Hogyan kommunikálnátok le az ellenérzéseiteket, hogy ne legyen belőle sértődés? Mi az asszertív kommunikáció ilyen esetben?

Az asszertív kommunikáció két, motivált szívembernél működik.

Tanultam. Tehát nálatok nem fog. Teljesen máshogy látjátok.

Egyrészt az asszertivitás úgy kezdődik, hogy szorosabb emberi kapcsolatoknál te megkérdezed, hogy egyáltalán elmondhatod-e a véleményedet. Nem mindenkit érdekel ugyanis.

A kérdésben azt látom, hogy te abszolút nem értesz ezzel egyet, ahogy ők gondolkoznak, ami nem gond, de ők viszont ebben hisznek. Ez így nem fog működni. Mert megváltoztatni nem fogod őket. Nincs dolgotok egymással egyszerűen.

Ha azt reméled, hogy itt majd valaki bedob asszertív mondatokat,

tévedsz.

Az alkalmazásához ugyanis eszköz kell, amit nem tudunk adni. Rengeteg idő megtanulni, magyar átlagban őszintén megmondom, akikkel a 38 évem alatt találkoztam, személyesen ismertem, én egyetlen emberre mondanám, hogy tudott asszertívan kommunikálni, középsulis magyartanárom, és ezzel befejeztem. Egyszerűen kínai,idegen nekünk az a nyelv. Acsarkodunk, kontrollálunk, miénk kell legyen az utolsó szó, bele akarjuk verni a másik fejébe, aztán megsértődünk, stb. Vagy másik véglet, hogy meg sem szólalunk, nyelünk, tűrünk, belül meg megy a fortyogó kukta max teljesítményen.

Ebben az esetben az az eszközös csakis, hogy menekülsz, megszakítod a kapcsolatot, vagy legalábbis minimalizálod. Az életükbe nem szólhatsz bele, kivéve, ha a tetteik a te életedet befolyásolják negatívan, konkrétan kártékonyak rád mondjuk anyagi szempontból, vagy valaki mást, mondjuk a te gyerekedet

akarják behúzni. De itt erről nincs szó.

"Mi ilyen cseppeket adunk a gyereknek êsvborostyánpalántát fektetünk."

"Nézd, ez a ti dolgotok, a ti felelősségetek, de nekünk inkább ne mmondjátok el, hogy milyen alternatív gyógymódokat használtok, mert mi ezekben nem hiszünk, tudománypártiak vagyunk, de nem akarunk sértődést, és vitatkozni sem szeretnénk ebben a témában."

Ha a másik fél megsértődik az alapvető nézőpontodon, akkor alapvetően mindegy, hogy kommunikálod le, úgyis meg fog sértődni.

Egyèbként nem kell lekommunikálni az ellenérzéseidet, ha nem kérdezték a véleményed. Ahogy a 6-os írta, nem kell mindenre reagálni, véleményt mondani. Menj tovább.

Azt mondanám, hogy ezek a terápiák két dolgot tudnak. Jó pénzt hoznak a terjesztőiknek, és megnyugvást adnak a szülőknek, hogy ők jót tettek a gyerekükkel.

Ha a gyerektől ezzel ráadásul elvették a hatékony terápiát, akkor most még csak a saját lelkiismeretükkel kell megküzdeni.

De ha valamiről a gyerek miattuk lemarad, akkor nagykorúként esetleg számon kéri rajtuk, vagy elveszti bennük a bizalmát.

Kamaszokkal foglalkozó eü dolgozó vagyok. Rémes látni a felismerést a szemükben, amikor összeáll a fejükben, hogy bizonyos dologgal ovis/ kisiskolás korukban kellett volna foglalkozni a szüleiknek, de nem tették.