Normalis, hogy a tesomek evidensnek veszik, hogy barmikor beallithatnak hozzank es nekunk vigyaznunk kell a gyerekere?

Nem evidens, én beszélnék a fejével.

Azért pedig ne te érezd rosszul magad, hogy iszonyodsz a gyerekektől, sokan vannak így, főleg a fiatalabb korosztály. Én közel 40 éves leszek, nincs gyerekem, és manapság sem merek elvállalni óvodáskorú, vagy még kisebb gyereket. Az első osztályos unokaöcsémet már igen, mert egy az, hogy el lehet vele játszani értelmesen, vagy tanulni együtt, vagy ha kicsit dolgom van, akkor addig eljátszik magától számítógépen, nem kell folyton figyelni rá. Én mindig borzongok az ilyen szülőktől, akik folyton az alkalmat lesik, hogy mikor lehet elpasszolni a gyereket, meg vissza élnek azzal, hogy úgysem dobja ki az ember gyerekestül.

Egyszerű, ne vigyázz a gyerekére, ha akkor jónnek, amikor nem érsz rá, akkor közöld velük, vagy menj el otthonról.

Anyukádra ugyanez vonatkozik.

2 gyerekem van, soha nem élek vissza senki segítőkészségével!

Ha vkit megkérek, hogy vigyázzon rájuk, de nem ér rá, akkor sem sértődök, hiszen nem kötelessége senkinek rajtam és a férjemen kívül, hogy pesztralja a gyerekeinket.

Nem normális.

Anyukád szólt-e már, vagy csak előtted puffog? Mert az utóbbinak semmi értelme, az biztos.

Ha egyedül vagy, akkor mondd meg neki, hogy te tanulsz, a gyereket át fogod vinni a másik szobába, magadra zárod az ajtót és a legkevésbé sem fog érdekelni, ha a gyerek magában, vagy a berendezésben kárt tesz. Ha ezek után ott meri hagyni, az az ő felelőssége.

És tedd hozzá, hogy nem te csináltad neki a gyereket, úgyhogy a férjével oldja ezt meg.

az hogy te egyedül szeretnél ücsörögni a lakásba engem se érdekelne

de szólhatna elöre

Ez egyáltalán nem normális. Én tutira kiosztottam volna már őket rendesen. Neked semmi közöd a gyerekhez, ha nem tud vigyázni rá, fizessen bébiszittert.

Ha legközelebb úgy jönnek, hogy egyedül vagy, csinálj úgy, mintha épp indulnál valahova, menj is el pár percre és hagyd, hogy koppon maradjanak.