Milyen esetben "kell" vigyázni más gyerekére?
2-es egyetértek veled, DE
1. Ez esetben már átment szívesség kérésből elvarásba a dolog.
2. Lassan 10 éve, amikor megkértek vigyáztam rájuk, nagyon nagyon ritkán mondtam nemet, most x hónapja van, hogy egyáltalán nem vállalom, erre azt kapom/kapjuk, hogy mivel mi soha nem vigyázunk rájuk, ezért majd ők se vigyáznak a miénkre.
Semmilyen esetben nem vagy köteles vigyázni más gyerekére.
Kihasználták éveken át és besokaltál. Véleményem szerint a saját gyereked fontosabb, mint más gyerekre.
Ha így állnak hozzá, akkor először annyit vigyázzanak a tiédre, amennyit te vigyáztál eddig az övékre. Utána majd megbeszélitek. Az övéi lassan kinőnek abból a korból, amikor vigyázni kell rájuk, azt meg szeretnék elfelejteni, hogy te hányszor vigyáztál rájuk, nehogy vissza kelljen adni a szivességet. Elküldeném őket a fenébe. Úgysem fognak segíteni, már most kihátrálnak.
Rossz üzlet, hogy te vigyázzál mindig, azért, hogy ők vagy viszonozzák néha, vagy nem.
Nem értem, hogy nem tudtak felnevelni úgy egy testvérpárt, hogy ne lehessen őket egyedül hagyni otthon. Főleg, hogy a nagyobbik 12 éves, kiskamasz. Már kéne tudjon viselkedni és a tesóját is nevelni. Szerintem nem kell vigyázz rájuk. Ez, hogy elvárják anyósodék, teljesen irreális. Nem te csináltad őket, se a sógornődet, így oldják meg maguk között. Én is évekig vigyáztam az unokahugaimra. Sógornőm nekem is már a vége felé elvárta, és még én voltam a rossz, ha 14 évesen egy nap elmentem a barátnőimmel sétálni, és nem otthon vigyáztam a kölykökre. Majd elmentem táborba, és mamám haza akart rángatni, hogy menjek vigyázni a gyerekekre, mert tesóm rábízta őket. Mondanom se kell, ezután megmondtam, hogy oldják meg ahogy akarják, én szívességből tettem, sokszor a tanulás rovására, nekem gyerekként nem kötelességem nevelni más kölkét. Azóta el is jöttem otthonról. Azt még hozzátenném, hogy nem szabadott őket megszidni, mert roncsolja a kis lelki világukat, és még én kellett bocsánatot kérjek, amikor a kölök lekuvázott, mert megszidtam hogy ne dobálja rám a homokot.
Szerintem te is megmondhatod nyugodt szívvel. Oké, szereted mondjuk a gyerekeket, minden, de neked is van életed, és főleg neked is lesz egy kisbabád, akiről te kell gondoskodj. Szerintem ez a fontos, és szerintem nem tesz jót a fölösleges stressz egyáltalán. Gondolom nem is olyan jól neveltek, ha folyamat balhéznak.
1. Soha nem KELL
2. Anyósod alapból minek szól ebbe bele?
(A szitut sem értem, gondolom sógornőd téged kér meg rá személyesen, akkor anyós hogy kerül képbe? Rajta keresztül kérte? Vagy nemet mondtál, és neki panaszkodott?)
Egyetértek azzal, aki szerint ezeket az eddigi a szívességet te sosem fogod már visszakapni... az a poén, hogy alapból az ember nem a viszonzásért segít, de így, hogy apósod ezt is belekeverte, csak plusz egy indok, hogy miért ne segíts tovább "feleslegesen".
Az a legrosszabb, hogy a leírásod alapján a sógornőddel ezt tudnátok rendezni normálisabban, de így, hogy após-anyós szítja a feszültséget, valószínűleg elég kellemetlen helyzet fog kialakulni...
Egyetlen dolgot tehetsz: elengeded a megjegyzéseket, és esetleg egy megfelelő pillanatban meg-megjegyzed, hogy eddig is mennyit segítettél, hátha legalább egyvalakinek nem szelektív a memóriája a családban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!