felhívott, és elküldtem a fenébe (mert mérges voltam rá, hogy csak most hív), hogy mi az, hogy engem ilyenkor be akar hívni a munkahelyemre... Aztán kapcsoltam, hogy ez így nem lesz jó, meg persze bátyám elkezdett ordibálni, hogy ki fog rúgni, ha nem megyek be... Úgyhogy elköszöntem és leléptem.

Igen ám, de ezzel nem volt vége... A pasi folyamatosan zaklatott. Minden netes felületen és az albérletem címét is tudta... Egyik nap arra mentem haza, hogy a lenti ajtón van egy hatalmas boríték, ami fel van ragasztva az üvegre. Napokig ott volt, majd megnéztem egyszer jobban is. És akkora betűkkel, mint a fejem, rá volt vésve a nevem! Letéptem, felvittem, elolvastam... Egy részét, mert nem bírtam tovább... Egy komoly szerelmeslevél a pasitól, hogy én vagyok a szíve hölgye, minden vágya, etc... Ekkor elkezdtem reménykedni, hogy talán nem közveszélyes...

Csinált egy honlapot a "szerelmüknek" adózva, amin a képeinket összeszerkesztette és nem valós dolgokat tüntetett fel rajta a "kapcsolatunkról". Ezt az oldalt előszeretettel linkelgette olyan közösségi fórumokon, amiken megfordultam. Közben persze mindenféle üzenetekkel bombázott, írt leveleket, amiket felbontás nélkül visszaküldtem, elég komoly spamszűrőt tettem a mailemre, majd lecseréltem a számomat és elköltöztem. Kevés volt.

Már majdnem elfelejtettem, amikor évek múlva írt nekem egy csaj, hogy talált valamilyen mp3 lejátszót (vagy hasonlót, már nem emlkészem, adathordozó is volt, meg zenélt is) az én adataimmal. Azt mondta, hogy szeretné visszaadni, biztos az enyém, rajta van az összes elérhetőségem, a fényképeim, meg a levelezéseim. Azt hittem, csak szívat, visszaírtam neki, hogy mégis hol találta... Abban a városban, ahol a pasi lakott... Mondtam neki, hogy egy rajongómé, nyugodtan tartsa meg, csak törölje le róla a cuccaimat. Mondta, hogy ő vissza akarja adni, elkezdte követelni, hogy adjam meg az elérhetőségét a tulajának. Az eszem megáll...

Én marha megadtam a pasas mail címét... Aki ettől ismét beindult (új mail címről)... Hogy ő visszakapta a legféltettebb kincsét, természetesen a csaj semmit se törölt le róla... Megint elkezdett zaklatni, és már olyan agymenése volt, hogy arról beszélt, hogy mi elváltunk, meg rossz, hogy beteg vagyok és nem lehet gyerekem és hogy emiatt szakítottunk, jöjjünk össze megint.

Ismét spam szűrő, nagyszerűen működött, arra a becenévre állítottam, amivel egyedül ő illetett. Nem telt el fél év, újabb mail egy férfitől. Ő a pasi munkatársának és barátjának adta ki magát. Elmondta, hogy a barátja nagyon durván bele van betegedve a kapcsolatunkba, és érdekelné az én álláspontom is, mert furcsállja, hogy évek óta (mert bizony már évek óta zajlott) tart ez a románc, és még nem mutatott be nekik, mert messze lakom. Leírtam a pasinak mindent, és hogy marhára örülnék, ha békén hagynának... Teljesen kiakadt, hogy ő ezt el se hiszi, de tényleg nagyon furcsa volt ez az egész. Megkért, hogy továbbra se reagáljak, ha a férfi felkeres. Megtudtam tőle, hogy időközben megnősült és lett egy kisfia, de a házassága egy csődtömeg, és mindenkinek rólam áradozik. Hogy nem lehetünk együtt, mert nekem nem lehet gyerekem, és nem akarom, hogy ő így éljen. De most már van gyereke, semmi probléma...

Aztán egy fiatalabb nő írt, 1-2 hónap múlva, olyasmi idős, mint én. Hogy akadjak le a pasijáról, mert borzasztó, hogy miattam nem lehet boldog, és hogy nem tud tőlem elszakadni, pedig ő járna vele. Leírtam neki, hogy remélem tudja, hogy a pasi bolond, kezelésre szorulna, ráadásul nős és van egy kisfia... Utána többet nem írt.

Ennek 6 éve, szerencsére azóta nem hallottam róla. Senkinek se kívánom. Azóta se találkoztam internetről senkivel. És nem is fogok!

Hú, ez az utolsó azért nagyon durva :O

Én ugyan kifogytam a cikis történetekből, de megosztom barátnőm két vicces sztoriját (engedéllyel). Mindkettő netes ismerkedés.

1: Egy ideje beszélgetett egy sráccal interneten, aki az ország másik végében lakott. Majd eljött az ideje, hogy a srác meglátogassa barátnőmet, aki megkért, hogy kísérjem el én is, amikor kimegy a srác elé a buszmegbe. Hát, elég nagy önuralomra volt szükségünk. Ugyanis, amikor a srác leszállt a buszról, büdös volt, a fogai (már ami volt neki elöl), feketék voltak, valamint töröttek, mert állítólag egyszer arccal ráesett egy kőre. Rettenetes volt az egész, ahogy volt :/ :D

2: szintén netes ismerkedés. Eredetileg én kezdtem el beszélgetni egy sráccal, de nem akartam tőle semmit. Egyszer épp webkamerán beszélgettünk, amikor barátnőm meglátta, és teljesen belezúgott. Srác lejött egy hétvégére Budapestről, aminek az lett a vége, hogy lenyúlta barátnőm szemceruzáját és fényképezőgépét :D :/ Ezek után még rám írt, hogy mi lenne ha mi azért találkozgatnánk néha. Mondanom sem kell, hogy elküldtem a náthásba a kis lopós majmot.

Uramisten...

Nekem ég a pofám ezek helyett a férfiak helyett. Hol élnek ezek, szatyorban? :D:D:D

Mert oké, hogy vicces de ezek a zaklatók, meg a 28 éves "férfi" akinek anyuka mondja meg, hogy kivel taláklozhat...ez már több a soknál. A legrosszabb az egészben, hogy ezzel exponenciálisan csökkentik az épeszű srácok (mint pl én :) ) ismerkedési esélyeit :(

Hét ez egy nagyon jó kérdés! :) Régen nevettem ilyen jókat, mint itt. Persze, van egy-két nagyon nem vicces is - szerencsére jó az életösztönötök a pszichopatákkal szemben is. Hála Istennek!

No1.

Hamvas egyetemista voltam, és akkoriban cefetül magányos.

Volt egy pasi a koliban, aki harmadéves volt, amikor én elsős. Ronda volt szegény, mint a világháború, és nagyon-nagyon sovány, mert valahol összeszedett egy TBC-t (kikezelték) de ez még nem lett volna baj. Vele volt baj. Kitalálta, hogy d-gni akar, de mindenáron, mert 21 évesen még szűz volt és bárki jó lett volna neki. Na ezt nem közölte, de idővel elég gyorsan rájöttem.

Elhívott egy étterembe, vacsorázni. Jóapámnak hála, mindig van nálam pénz, és nem bízom abban, hogy aki meghív, az fizetni is fog. A régi szép időkben voltak ilyen lovagok, a férjem az egyik ilyen utolsó lovag, talán még valahol vannak mások is, de biztos, ami biztos alapon vittem magammal pénzt.

Elmentünk egy elég jó hírű éttembe, és rendeltünk.

Az én pasikám addigra rendkívül izgatott lett, össze-vissza hadart, a szeme lázban égett. Nem vagyok egy világszépe, úgyhogy nyílván nem szigorúan a személyem miatt volt - egyszerűen már nagyon viszketett neki.

Kihozták a kaját, elkezdtünk enni.

És ott jött a nagy koppanás. Születésemtől van egy kiváló érzékem az emberi lélek dolgaira, amire idővel felfigyeltem és amit tudatosan fejlesztettem. 19 évesen más nagyon jól tudtam, hogy mit jelent az, ahogyan egy ember eszik.

Képzelj el egy jól szituált fazont, jogász lesz a drága, apuka jól menő ezmegaz, anyuka dettó. És a gyerek neveletlenül ZABÁL.

Komolyan, égett a pofám miatta. Teli szájjal beszélt, fröcsögött mindenüvé a kaja, leette-leitta magát (nem berúgott, hanem lecsöpögtette magát az itallal), és közben folymaatosan magáról beszélt, a színötös bizonyítványáról, a saját, soha el nem ismert fantasztikumáról.

Alig bírtam enni. Igen hamar eldöntöttem, hogy Zolika (nem így hívják, de most adok neki egy nevet) lapátra lészen téve. Amikor előtte is nyílvánvalóvá lett, hogy itt nem lesz semmiféle nagyjelenet az ágyban folytatásként, teljesen kitört belőle a sértett iskolásfiúval kevert baromállat.

"Természetesen" nem fizette ki a kajámat - holott meghívott! -, természetesen haza sem akart jönni velem (még egy utcafelen se lássanak vele!), természetesen a koliban mindenkinek elhordott mindennek. Kicsit ciki volt, mert utálok bunkó lenni, de azért kihúztam magam és egyszer később nagyon keményen beolvastam neki. Hát nem vagyok boldog, ha erre a történetre gondolok. Ritka undorító és szánalmas alak volt szegénykém. Megnősült, elvett egy ultrahisztérikát, aztán elvált. Gyereke szerencsére nincsen. Ma már nem utálom, egyszerűen csak szánom, mert látom, hogy milyen nyomorult ember. Doktor Tótuszfaktusz-lótuszfaktusz Ezmegaz lett belőle, de egyébként egy emberi roncs.

No.2.

A másik fazonnal levelezés útján ismerkedtem meg. Már a leveiben elég ciki volt, igyekeztem lepattintani, de csak jönni akart. Eljött a koliba meglátogatni. Hideg zuhany, vagy inkább jeges.

Beszélgettünk. Úgy vagyok vele, mint Poirot és Miss Marple: aki sokat beszél, az előbb-utóbb elszólja magát. És a sok elszólásból sokimindnet össze lehet rakni.

Nos, jött - mondjuk legyen ez a fazon Ferike - Ferike és előadta magát. Szépenm kiderült, hogy egy tanyán él az Isten háta mögött, és parancsba adták neki a szülei, hogy itt az ideje a megnősülésnek. "Bárki jó lesz (sic!), aki luk, úgyis csak dolgoznia kell rogyásig és kölköket elleni." (Ez így mondta, nem én találtam ki.)

Kissé kivert a hideg víz és kapkodtam a levegőt. Egészen másfajta nő vagyok, más életcélokkal, de ettől függetlenül minden nő nevében halálra sértve éreztem magam. Minek nézi ez a másik nemet?!

Teszteltem beszélgetés közben. Úgy jött be, hogy félig nyitva volt a slicce. Enyén áporodott, molyirtószagú ruhában, erős hónaljszaggal. Uff. :(

Leült, elkezdett beszélni. Feltűnt, hogy soha nem mosolyog, csak félszájjal nevet. Egyszer rákérdeztem, hogy miért. A válasz: mert minden hátsó foga szét van rohadva, és nem akarja, hogy kilátsszon. Uff kettő. :(

Mondom: fogorvos...? Hát nem, azt már nem. Ő fél tőle, fogat pedig nem mos, mert csak pénzpazarlás a fogkrém. Uff három. :(

Alig bíratm levakarni. Majd megy egy másik vonattal. "Nem köszi, nagyon szívesen kikísérlek most." Nagy nehezen elment, vért izzadtam addig, mire feltettem a vonatra.

Aztán vagy ezer levelet írt. Úgy tudtam lepattintani végleg, hogy az utolsó levelét - mivel teli volt helyesírási hibával -, fogtam és egy piros tollal kijavítottam. Tudjátok, mint a suliban. :) És visszaküldtem neki, egy szó nélkül. Na erre koppant neki.

Szóval, ezek voltak a gáz randik. Hogy miért, azt döntse el mindenki, aki olvasta. Köszönöm, hogy leírhattam. Máris jobban érzem magam. :)

Szép napot mindenkinek! :)