Milyen volt életetek leggázabb randija? Mitől volt az?

Ez nem lett randi, csak érdekes volt: neten "ismerkedtünk meg", szimpi volt, művelt, olyasmi érdekelte, ami engem is. Megbeszéltünk egy randit, amit előtte 1 nappal lemondott, mert "családi program jött közbe, és hétvégén amúgy is általában családi program van". Mire megírtam neki, hogy talán el kéne döntenie, akar-e párkapcsolatot. Persze soha nem válaszolt.

Másik: a srác egy táborban elkérte a számomat, minden ünnepre (!) és a névnapomra sms-t írt. Aztán másfél év múlva (!) megkérdezte, találkoznék-e vele. A barátnőmet megkértem, ha szólok, hívjon. El is jött az a pillanat, kimentem a wc-be, kértem, hívjon. Igen ám, de nem hallottam meg a telefont. Így előbányásztam, hogy jaj, keresett a barátnőm, fel is hívtam, blabláztam, majd közöltem, mennem kell, most jött meg a bnőm Kínából és fordítunk egy szöveget.

A srác megsértődött, onnan nemigen szólt hozzám.

Később még bepróbálkozott, de (30 fölött!) anyukája töltötte a mobilját, míg külföldön volt, ő vette a fia ruháit, a srác a húgával egy ágyban aludt, csak fehéret hordott, egy padra le nem ült volna, és egyszer, mikor kettesben ültünk a kanapén előadta, hogy neki az anyja az isten...

Ezek nagyon jók!. Íme az én történeteim. Az első utragáz, a második azért nem annyira gáz, inkább kicsit vicces.

1. Már együtt voltam pár hónapja a pasival, le is feküdtünk, de még nem voltam nála. Nem is érdekelt annyira a téma, ő meg nem hozta fel sohasem. Na de eljött az a pillanat is...Elmentem hozzá, egy nagyon romantikus randi volt. Gyertyafény, finom kaja, minden ami kell. Aztán az éjszaka közepén (már éppen aludtunk) mikor hangos kiabálásra ijedtem fel: váratlanul hazajött a felesége!! Azt sem tudtam hova lettem szégyenemben, hiszen nem is tudtam róla, hogy létezik. Azt hittem, elsüllyedek. Gyorsan magamra kaptam a ruháim, és amint tudtam leléptem. A pasi persze háritott, és rámkent, amit tudott. De szerencsére az asszonyka a dolgokat minkét féltől akarta hallani, és igy én is lemondtam neki mindent. Mondanom sem kell, többet nem találkoztam a pasival. Kiderült az is, hogy a feleség a szüleit látogatta meg, de hiányzott neki a férje, és egy kicsit hamarabb ment haza.

2. A pasival vonaton ismerkedtem meg. Aznap tudtam meg, hogy várandós vagyok, és persze ezt mindenkinek újságoltam, akivel csak 1 szót is váltottam. Nagyon boldog voltam. Későbbi állitása szerint, már akkor megtetszettem neki, ezért hazáig beszélgettünk. Haza is kisért. (Az már más kérdés, hogy az éppen aktuális pasim, mikor megmondtam neki, hogy gyerekünk lesz, kijelentette, hogy neki ugyan nem, mert mégsem akar gyereket, és lelépett.) Később, is össze-összefutottunk, és beszélgettünk, nagyon aranyosan mindig ott volt, mikor "kellett nekem valaki", hogy kiöntsem a lelkem, vagy valami gondom volt.Pl, mikor a kiságyat vettem, ő csodával határos módon ott termett, és bevitte helyettem, meg ilyenek. ( A végén kiderült, hogy beépitett embere volt, mert akkor pénz hiányában olyan albérletben laktam, ahol minden szoba másnak volt kiadva. Volt 1 fiatal pár, egy fiatal fiú, és én. 3 szobás volt a ház. A fiatal srác az ő legjobb haverja volt, és felhivta, ha úgy látta, hogy elkelne nekem a haverja.) Már 4 hónapja megszületett a gyermekem, mikor randit kért. Addigra, már alaposan megkedveltem én is, szóval, legyen gondoltam, nyilván nem romantikus édes-ketteses vacsira akar vinni. Jeleztem neki, hogy nincs dadám, ha neki igy is jó, akkor mehetünk. Nagyot nevetett, és mondta, hogy ő sem gondolta másképp. Aznap délután kapta tőle életem első virágját, egy bizonyára nagyon szép szál vörös rózsát. Papirba volt csomagolva, és mig bontogattam, lehullatak a szirmai. De nekem nem tünt fel, a torzót vázába tettem, úgy vártam. Mikor megjött megkérdezte, hogy mi lett a virággal, és akkor mesélte, hogy az eredetileg egy vörös rózsa lett volna. Nagyot nevettünk. Aztán egyszer ott aludt nálam, mikor az egyik betépett-beállitott közös ismerősünk kezdett kopácsolni az ablakunkon, hogy adjuk neki kölcsön 400!!! Ft-ot. Hozzávágott egy ezrest, és elküldte a búsba. Ma más ő a férjem, és csak nevetünk a döcögős kezdeten.

Jah, eszembe jutott még 1.

egyik előző pasimmal úgy gondoltuk, hogy jöhet az eljegyzés. Elmentünk egy ékszerüzletbe, (hogy biztos passzoljon a gyűrű, és biztosan tetszen is, legalábbis ez lett mondva, én meg ráálltam )hogy kiválasszuk az eljegyzési gyűrűmet. Ki is választottuk, nagyon szép is volt. A fizetésnél viszont megkérdezte tőlem, hogy van-e nálam pénz, mert ő nem hozott magával. Persze azonnal visszatettem a gyűrűt, és mondtam, hogy bocs, magamat nem szeretném eljegyezni.

Mind netes ismerkedés:

1. elég szimpi srác volt és értelmesnek is tűnt. Mikor élőben találkoztunk és megszólalt, lógott a kapa szerencsétlen tag szájából. Ez nagyon taszító volt szegényen, és közös témát se találtunk. Nekem a legjobb ötletem az volt, hogy előadtam, hogy én mostanság jaj de elfoglalt vagyok, munka meg minden. A mosdóban megkértem haverom, hívjon már fel és mentsen ki innen. Annyira szorítottam utána a táskám hogy megérezzem rögtön az első rezzenését a telefonomnak, hogy véletlen kikapcsoltam a készüléket...

Egy órával később (sose vártam még ennyire hívásra talán...) még rátettem egy lapáttal a melós dologra (nem vagyok rá büszke, rendes srác volt...), mire ő mondta hogy jó, akkor nem tart fel, nem is hívott utána, bevallom, megkönnyebbültem, így nem kellett szegényt visszautasítani.

(Mikor visszakapcsoltam a telóm, jött haveromtól a remek színészi képességgel előadott hangos hívás, hogy azonnal menjek át és a projekt... mondom kösz haver, már nem aktuális :D)

2. Nagyon szimpi srác volt kinézetre, de annyira különbözően vélekedtünk mindenről, hogy már láttam, nem lesz ebből semmi. A munkahelyéről is beszélt, válogatottan szidta a munkatársait kb fél óráig. Már jobban oda-oda is szólogattam, hogy kiábrándítsam magamból, de nem vette a lapot. Volt egy megjegyzésem a teaház dekójára, ahol voltunk, hogy milyen érdekes régi képeslapok vannak itt-ott, erre odavágta, hogy utálja a régi dolgokat.

Ezután mondtam, sietek haza, a főbérlőmmel rendezem a bérleti díjat (igaz is volt). Erre még ebbe is belekötött, mert hó legvége volt még, és hogyhogy most. (Akkoriban magántanítottam, nem kellett a hó eleji fizura várnom) Ott már bunkóztam vele, hogy nem kell hogy kikísérjen a buszhoz, de csak tapadt, meg hogy milyen jól érezte magát. Utána napokig "zaklatott" sms-ben, neten, közösségi oldalon, hiába nem válaszoltam neki egy helyen, írt a másikon. Egy idő után elege lett, hála istennek.

3. Nem terveztem semmi komolyat, mert a fenti csalódások után sokáig nem ismerkedtem neten. Ő viszont nagyon ígéretes volt, mikor végre találkoztunk, hihetetlenül elkezdett megrökönyödve bámulni. Éreztem hogy elvörösödök, és tudtam hogy ebből sem lesz semmi. Sőt, randi közben még azt is meg találta kérdezni, hogy ha ilyen csini vagyok, miért vagyok egyedül?

De mindez (és még sok-sok bámulás) ellenére is nagyon megfogott, később pedig elvarázsolt. Most ő a párom, és vele képzelem el a jövőm is. :)

A kollégámmal randiztam, aki azzal indított, hogy mi van köztem és egy másik kolléga között. Ezen még mosolyogtam, hogy biztos féltékeny. :) Mikor tisztáztuk, hogy semmi, azt kérdezte, mi van köztem és egy harmadik kolléga között. Hát ezen már nem mosolyogtam. :(

Mondanom sem kell, nem lett semmi.

Csak azt sajnálom, hogy a második kérdés után nem öntöttem a fejére a kólát, amire meghívott. Kellett volna...

Azóta már férjnél vagyok, úgyhogy vannak még normális pasik, ne adjátok fel. :)