Milyen volt életetek leggázabb randija? Mitől volt az?

Hirtelen ezek jutnak eszembe:

1. Egy csak inkább kínos volt. Barátnőm mutatott be a srácnak, akivel egyszer találkoztam, aranyos volt, hozott nekem virágot, de 2 szót annyit nem tudtunk beszélgetni, mert semmi témánk nem volt. Végülis kb. 3 óra hosszát sétáltunk, nem ültünk be sehova, végül a megállóban megvártuk a buszt, ő felszállt, és többet nem láttam.

2. Neten ismertem meg, ő is fest/rajzol, és tetszettek a képei, innen kezdtünk el beszélgetni, végül írta, hogy találkozzunk. Beleegyeztem, akkor küldött magáról képet. Hosszú hajú rocker volt, de annyira nem volt gáz a képen. Nem úgy mint élőben! Megláttam: szakadt dzseki, csapzott haj, de ami a legdurvább volt: FEKETE körömlakkal festett körmök. Végül úgy voltam vele, hogy pár órát kibirok, ha már ennyit vonatozott miattam. Beültünk egy helyre, ott megmutatta a rajzait, és elkezdett beszélni a volt barátnőjéről, és depressziójáról. Alig vártam, hogy vége legyen, és végre menjünk az állomásra vissza.

3. Ő is aranyos srác volt, volt egy közös ismerősünk, így keresett meg neten. Nem volt annyira helyes, de jókat beszélgettünk. Végül találkoztunk, elmentünk a műjégre korizni, hozott nekem korcsolyát is. Rajtam csak egy póló, meg vékonyabb pulcsi volt, és mikor mondtam neki, hogy fázom, akkor kölcsönadta a pulcsiját, de én akkor majdnem elájultam, olyan büdös volt. Ő ugyanis a görényeit a szobájában tartja..

Az, amikor fiatal koromban annyira (hülyemód) görcsöltem, hogy legyen csajom, hogy képes voltam a Kánya Kata féle Esti Cupidó című rádióműsorba betelefonálni és ezen keresztül csajt szerezni. (24 évesen, így utólag ultragáznak tartom ezt az 1996-os sztorit)

Volt is egy jelentkező, találkoztunk, de nem tetszett, de ennek ellenére további találkozókat kértem, elvittem társaságba, aztán egyik haver "lecsapta a kezemről". Egyik szemem sírt (az önérzetes büszke) a másik nevetett, mert annyira nem jött be a lány.

Az meg már csak hab a tortán, hogy ők azóta is család és az iwiwen ismerősök vagyunk a sráccal. (És persze én is párkapcsolatban élek olyannal, akit szeretek.)

Fesztiválon voltunk bátyámékkal,az ő barátaival és néhány barátnőmmel. Barátnőim kitalálták,hogy álljunk oda a wc ajtó elé és ha jóképű srác jön ki,akkor mondjuk neki,hogy lehetne-e egy közös kép vele. Több száz képet csináltunk,pózoltunk rendesen:D

Este mentünk egy szórakozóhelyre.Barátnőmék bementek körbenézni és vártam bátyámat és a fiúkat. Egyedül álltam,oda jött egy srác,akivel képet is csináltunk...:D Felismert,beszélgetni kezdtünk. Erre odaértek bátyámék,először bátyám meg két barátja ért oda. Elkezdte a srácnak mondani,hogy mit akar az ő egyszem hugától,meg mi az,hogy beszélget velem,meg hogy bátyám tudja,hogy csak lefektetni akar,mert ő is pasiból van,tudja,hogy a fesztiválok többnyire miről szólnak.MAjd odaértek a haverjai,összesen 22 fiú állt ott,szembe egyedül a srác meg én. Nagyon égő volt...elküldték a srácot...

Másnap sétáltam a fesztiválon,jött velem szembe a srác.Kb.3 méterre tőlem megállt,körbenézett,majd odaszólt:"Még mindig őrizetbe vagy?" Mosolyogtam,de majd el süllyedtem. Nagyon helyes srác volt,meg jófej is.Azóta képen nézem,ha eszembe jut...:)

Az én történetem nem volt igazi "randi", de azért tanulságos...

Nyelvsuliban kinéztem magamnak egy elég fura fejű, de intellektuálisnak tűnő srácot. Gondoltam, de jó lenne vele összejönni... rögtön az első napon kihívott a szünetben, együtt ebédeltünk, tette a jópofa célzásait, a kétértelmű megjegyzéseit, kiderült, hogy egy helyen színészkedtünk, ilyesmik. Másnap ugyanez, sőt, aznap este apukám meglepett azzal, hogy elém jött kocsival, és a srác remekül eldumált vele (apám is színházrajongó). Azt hittem, főnyereményt fogtam ki, és már teljesen beleéltem magam, hogy hú, milyen pasi... egészen a következő napig. Akkor ugyanis szintén kimentünk a McDonald's-ba, és valami miatt nem tudtam kifizetni a kajámat. (Azt hiszem, a nyelvsuliban hagytam a pénztárcámat.) A srác lovagiasan meghívott, aztán visszafelé jövet közölte, hogy sajnos most nincs olyan fényes anyagi helyzetben, hogy ezt a 400 forintot (!) érő kaját csak úgy kifizesse nekem. Én nagyot néztem, megadtam a pénzt, és elbúcsúztam a róla megformált álomképtől, de érthető módon nem is nagyon kereste többet a társaságomat :P

Egy vicces adalék a történethez: a srác rengeteget panaszkodott előtte, hogy a nyelvvizsga hiánya miatt nem kapta még meg a diplomáját. A nyelviskola kifejezetten nyelvvizsgagyakorló tanfolyamot hirdetett, és az utolsó alkalom a próbavizsga volt, amit leosztályozott a tanár, mint egy igazi vizsgát. Ez a "szegény" ember meg az utolsó két alkalommal be se tolta az arcát, holott a tanfolyam nem volt olcsó. Egy 400 forintos kajánál meg aztán tényleg drágább volt :D

Utána még egy ideig írogatott nekem, felvetette, hogy találkozzunk, felköszöntött a születésnapomon... és végül szerencsére lekopott :P

Csatlakozom a klubhoz:

1. Netes ismerkedés, a srác 300 km-t utazott utánam az első randira kocsival, éjszakára ért ide, szállást kellett adni neki, aztán mikor másnap reggel felhívta az anyukája számonkérően, hogy mégis mit csinál, hol van és kinél, illetve miért nem töltötte otthon az éjszakát, akkor elsírta magát előttünk (anyu is bejött akkor, hogy mi a gond). A poén az, hogy egy 28 éves, önálló kereső, diplomás, vezető beosztású srácról beszélünk... Próbáltam vigasztalni, de ott bőgött, hogy az anyukája csak jót akar neki, és biztos elment hozzá, és nem találta otthon, akkor hogy aggódhatott, és csak félti. Mondtam, hogy tőlem ugyan nem kell, egyelőre én vendégelek egy idegent a lakásban, de nem nyugodott meg. Hazament (anyuci hazaparancsolta). Nem tudom, miért, de elfogadtam aztán még egy randit, ezúttal rendeset (séta, kocsikázás, nappal! ahogy kell). Anyuci biztos megengedte neki. Én oda jártam egyetemre, ahol ő lakott, és pont abban a városban voltam akkor. Igen ám, csak nem tudott miről beszélgetni. Menni nem akart, csak k.ussolni, de azt mindenáron, így én próbáltam beszéltetni. Engem meg aztán nagy p.ofával áldottak meg, így aztán egy idő után megkérdeztem tőle, hogy te miért nem tudsz beszélgetni. Erre azt mondta nekem, hogy ugyan miről beszéljen, ő nem beszédes, és neki ez a természetes, de tessék, akkor beszél, és itt elkezdte direkt szemtelenül felmondani az egyik régi egyetemi tankönyvét, a növények ültetéséről, vmi mezőgazdasági témáról volt szó, pont úgy, mintha vizsgán lenne. Amikor le akartam állítani, már mérges volt, hogy azt akartam, hogy beszéljen? Hát tessék, ő beszél, és folytatta, hogy hát én akartam, akkor hallgassam. Azt se tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, mintha Isten tudja mit kértem volna tőle. Ez volt az én nagy bűnöm, hogy beszélgetni szerettem volna. Végül nem emiatt lett vége a "találkozásoknak", hanem azért, mert ezután bejelentette, hogy az anyukája nem engedi, hogy többet találkozzunk. Még egyszer összefutottam vele az utcán abban a városban, feltett egy csomó udvariassági kérdést, "mert attól még beszélgethetünk, hogy nincs köztünk semmi", én meg alig győztem lekoptatni. Szerencsére nem hallottam róla azóta.

2. Szintén messziről érkezett egy másik, aki egy netes randioldalon elég jó képet tett ki magáról, azt viszont csak élőben láttam, hogy a kép legalább 20 éves. Magyarul még a bemondott korától is jóval idősebbnek nézett ki. Bejött, megebédelt, majd megkérdezte, hogy mikor tudok leghamarabb elmenni dolgozni (egyetemre jártam, és úgy jött, hogy ezt tudta), mert neki gazdasága van, amit fenn kell tartani, és munka után mehetek a gazdaságba is dolgozni, valamint ő (!) már elég idős ahhoz, hogy gyereke legyen, úgyhogy szüljek is mellette minél hamarabb. Hát mondtam, hogy az nemigen mostanában lesz, amikor én az ő gazdaságát (bölcsészként!) felvirágoztatom, erre hirtelen eszébe jutott, hogy még vmi találkozót beszélt meg egy barátjával, sürgősen oda kell mennie, és végre lelépett. Anyuval könnyesre röhögtük magunkat, ahogy elment.

3. Szomszéd városból való értelmiségi, szintén netes. Első (és utolsó) randin egy kóla mellett elmesélte a volt feleségét (nem mondta előre, hogy elvált!), hogy azért váltak el, mert nem akart neki szülni. Sajnálkoztam, erre megkérdezte, hogy én mikor tudnék neki leghamarabb szülni. Még rendesen szólni se tudtam a meglepődöttségtől, már láthatta az arcomon a döbbenetet, mert választ sem várva azt is közölte egyből, hogy vár vmi tűzifaszállítmányt (nyár közepén), és azzal a lendülettel felállt és lelépett.

4. Ez a delikvens chates volt, idős és nagyothalló. Éppen apámkorú, és nem volt képes lekopni rólam már chaten sem. Mikor megígérte, hogy csak barátok leszünk, mert nem apát keresek, találkoztam vele kíváncsiságból, hogy milyen lehet élőben. Ott azonnal elkezdte, hogy már két felesége volt, de egyik se szült neki, bár sosem védekeztek, míg az egyik amikor lelépett, azonnal szült egy másik pasinak, itt visszaszóltam, hogy tán veled van a baj, de nem értette, így írásban értekeztünk, mert hiúságból nem viselt hallókészüléket. Szerinte anélkül is kitűnően hall. Leírta, hogy szüljek neki én gyereket, mert én még fiatal vagyok, az ő korabeli nők nem szülőképesek. Majdnem rám is mászott, szerencsére elhárítottam azt a gusztustalan csókját, de fel voltam rá készülve, hogy ha tovább erőszakoskodik a csókkal, én tökönrúgom. Aztán elment wc-re, szerencsésen hallottam is mindent, de nem mosott utána kezet. Annyira rühelltem már akkorra, hogy rákérdeztem, hogy ugyan miért nem mos kezet nagywc után. Erre nem értette, hogy miért kellene, de azért a kedvemért (!) megmossa, mert biztos meg akarom fogni a kezét, és azért mondom. Itt elmenekültem. Neten zaklatott még egy darabig, és amikor világosan leírtam neki huszadszorra is, hogy nem, ne reménykedjen, mert nagyon-nagyon nem, akkor elhordott mindenféle k.rvának, meg hogy egyetemistaként nem vagyok hasznos tagja a társadalomnak, mert nem dolgozom, még anyámnak is írt az email címére, hogy az ön lánya mindenféle pasikkal volt (honnan szedett ilyet ennyiből? tiszta rágalom volt az egész), erre anyám begurult és visszaírt neki olyat, hogy az füstölt, akkor újra nekem írogatott, ezúttal olyanokat, hogy üzenem XYnénak (anyám), hogy fogja vissza magát, stb. Már azon gondolkoztunk, hogy feljelentjük zaklatásért. A poén ebben a wc-s sztoriban az, hogy az egészségügyben dolgozik a mai napig, és nem takarítóként. Szóval nem is tudják sokan az ő higiéniáját. Sokáig próbálkozott, olyanokkal is, hogy hülyének tettette magát, direkt hülyeségeket írt nekem, hátha visszakérdezek, hogy ez mi, de nem húzott be a csőbe, válaszra sem méltattam. Végül feladta. Ha fel akarom magam idegesíteni, akkor elég erre a f.szra gondolnom.

5. Egy sokadik chatessel 2 évig nem jött össze az első randi, bár bőszen írogatott, mert egyszer öcsihez kellett épp akkor utazni, aztán anyuci bízott rá vmi halaszthatatlant, aztán apucinak kellett segíteni, lényeg az, hogy 27 évesen ezt sose tudta megoldani. Irtó türelmes voltam, de az utolsó emailjeire már nem válaszoltam, és még ő csodálkozott, hogy miért.

6. Másik emberke, akinek a gondolata is automatikusan felidegesít a mai napig, az egy 28 éves, elsőre megnyerő külsejű és nagyon finom modorú srác volt. Eljött hozzánk, a szüleimet lehengerelte, virág, bonbon, finom modor, stb. Mikor kettesben beszélgettünk, akkor meg közölte, hogy van otthon 8 testvére, de esze ágában sincs dolgozni, őt a szülei tartják el, és ez így is marad, "a munka nem neki való". De esetleg én elmehetek, ha nagyon akarok (még mindig egyetemista voltam!!!). Rákérdeztem, hogy egy csekkel mit kezdene, ha szülők nélkül kellene azt rendeznie, annyit válaszolt teljesen komolyan, hogy eltépné, mert rühelli a problémákat. Továbbá ha drága a tandíjam, akkor menjek el gyűjteni, mert ők is azt csinálják évek óta, és mindig kapnak is, mert 9 gyereknek ki az, aki nem ad, így épült fel a házuk. Azt hittem, hátraesek a széken. Aztán még jóízűen evett-ivott, leült a számítógépemhez netezni, sporthíreket nézett meg iwiw-ezett, bekapcsolta a tévét, megnézett egy meccset, otthon érezte magát. Az abszolút nem zavarta, hogy én mit szólok hozzá. Ki is mentem, hogy kicsit se zavarjam az elmélyült szurkolásban, közben anyuék azt hitték, hogy hű de jól megvagyunk. A végén közölte, hogy csak a húgának tekint, és elhúzott. Anyunak integettem a szememmel, hogy nehogy marasztalja!!

25/L