Mit gondolsz arról ha egy szupermarketben látod, hogy a szülő odaadja a gyerekének a még ki sem fizetett kaját?

Én nem a Tescoról írtam,hanem egy nagy puccos drogériáról,ahol kötelező a tiszta köpeny,ápolt megjelenés.És nem szeretm fogdosni idegenek gyerekeinek a nyálas dolgait.

Munkából hogy a francba vigyek pl neki kaját?Meg ne is haragudj de gyorsétterembe nemviszem,300 ft meg egy natúr szendvicsért nemadok ki ,mert ha összeszámolod egy hóban az mennyi lenne egy anyagi csőd.Jó hogy megél az meber.

Akkor bementek egy pékségbe út közben, ott tényleg 2 perc alatt végezni lehet. Ez nem megoldhatatlan probléma.Meg kisbolt is van majdnem minden sarkon.

Hiába írja az ember ,tényleg akinek nincs gyereke nem érti meg,hogy gyermek mindent megkíván ami szépen a szeme elé raknak a globál áruházak.

Persze, hogy megkívánja épp ez az áruház célja, hogy vegye meg a gyereknek a szülő, de nem az,hogy ott egye meg. Én is meg szoktam kívánni sok mindent, de ameddig nem fizetem ki nem eszem meg és egy gyerek is kibírja azt az időt, ameddig kifizetik. Ha meg nem akarja a szülő megvenni akkor végképp. A gyerek mindent megkíván, de mindent nem kaphat meg. Ha ezt meg lehet értetni egy gyerekkel akkor azt is, hogy majd ha a néninek odaadtuk a pénz akkor megesszük mert onnantól a miénk.

Hiába írja az ember, mások meg azt nem értik meg, hogy nyilván mindenki volt is gyerek, ahogy én is, mégse fordult ilyen elő sohasem nálunk, mert anyámék meg tudtak nevelni, ellenben a mai szülőkkel, ennyi.

Ne fogjuk már, hogy a szülő nem tud nevelni, mert ember és ember között is van különbség. Az én anyukám legnagyobb gaztette egész életében az volt, hogy ha vett valamit a nagyimnak akkor 30 Ft helyett csak 20-at kért vissza. Ebben a szellemben nevelt bennünket is és elég szigorúan. Ehhez képest az egyik tesóm nem mindenben tartja be ezeket az erkölcsi morálokat, amit ide leírtok a másik igen. Nekem két gyerekem van, az egyik már két éves korában megértette, hogy nem szabad megenni a dolgokat, amíg ki nem fizettük, míg a kisebbik csak 3 évesen ért meg rá. Pedig csak nagyon végszükség esetén engedtem nekik, hogy esetleg megegyenek egy fél kiflit, vagy kibontsák az innivalót, de soha nem bontottunk meg csokit, vagy kekszet, mert azt soha nem engedtem. De valóban nem indulhatok neki egy bevásárlásnak kétnapi hideg élelemmel. Nem tudom kiszámolni, hogy mikor mennyire van szükség és igen is a szükség törvényt bont és alkalmanként megkapták még a fizetés előtt.

Előző vagyok, ja és nem lettek rosszabbak, vagy elkényeztettek, attól, hogy néha engedtünk a szabályokból. Hiszen mindegy, hogy milyen közösségbe viszem őket még sehol nem vallottam velük szégyent, se erkölcsileg, morálisan se viselkedésükben.