Mit csináljak a mostoha anyámmal? Elviselhetetlen és ki akar minket semmizni az öcsémmel!

Szia!:)

Örülök,hogy örülsz!:D A továbbtanulás nagy probléma , nem csodálom,hogy izgulsz. Szerintem azért készüljél az érettségire,bár az igaz,hogy ha már tudsz mondani valamit akkor átengednek,de a továbbtanulás miatt tanulnék a helyedben.

A Titok tartalma nem tetszik, több buktató is van benne,viszont a pozitív hozzáállás nagyon fontos az életben . Szerintem erre koncentrálj.

Képzeld lányaim kamaszodnak!! Nagyon durva! És hasonló dolgokat tapasztalok velük kapcsolatban ,mint amit te írtál. Sok szempontból nem elégedettek velem. Mindenkinek mesélik,hogy én milyen szigorú vagyok és ,hogy miket csinálok,amiben csak az a bibi,hogy mindent amit az apjuk mond úgy mondják vissza,hogy én mondtam(erre már külön felhívtam a figyelmüket).És szerintük én semmit nem csinálok és nem akarnak segíteni a házimunkában mert ők "nem takarítónők".Persze kénytelenek segíteni. Pedig egyébként én is szeretem őket és ők is szeretnek engem, csak soha nem fognak tudni megfelelni az elvárásaimnak,mert 6 évig teljesen más elvárásokhoz szoktak,és én se tudok olyan lenni, mint a szülőanyjuk(tehát én se tudok megfelelni az elvárásaiknak),úgyhogy mindenkinek valahol nagyon nehéz. Megint csak nem azt írom,hogy a te mostohád nem hibás,lehet hogy hibás!!!De lehet,hogy a te elvárásaid és az övéi nem passzolnak, és ha ez így van akkor senki se hibás csak másmilyen!És elhiszem amiket írtál,mert az biztos,hogy te így érzed tehát akkor létezik amit mondasz!Csak azt javaslom,hogy mindig próbáld meg a másik oldalról, a másik ember szemszögéből is nézni a dolgokat,mert ha sikerül megértened bármilyen helyzetben(nem csak erre a helyzetre vonatkozik),hogy valaki miért okoz neked esetleg kellemetlenséget, ha rájössz,hogy van és,hogy mi az oka az ő viselkedésének, elszáll a harag és a keserűség is. És,ha látod,hogy a másik vergődik és azért olyan amilyen akkor inkább egy idő után szánni fogod az illetőt! Jó persze én is jól be szoktam olvasni bizonyos emberenek akik szándékosan csak terrorizálni akarnak(mert sajnos van ilyen)! De a mostoha helyzet nagyon kényes és nem biztos,hogy egy idegen felnőtt alapvetően rossz indulatú. Ezt mindig több oldalról több vélemény alapján vele is elbeszélgetve érdemes megvizsgálni.

Azt még megírom,hogy elbeszélgettem apukámmal,és korábban talán már írtam,hogy a mostohám méregette magát hozzám meg mindig közölte,hogy kövér vagyok,meg húzta a száját és fúrt,hogy miért nem segítek neki többet.

A segítéssel utólag teljesen egyet értettem ,mivel semmit nem csináltam úgy hogy jogos, csak amikor kamasz voltam ez nem esett le. A többiről pedig apu elmondta,hogy mindenki mással is ezt csinálja,még a saját tesójával is. Ezen ledöbbentem. Most újra próbál apu összehozni minket,én pedig próbálom nem felvenni a hülyeségeit.

Írjál ,ha van mit mert engem nagyon érdekel ,hogy alakulnak a dolgok veled! Remélem,hogy a példáimmal tudtam és tudok segíteni. :)

Nagyon köszönöm mindkét üzenetet. A tegnapi üzenetre csak most tudtam válaszolni, mert nem mertem túl korán elküldeni. Néhány kérdés kifejezetten nehéz, és nem mertem összecsapni a választ. Meg a mai üzenetre is most válaszolok. Még így is túl össze van csapva a válasz.

Én is féltem az érettségitől, sőt annak idején elképzelhetetlennek tartottam, hogy az ember egyszerre emlékezzék minden régi, sokéves éves anyagrészletre. Ma már nehezen tudnám megítélni, hogy akkoriban ezt a félelemet csak az általános szorongásom szülte-e, vagy pedig tényleg nehéz dolog-e az ilyen nagy tananyagra való emlékezés. Szóval nem tudok most válaszolni a kérdésre.

Most hiába képzelem magam elé az érettségi anyagot, mert felnőttként mindenképp más lenne újra megtanulni, tehát nem számít az, amit most magam elém képzelek. Mert most már az anyag mélyén levő mozgatórugókat jobban értem, de annak idején csak széttöredezett anyagtömeget láttam magam előtt (Petőfi élete, tüdő szerkezete, négyzetgyök...)

Sőt annak idején még azt sem láttam, hogy ugyan mi köze is lehet a középiskolás anyagnak a mai, mindennapi élethez. Például a történelemben inkább csak az egyes régi eseményeket láttam (csaták, királyok), de nem értettem, hogy a mai világban mennyiben vannak még jelen ugyanazok a társadalmi törvényszerűségek, amelyek a régi emberek életét is áthatották. Mennyiben élő dolog ma is a történelem. A biológiából is csak az egyes leckéket láttam magam előtt (gyomor, bél, bőr, tüdő, szerkezete, tajga élővilága, állatok stb.), de nem értettem a lényeget: azokat az alaptörvényeket amelyek révén ez a sok csodálatos szerv, állat kialakult. Hiszen valaha még élet sem volt a Földön, csak üres sziklák, víz és gázok. Milyen törvények vezették odáig a fejlődést, hogy mára ennyi különféle élőlény él?

Szóval nem láttam rá az anyagra, és így nem is tudtam olyan rálátással tanulni, mint ma tenném. Szóval nem tudok még pontosan felelni a kérdésre, mennyire könnyű vagy nehéz felkészülni az érettségire. Szereted a tantárgyakat? Jól rájuk látsz, jól ráérzel az ízükre? Én régen a szorongás miatt éppen ezt, az alapízüket nem voltam képes átérezni, és csak nehézkesen, leckénként tudtam megtanulni, anélkül, hogy a leckék, tárgyak közti kapcsolatokat megértettem volna.

Ami a fő érdeklődésemet, pályaválasztásomat illeti, azt én is nehezen találtam meg, még évtizedek alatt is. Milyen érzés tölt el Tégedet egy nagykönyvtárban, ahol szabadon járkálhatsz a polcok és témakörök között? Szívesen dúskálsz a témák között, ízlelgetve, melyik miről szól, vagy inkább zavarba ejt? Megkönnyítené a választást? Persze, gondolom, még így is hosszú idő, míg kialakul, csak legfeljebb így talán gyorsabban kialakul, mi is jön szóba, mert nagyobb a bóklászási lehetőség a könyvek tengerében.

Főleg aközött nem tudtam választani, hogy most természettel foglalkozzam, vagy inkább az emberi világgal. Végül is éppen ebben a kérdéseben ma sem választottam: mind a kettő érdekel. Bár a mai nagy társadalmi problémáknál jobban érdekel a valaha élt kis kóborló, gyűjtögető vadnépek világa, talán azért, mert ezt jobban össze tudom kötni a természet iránti érdeklődéssel.

Gondolati mágiával én is próbálkoztam valaha kamaszkoromban, de nehéz volt, később meg más dolgok kezdtek érdekelni, és aztán ezek az új dolgok vittek el engem. A családi gondok rosszra fordultak nálam, nálunk nem volt miről megegyezni, szóval ki kellett lépnem, szóval már nincs annyira okom vágyni arra, hogy megtehessek sok mindent, mert már úgyis elmúlt ennek az ideje. A gazdagság nem szokott eszembe jutni, de az már érdekelne, hogy úgy lássam magam előtt a világ működését, a törvényeket, mintha csak valami üvegből készült óra szerkezetét nézhetném. Valahogy a gondolatok hatalma már kevésbé fog meg engem, inkább a természettörvények, természeti törvényszerűségek érdekelnek. Remélem, Neked sok minden sikerülni fog, hiszen talán a Te helyzeted más, mint az enyém.

Írtad, hogy sokszor ,,Már maga a reggel is rosszul kezdődik''. Az rossz érzés lehet. Azt hiszem, nekem is volt valaha hasonló, többször is, nagyobb és kisebb koromban is. Ilyenkor tanulni sem tudtam jól. Szerettem a meséket, meg a fizikai kísérleteket, mert akkor az töltötte el a gondolataimat, az sokat adott nekem.

Írtad, hogy nem vagy megelégedve Magaddal, itt a külső alakra gondoltál. Valahogy én sem az enyémmel, sőt én nem is szoktam szívesen szoktam gondolni saját magamra. Ez valószínűleg valami törvényszerűség, engem is piszkáltak valaha. A ,,dagadt''-ozás meg piszkálás szerintem elég veszélyes, mert nyoma is maradhat. Remélem, nem fognak érni új piszkálások, a régiket pedig sikerül feldolgozni.

Sok sikert kívánok Neked ahhoz, amit a legutóbb is írtál, a jó kapcsolatra és az őszinte kölcsönös szeretetre. Nekem nem sikerült, le kellett válnom, nekem nem volt más hátra, de minden ember és helyzet más és más, lehet, hogy Neked sikerülni fog, szóval nem lehet egy az egyben ben az én helyzetemet ráönteni a Tiédre. Kívánom Neked, hogy csak a mostoha anyád esetében csak megtévedt emberről legyen szó, ne pedig kegyetlenről.

Rossz érzés lehet mindazt átélni, amiről írtál, ki kinek a gyereke. Nekem csak egyetlenegyszer volt ilyen, de az is épp elég rossz volt.

Kellemes további estét kívánok Neked, és nagyon köszönöm, hogy írtál.

Sajnálom, hogy ez történt. Mondtad, hogy sohasem fogod megtudni, miért ilyen hirtelen zajlott le társad betegsége. Nem tudom, idáig amennyit sikerült megtudnom, az az, hogy a leukémia az nem egyetlenegy betegség, hanem az összefoglaló neve több különböző betegségfajtának. Legalább négy különböző betegséget illetnek ezzel a szóval, ezek nem teljesen ugyanazok, más-más a lefolyásuk, más-más típusú embereket támadnak meg, egyiket így, másikat úgy gyógyítják, valamelyiket nem is nagyon lehet. Szóval vannak lassú meg hirtelen változatok is.

Egyébként magányos lelkületű vagy? Írtad, hogy újakként az osztályban még Ővele tudtál beszélgetni közelebbről. Ami meg a még régebbi időket illeti: írtad, hiányoztak kisebb gyerekkorodban az életedből a komolyabb beszélgetések (még január végén említetted). Most hogy van, van kikkel beszélgetned, mármint gondokról vagy belsőbb dogokról? Van kivel átbeszélned a gondokat, vagy akár csak a szorongásokat, érzéseket, megérzéseket, vagy akár csak a vágyakat?

Amikor eszel, akkor az csak éhségtől vagy gyomorégés csillapítása miatt van, vagy van olyan is, hogy szorongástól vagy feszültségtől? Írtad, hogy addig eszel néha, amíg szinte már rosszul nem leszel, ezért gondoltam, hogy esetleg nemcsak szükségből. Például énrám szokott rámjönni erős szorongás, de el tudom mulasztani, talán azért is, mert remény is van, hogy jobb lesz e helyzetem pár hónap, év múlva. Amikor Nálad van szorongás (ha van egyáltalán), olyankor szokott ötleted lenni, mit érdemes tenni (akár azonnal, akár hosszabb távon)? Énnekem sokáig nem volt erre semmiféle ötletem, tehát amikor még gyerekként szorongtam, akkor az úgy maradt, akkoriban nem tudtam mit kitalálni. Szerencsére most már más a helyzet.

Könnyen tanulsz? Nekem annak idején annyi minden kavargott bennem, hogy sokszor csak nagyon nehezen tudtam tanulni. Ez hullámokban jött, hol jobban ment, hol rosszabbul, néha szinte egyáltalán nem. Pedig nem direkt tanultam rosszul, azokban az időszakokban ez úgy rámtört.

Próbáltam a régi üzeneteidet is újra elolvasni, néhányat csak most értettem meg igazán, valamiért régen pont a lényeget nem ragadtam meg. Talán azért van ez, mert nálunk az én gyerekkoromban nem annyira az elhanyagolás volt a főbaj, hanem a szüntelen verés meg piálás, szóval a saját élményeim felidézése keveset segít abban, hogy a Tiédet elképzeljem. Ezért mostanában újra át szoktam olvasni a korábbiakat, és néhány érzés csak most villant be nekem. Elég rossz érzés lehetett mindez Számodra.

Ha most másra akarnál gondolni, nem muszáj rögtön írnod (vagy írnod egyáltalán), addig is sok erőt kívánok.

Szia!:)

Ne haragudj,de nem látom be,hogy a mostohádnak miért kellett volna beszélnie rólatok!Én,ha a lányok a szülőanyjuknál élnének biztos,hogy nem mesélnék róluk!Jó mondjuk úgy is el lennénk,csak iszonyú idegesítő lenne végighallgatni és nézni azokat a dolgokat amiket otthonról hoznak!

Azért,mert mások az elvárásaim,szokásaim, viselkedési kultúrám ,mint a szülőanyjuknak és a gyerek viselkedését bármit.... erkölcsi hozzáállását.....stb. nem tudnám nézni,és azt mondanám ,vagy hangosan vagy magamban hogy úúúúrrrrrr Isten!!!!

És kész a konfliktus!

Mivel nem ő nevel eleve nem fog hozzád úgy viszonyulni, mint én a lányokhoz max. barát kategóriába kerülhetsz ami szerintem nagyon szép, jó is lenne és erre kéne hajtanod!De viszont egy barátról nem mesél az ovodában a gyerekei óvónőjének!!!!!

Ezt átéltem amikor még sokat vitte a lányokat a nő és olyan zöldségek és számomra erkölcstelen dolgok jöttek ki a szájukon,hogy jujj!!!

Ebből ők persze azt vették le,hogy gond van velük!

És itt visszatérhetünk az utáll a mostohám című részhez és gonoszkodik velem( nem csak rád értem a lányaim is szoktak hasonló mondandókat produkálni), pedig lehet,hogy csak kiütést kap néhány otthonról hozott szokásodtól,én tuti kiütést kapnék ahogy kaptam is!!!!Attól még nem biztos,hogy téged utáll!Meg anyukádra tényleg féltékeny lehet akár tudat alatt,és lehet,hogy az ő dolgai zavarják!

Az én lányaimnak majd nem az egyetlen anya vagyok gyakorlatilag,így nem kell elviselnem a másik nő eltérő dolgait amit nem szeretnék az otthonomban!Már ismerjük egymást és így könnyebb!

Az evési zavarodon sajnos nem tudok segíteni!Ezt magad tudod intézni szakemberrel vagy anélkül, viszont el kell ,hogy mondjam!

Hogy akit szeretnek azzal semmilyen probléma nincs az egyszerűen szép!:):):)

Hogy kinek az ízlése alapján??? Kit érdekel a mások ízlése! Én egy gyönyörű nő vagyok,mert sokan szeretnek!:)

Remélem,hogy egyszer majd megéled ezt is!

Candida ügyben: Nekem évekig volt és semmi nem használt!

Menj a bioboltba és vegyél lúgosító vizet. 600 Ft -nál nem több 5 liter. Naponta 1 litert szabad inni!!! Meg fogsz tőle szabadulni, vissza se jön és a gyomorégésed is elmúlik ha van, és könnyebben fogsz fogyni!!!Kb.1-2 hónap, mondjuk én kihagytam utána ,de igyekszem visszatérően inni.

Szia!

Képzeld ma nagyon összevesztem az egyik kislányommal! Nagyon megbántott és nem akart bocsánatot kérni. Aztán amikor a párom az édesapja az én véleményem mellé állt kijelentette: "Persze,hogy az ő pártját fogod,mert ő a szerelmed!" Pedig ennek semmi köze nem volt az egészhez,egyszerűen ha valakit véletlenül megbántottál bocsánatot kell kérni.Csak ő még nem elég idős ahhoz,hogy ezt átlássa és ahhoz sem,hogy észrevegye nem csak neki vannak érzései hanem másnak is!

Ha a szülei együtt maradtak volna és én lennék az édesanyja mondjuk akkor ez a mondat soha nem jutott volna eszébe,hanem egyszerűen elfogadta volna,hogy apa és anya ezt mondja és még talán azt is,hogy igazuk van!

De ő nem ezt tette,hanem féltékenységi versenybe kezdett: Kit szeret jobban az apja?

(Teszem hozzá a saját apját ennél rosszabb helyzetbe nem hozhatja az biztos!Választania kellene???)

A kapcsolatunk elején a párom mindig a kislány mellé állt! Ez oda vezetett,hogy többször majdnem szakítottunk!(Mi vesztünk össze egymással ,holott köztem és a gyerek között volt konfliktus!)

Csak később jöttünk rá mind a ketten párkapcsolati előadások alapján,hogy a kislány fel fog nőni,és el fog menni és ha most a párom az ő pártját fogja akkor valószínűleg egyedül fogja leélni az életét.

Én minden nap megélem ezt a nehéz helyzetet és tudom,hogy a lányaimnak is nagyon nehéz,de próbálunk úgy csinálni mintha egy teljesen normális "eredeti" család lennénk,hogy rendesen és főleg együtt fel tudjuk őket nevelni!Ez a legjobb amit tehetünk ebben a helyzetben még akkor is,ha nem mindig rózsás!Persze ehhez az is kellett,hogy kiismerje a párom a szándékaimat és a személyiségemet.

Remélem nem bánod,hogy igyekszem mostoha szemszögből megvilágítani neked bizonyos helyzeteket. Remélem,hogy segítem a barátkozásodat és az egész történet átlátását ez által!:)