Milyen az életetek ötven felett?

Tökéletes. Orvoslátogató vagyok amit imádok, a kollégáimat szint úgy. A 13 éves lányom minden második nap kitakarítja a házat és biológia-kémia szakra készül a gimnáziumban, 2 éve gyűjti pénzt, és most kifog menni Ausztriába, hogy németet tanulhasson. Emellett még elképesztően kedves-illemtudó is. A férjem még mindig szeret, nagyon jó a kapcsolatunk. Az édesanyámnak magas a nyugdíja és egészséges, így nem kell őt eltartanom, rengeteg barátja van, így nem is kell minden másnap meglátogatnom. Az egyetlen dolog amivel nem vagyok talán kibékülve, az az, hogy 84 kg vagyok, és teszek is érte, csak az alkoholról nem tudok lemondani, ami mellett egész nehéz lefogyni.

50/N

Egyre jobb: mind a négy gyerekem elköltözött, önállóan élnek, az egészségemmel nincs semmi baj, a férjemmel újra úgy élünk, mint a házasságunk elején, mióta nincsenek itthon a gyerekek, a ház ki van fizetve, olyan munkát végzek, amit szeretek.

54/N

Édesanyám 52 éves, apuval elvannak, igaz mostanság lettek apróbb problémák, mert nem mindenben egyezik az igényük.

Van két lánya, én 19 éves vagyok, nővérem 31. Én most megyek főiskolára, a hónap végén pestre megyek albérletbe, nővérem itthon lakik, de teljesen külön lakrészben. Édesanyja (nagymamánk) itt lakik velünk, vele vannak gondok, mert már elég idős, és nagyon makacs, meg feledékeny.

Mostanság anyu lelkivilága is viharos, sok a mélypont, pedig mi körülötte elég vidámak vagyunk.. Ha megbeszélnénk vele, támad, és butaságokat beszél. Eddig sokkal jobb volt a kedve, most valamiért megváltozott kicsit. Remélem jobb lesz.