Elmesélné valaki, hogy a gyerekekben mit lehet szeretni? A sok vinnyogáson, meg a hisztizésen kívül?

Azok a nők, mint általában az emberek, ha valami rossz történik velük, úgy érzik ha kimondják megkönnyebbülnek, vagy csak jólesik nekik. Valahogy a negatív, mintha jobban lesúlytaná, de hidd el amiről viszont nem beszélünk, az érzelmek. Nem is lehet megfogalmazni egy gyermek iránti szeretetet. Tudod, lehet, hogy tegnap úgy felbosszantott, mert kiöntötte a kakaóját, amit már rég nem szokott, ügyesebb. Ez a dolog úgy 2 percig tartott, de egész nap az aranyos szövegei, a nézései stb kompenzálják ám azt, sőt ... Csak azt valahol már természetesebbnek vesszük, nem meséljük el az egész napi szövegelését, nézését, viszont, hogy a kakaó kiömlött ajjjj valahogy kijön, mikor barátnőm megkérdi. A jó dolgokat is elmeséli az ember, de nem oly részletesen, mert több van. Fura ellentmondásos dolog ez valahogy.

Én sem szeretem a gyerekeket. Én élni szeretnék, bulizni, világot látni stb... Szerintem ebben sokkal nagyobb öröm van, mint egy 2 éves gyerek ölelésében vagy rajzában. Az én életem teljes egy gyerek nélkül is, kérdező gondolom ezzel valószínűleg te is így vagy. Szerintem nincs ezzel semmi baj, nem kötelező mindenkinek szülni.

Nehogy azt hidd, hogy én tökéletesnek érzem magam és legkevésbé szeretném feltüntetni magam jobb színben.Én pont egy olyan anyáról írtam nektek, aki úton útfélen panaszkodik, hogy neki milyen rossz, mert , hogy nem alszanak a gyerekek éjjel, meg nem tudja megcsinálni a házimunkát, holott ő zavarja össze a gyereket.Nehogy azt mondd már, hogy természetes dolog szerinted is , ha a hét hét napjából minimum 4 nap reggeltől estig ott van a nagymamánál a pár hetes gyerek, vagy ha köhint egyet anyuka éjszakára is ott hagyja nehogy elkapjon a gyerek tőle valamit(holott a nagypapa úgy köhög,, mint egy tüdőbajos)Anyuka átkocsikázik napközben megbabusgatja a picit, visz neki pelust, meg tápszert, aztán szalad a barátnőihez trécselni.Aztán ha hazaviszi véletlen a gyereket éjszakára másnap azt hallgatom tőle, hogy már majdnem a falhoz vágta úgy ordított.És nő a gyerek szépen gyarapodik lassan már fél éves, de még a kocsiba is csak úgy hajlandó csöndben utazni ha látja anyát, vagy a mamát, ha a tesó ül mellette már ordít.Bevallom igen én is néha segítségre szorulok, sőt néha én is besokallok, de mindenki máshogy fogja fel az anyaságot is én igenis komoly munkának tartom egy kihívásnak, aminek legjobb tudásom szerint szeretnék eleget tenni, és hidd el rendelkezem akkora inteligenciával, hogy megtanítsam élni is a gyereket, nem csak burokban nevelni.

Jawohl. Meggyőztél, sok sikert. :)

Édesanyádnak feltetted már ezt a kérdést? Ő mit válaszolna vajon?

Kedves 12:12-es, az az összefüggés a válaszomban a feltett kérdésre, hogy a Kérdező nem arra volt kíváncsi, ki miért akar gyereket, hanem arra, hogy mit lehet bennük szeretni. Ez egy nagyon összetett dolog, aminek a hátterében lehet, hogy az Édesanyjával való kapcsolat is megbújik..