Elmesélné valaki, hogy a gyerekekben mit lehet szeretni? A sok vinnyogáson, meg a hisztizésen kívül?

Én csak azt nem értem, hogy minek teszel fel ilyen kérdést azoknak, akik szeretik a gyerekeket. Merthogy tőlünk kérdezed, hogy mi a jó a gyereknevelésben. Sorolhatnám, de nem teszem, mert úgysem érted meg. Viszont én el tudom fogadni, tiszteletben tudom tartani azt, ha valaki nem vállal gyereket. Eszembe sem jut osztani neki az észt, meg megbántani őt, mert mindenki úgy éli az életét, ahogy neki jó.

Jó lenne, ha ezt te is megtanulnád, és nem írnál ki olyan kérdést, ami semmi másról nem szól, csak arról, hogy beleköthess a válaszokba.

Jogos a felvetés, egy gyerekkel rengeteg gond van. Vinnyog, állandó figyelmet igényel, ha éppen nem alszik, márpedig egy 10 hónapos gyerek nem alszik sokat. Ha leteszed az ágyába, üvölt, hogy vedd fel, ha leteszed a járókába, ráun, és üvölt, ha jön a foga, üvölt, ha éhes, szomjas, beüti valamijét, üvölt. Az elején még fedezi a költségeit a CSP, de aztán egyre többet költ rá az ember, viszi a pénzt. Nem tudja, hogy te 12 órát dolgoztál, akkor is felébred éjszaka és sír hajnali 3-ig. A szokásosnál is idegbetegebbé teszi a kialvatlan felségedet, aki így a 12 órai meló után is azt mondja neked, hogy semmit sem csinálsz egész nap, pedig csak leültél 5 percre munka után a TV elé. A gyerek teljesen elural, mellette nem lehet hangosan TV-t, zenét hallgatni, nem jut idő a hobbidra, nem jut idő a barátokra. Nem tudod megvenni azt a frankó kis (kívánt dolog beillesztendő)-t, mert spórolni kell, kell a pénz a gyerek xy dolgára. Ha gyerek van, az asszony spórolási vágya sokszorozódik, gyakorlatilag egy csoki és egy sör miatt már balhéra lehet számítani. Jön az elmaradhatatlan anyós, látogatásainak száma sokszorozódik.

A kis szűk derekú, feszes mellű feleséged egy széles csípőjű, striás, pocakos háziasszonnyá válik szülés után, pár hónap után olyan mellekkel, mint öreganyádé. "Majd szoptatás után lefogyok", de sosem fogy le, sosem lesz már a régi. És ez csak az első gyerek!

A szexuális életetek is megváltozik, nem éppen a jó irányba. A megváltozott külső egy dolog, de mivel a gyerekágy a szobátokban van, elég nehéz úgy hangulatba kerülni, ha 2 méterre egy csöppség szuszog. Átmentek a másik szobába ha van, amikor a szex közepénél, de általában orgazmus előtt felsír a gyerek. Farok lelankad, "majd este drágám" ígéretek. Persze este már alszik, mert hullafáradt.

A gyerek onnantól válik igazi pusztítóvá, hogy elkezd mászni, járni. Semmi sincs biztonságban, még ő maga sem. 2 másodperc alatt képes leesni az ágyról, és bármi, ami a keze ügyébe kerül, a padlón landol, vagy ütemesen veri a padlóhoz. Nagyon kicsi még, de hihetetlen módon képes elpusztítani a nála sokkal nagyobb tárgyakat is, mindenféle üveg -és porcelán tárgy veszélyben van. A gyerek rejtett érzékkel találja meg a tárgyak gyenge pontját, és vonzódik a drága kis kütyükhöz, fényképezőgépekhez, mobilokhoz, gyakorlatilag mindenhez, ami világít és be lehet kapni. És a gyerek be is kapja ezeket, és ami megmarad, azt földhöz vágja. Ha elteszed ezeket, megtalálja. Ha a gépen van reset gomb, megnyomja.

És még van ezer és ezer idegesítő dolog, ami egy gyerekhez tartozik, de már nincs időm: munka van. Úgy kb 4 órát aludtam, mert a babám úgy döntött, hogy éjszakázik egyet. :)

Tehát leendő szülők, aki ezeket nem tudja vállalni, az ne legyen apa/anya.

És még annyit: Sokszor hallani azt, hogy azért legyen valakinek gyereke, hogy legyen, aki eltemeti majd, és siratja/legyen aki néha rányitja az ajtót.

Ha az embernek sok barátja van, akik szeretik, akkor hogy állja meg a helyét ez az alaptalan kijelentés, pláne annak fényében, hogy néha a gyerek annak ellenére meggyűlöli a szüleit, hogy az szívét-lelkét kitette érte 20 éven keresztül? Elgondolkodtató.

A kérdésedet olvasva egy Kosztolányi novella ugrott be nekem rögtön, "A gyermek" Nagyon rövid, bemásolom ide, érdemes elolvasni mindenkinek, aki a témához hozzászól:

--

A GYERMEK

Még meg se született, de már ott volt képzeletükben, s bearanyozta életüket. Már átalakították lakásukat is, mint egy érkező fejedelemnek. Varrtak, horgoltak, kötöttek, hímeztek. Amint az ingecskéket, pelenkákat, szakállkákat és topánokat nézegették, elmosolyodtak, mintha máris jól ismernék azt, akinek még be se voltak mutatva. A rémlátó, aki közöttünk ült, félrevont, s ezt súgta fülembe:

- Tudod, minek örülnek ezek? A hosszú, sípoló sírásnak, melynek sohase tudják majd meg igazi okát, a jajveszékelésnek és bömbölésnek, mely egész éjszaka nem hagyja őket aludni. A fogzás kínjának, a leendő torokgyulladásoknak, melyek már ott szunnyadnak a jövő mélyében. A vörhenynek, a szamárköhögésnek, a torokgyíknak s a vele járó oltásnak és utóbetegségeinek. Az orrmandulának, melyet véres és fájdalmas műtéttel kell kicsípetniök. A riadalomnak, hogy egyszer valamelyik fürdőhelyen, ahol boldogan nyaralnak, úgy este hat felé elvész az, akit most várnak, s ők órák hosszáig keresik, részint attól reszketve, hogy belefulladt a tóba, részint pedig attól őrjöngve, hogy cigányok rabolták el, és soha életükben nem fogják viszontlátni. Az iskolának, osztálytársai első durvaságának, a tanító első igazságtalanságának, mely örökkévaló sebet üt benne. Az intőknek és rossz bizonyítványoknak. A kamaszkor lelki zavarainak. A szerelem gyötrelmeinek. Egy váratlan vakbélgyulladás vérpezsdítő izgalmának. A szegénység, a nyomor és éhség vitustáncának. Egy általános mozgósítás bájos változatosságának. Szóval annak örülnek, hogy egy emberi lény ismét a világra születik, s végül éppoly nyomorultul fog elpusztulni, mint eddig minden teremtmény...

Nem szóltam semmit. Rápillantottam. Aztán a reménykedő szülőkre tekintettem, akik mindennek ellenkezőjét látták. Én mind a két képet egyszerre láttam.

Ennélfogva hallgattam.

Mit lehet szeretni egy gyermekben?

A teljes egészét,önmagát.

Mint ahogy a párodat is szereted,csak a gyermeked feltételnélkül.

Mámrint ez az anyuka így úgy, meg nem jól csinálja és bla-bla. Másokat kritizálsz, hogy jobb színben tüntesd fel magad anyaként.

Ok, egy kicsi gyerek még nem beszél arról, mi jó neki, mi rossz, nem kritizálja a szüleit. De a személyiség sehol sincs. (,,az a gyerek olyan lesz, amilyennek én nevelem")

A gyerek egy homogén akármi, akit körbepárnázol, bebiztosítasz, és ezzel megvédhetsz mindentől. Ne csodálkozz ha totál neurotikusak lesznek, mert nem tanultak meg élni, nem tanulták meg, hogy saját erőből kell elérniük dolgokat. A túlfolytó szeretet az, ami a drogokhoz, bandázáshoz, promiszkuitásba sodorhat egy elveszett gyereket. (a másik ok az elhanyagolás)