Családon belüli kommunikáció - elakadtam?
Hetente 2-3x kirobban egy ordibálás, miszerint nem beszélek velük eleget, nem vagyok velük eleget otthon, szerintük én csicskának nézem őket, egy utolsó söpredéknek és elegük van... Mellesleg nekem is, mert tippem sincs milyen témát vethetnék fel, az alábbiak voltak:
- időjárás: "Egyre melegebb van, olvad a hó és mindenhol latyak van" (normális hangnemben)-> Semmi bajom nem lesz a víztől, annyira egy kényeskedő p...csa vagyok, vegyek fel gumicsizmát vagy rohadjak meg itthon.
- iskola (oké, ma még vizsgaidőszak van, úgy általánosságban): "Ma tanultam xy-t és annyira érdekes volt, mert..." -> Őket nem érdekli, nem értenek hozzá, beszélgessek a csoporttársaimmal.
Ha megjegyzem, hogy van egy nehéz tantárgyam, akkor felcsattannak, hogy én választottam, ne nyávogjak, hanem fogjam be és tanuljak.
- munka: "Ma megtanultam banner statisztikát készíteni" -> kb ugyanaz a válasz, mint amikor suliban tanulok valami újat.
- utazás: ma 40 percet késett a MÁV, nem járt a 4/6 villamos stb -> miért nem megyek az 1 órával korábbi vonattal (mert így is 5:30-kor indulok el itthonról, hogy 7:30-ra beérjek)
- szakdolgozat: "Ma volt konzultációm a tanárral és megbeszéltük, hogy..." -> ezt nekem kell intézni, őket hagyjam ki ebből.
- érdeklődés, hogy velük mi volt/hogy vannak -> felcsattanás, hogy semmi, mi lett volna, itthon voltak [nyugdíjasok].
Nem vagyok az ember nyakába borulós, nem puszilkodom minden nap, nem gügyögök a fülükbe minden nap, hogy szeretem őket, amit a tesóm csinál nap mint nap (ő 19 éves, picit szellemileg visszamaradott). Nem szoktam panaszkodni semmire, első szóra pattanok, de eljutottam odáig, hogy inkább a suliban ülök este 8-ig, hogy ne kelljen az ordítást hallgatnom (egymással is napi 4-7 alkalommal összevesznek), tényleg alig vagyok itthon.
De tényleg: tippem sincs mit mondhatnék, így a legtöbbször hallgatok és helyeselek, amire bedühödnek és ordibálnak, de ha valamit mondok, akkor meg felcsattannak és elkezdenek szidni, hogy az én hibám... Nem tudom mit csinálhatnék, miről beszélgessek, hogyan viselkedjek velük, hogy ne kiabáljanak velem ennyit, nem tudok semmit!
Szóval: mit kéne csinálnom, hogy rendeződjön az otthoni helyzet? Van valakinek ötlete?
válasza:- azt tiszta, hogy nem vagy önfenntartó.
- az is, hogy valamiért pikkelnek Rád.
Talán azt várják el, hogy menj el, és mutasd meg, hogy "ha ilyen okos vagy" - hogy talán ezzel még meg is tudsz állni a saját talpadon.
Lássuk! -bizonyítsd be.
--
Kijavíthatsz, hol tévedtem (a leírásod alapján).
Az az igazság, hogy rezsit fizetek + minden saját kiadásom is az enyém (bérletek, suliba könyvek, külön programok stb.). Tény, hogy képtelen lennék egy szobát is fent tartani Budapesten a fizetésemből - iskola mellett kb 45 ezret keresek és egy albérlet mindennel együtt itt kezdődik, ilyen szempontból valóban nem vagyok független, ez igaz.
Nem tudom mit várnak el, sose vágták még a fejemhez, hogy tűnjek el otthonról, bár belegondolva a viselkedésük alapján lehet.
Nem tudom miért pikkelnének rám: sose lázadtam kamaszként se (nem voltak bulik, alkohol stb.), mindig a legjobb tanulók közt voltam, sokkal többet segítek nekik, mint pl. a tesóm. Jó, nyilván van valami bajuk, az nyilvánvaló, de nem tudom az okát.
Most végiggondoltam eddigi életemet, amikor "elmarasztaltak" valamiért.
Egyébként tényleg orvosira akartak küldeni, de közöltem, hogy nincs meg bennem az ehhez szükséges hozzáállás és kitartás - ezt látszólag elfogadták.
A másik, aminek így belegondolva tényleg köze lehet - a tesóm. Mai napig annyi a kapcsolatunk, hogy köszönök neki és kifordulok az adott helyiségből, de őt imádják.
Gyerekként sokat vitáztunk, mert neki szabad volt ütni (nekem nem, idősebbként "példát kell mutatni", erre még konkrétan bátorították is, hogy "mutasd meg milyen erős vagy" bla bla bla). Az állatokat gyakran bántotta (pl. kutyát 2 mellső lábánál emelte fel, ilyenkor mindig rákiáltottam és ha kellett lefeszítettem az ujjait vagy megtéptem [én se voltam sose szent]), de szerintük ez ártatlan játszadozás, túlféltek mindenkit. Én értem, hogy nem az ő hibája, elvégre enyhén fogyatékos (oxigénhiány volt az agyában születéskor), de ezt én sose tudtam teljesen elfogadni, mert felfogja, hogy nem szabad, mert fáj neki, de szerinte vicces a kutya sírása. Igen, ezért utálom őt és nem szeretek a közelébe se lenni.
Oké, ez valóban erős indok lehet az utálatukra, csak sose gondoltam még erre... Hát, köszönöm, már a más megvilágítás miatt is érdemes volt feltenni a kérdést :)
válasza:Kedves kérdező.
Amit írtál, ...
az alapján, ... Neked ott helyed nincs.
(ne várd meg, amíg sírva keljen elszaladni)
...
- ezt a Te írásod alapján gondoltam.
(amit írtál pont elég is volt)
- nem kell törődni a véleményemmel.
Ahogy eddig éltél, vagy alkalmazkodsz, vagy megoldod.
válasza: válasza:Szerintem nemcsak a tesód fogyatékos, hanem a szüleid is.
És nem kicsit, hanem nagyon.
Én nem tudnám ezt elviselni, az biztos. Valahogy megoldanám és elköltöznék, ők meg ordítozzanak, akivel akarnak.
Kedves Kerdezo!
Biztosan , hogy a szuleid is erzik azt a feszultseget amit te. Gondolkodj el, hogy ezt miota erzed. Talan ra fogsz jonni az okara is, hogy mi valtotta ki. Probalj kedvesebb lenni a csaladoddal, testvereddel. Tudom, hogy nehez, de ok is eszre fogjak venni ha igyekszel. Anyukadnak vehetnel viragot, a testverednek csokit. Nem ciki figyelmesnek lenni. Ha biztositjak azt, hogy tovabb tanulhass, nyilvan szeretnek es a latszat ellenere is torodnek veled. A Bibli azt irja, " hogy a szeretet soha nem vall kudarcot"!
válasza:Ja, olvasom, hogy most már tisztul benned a kép, miért alakult ilyenné a kapcsolatod a szüleiddel.
Ezzel együtt is osztom 7-es véleményét, hogy nemcsak a tesód fogyatékosak, de a szüleid is. :DDD
Az ordítozásukra én a következő megoldást javaslom: Ilyenkor legjobb védekezés a támadás. Vagyis, ha ők bármit mondanak, te is csattanj fel ugyanúgy, hogy nem érdekel az ő problémájuk, ne veled akarják megbeszélni stb. Ha bármit kérdeznének, azonnal emelt hangon visszaszólnék, hogy már megint kötekedni akarnak-e velem. Szóval kemény munkával megfordítanám a helyzetet: ne nekem kelljen félnem, hogy ők hogyan szólnak hozzám, hanem nekik kelljen félniük, hogy mikor csattanok fel rájuk. Minden vitát azzal zárnék le, hogy mit értenek ők ehhez, nincs rálátásuk a dolgokra, képtelen átlátni a dolgok mikéntjét stb. hisz itthon ülnek, nyugdíjasok, semmit se csinálnak, semmihez se értenek.
A lényeg az, hogy ne félj a hangos szótól, mert ők ezzel élnek vissza!
És egyetértek veled abban is, hogy ha valaki szellemileg visszamaradott, abból nem következik, hogy neki öröm kínozni az állatot. Legföljebb az következik, hogyha öröm neki, akkor a felettes énje nem tartja vissza. És miért öröm neki? Hááát, amiért anyukádéknak a te kínzásod! A szadista hajlamukat örökölte tesód!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!