Mit csináljak a mostoha anyámmal? Elviselhetetlen és ki akar minket semmizni az öcsémmel!

Kedves Kérdező!:)

Úgy is mondhatnám,hogy helyzetbe kerültél!Innen hosszú távon úgy gondolom,hogy csak jobb lehet neked!:)

Nagy döntés/elhatározás előtt állsz!

A kérdés az mennyire fontos neked,hogy az apád részt vegyen a továbbiakban az életedben!

Mi ezt a húgommal két különböző módon oldottuk meg!

A testvérem még csak 8 éves volt amikor közölte apánkkal,hogy ne vigye el őt láthatáskor,ha az anyukánkat szidja!Nem is vitte el többé!A húgom teljes mértékben elfogadta ezt a helyzetet,a fájdalom egy idő után elmúlt benne!Elfogadta apánkat olyan nemtörődömnek amilyen!Nem mérges rá és nem vár tőle semmit!Ha hívja apu akkor hívja,ha nem nem!Anyuval igen szoros kapcsolatot ápol!Nagyon irígylem az erejét!

Én nem bírtam volna elviselni azt,hogy elveszítsem az imádott apukámat!Úgyhogy én kezdtem el őt keresni!Bementem a munkahelyére!Csak,hogy lássam!A tanítványa lettem csakhogy lássam!És inkább megbarátkoztam vagy inkább túlestem a megaláztatásokon csakhogy láthassam az apukámat!Az apám iránt érzett szeretetem egyre nagyobb lett,és elkezdett ő is valamelyest visszatérni hozzám!A mostohámon egy idő után túltettem magam!Nagyon óvatosan kezdtem a beszámolókat,de a végén eljutottam oda,hogy mindent elmondtam apukámnak ami rosszul esett gyerekkoromban!Egyre többször keres,és az évek múlásával már a mostohám is vesztett a pozíciójából!A kapcsolatunk most is erősödik,de ez a folyamat csak évek után jött el!Én kitartottam!Ennek eredménye,hogy a húgommal is újra felvette a kapcsolatot!Segítettem neki ebben (mármint apunak)!Nekem sokkal fontosabb volt ez a kapcsolat,mint akármilyen körülmény!

Neked kell eldöntened,hogy te melyik utat választod!Összességében lelkileg mindenképpen a húgom járt jobban,viszont én erre nem lettem volna képes annyira szeretem őt!Ha elmondod neki a dolgokat vagy levelt írsz neki akkor könnyen kockára teheted az egész kapcsolatot ezzel a lépéssel!

De mivel ő úgy nyilatkozott,hogy nem keres téged többet úgy gondolom,hogy a te szempontodból ez lehet a legésszerűbb és leginkább lelki kiegyensúlyozottsághoz vezető lépés,ha képes vagy erre érzelmileg,és ha el tudod fogadni az esetleges következményeket is!

Ha úgy érzed,hogy készen állsz akkor fogadd el a másik válaszoló tanácsát és segítségét!

Innen szorítok neked,mert nagyon szeretném,ha minden összejönne,a lelki terheléstől is megszabadulnál és édesapád is megmaradna!:)

Tudom, hogy tapintatlan dolog volt csak úgy felajánlanom, de arra gondoltam, mivel sok dologhoz tehetséged van, így igazából ez akkor a társadalom egészének is fontos. Persze tiszteletben tartom a döntésed, érzésed.

Elég fájdalmas lehet most ez a szakítás a barátoddal is. Éreztem, hogy most nincs erőd ezekre, de nem tudtam, hogy még ez is közbejött. Akkor,ha gondolod, most nem is zavarok egy darabig. Ha van kedved, írjál bármikor, ide is írhatsz, mert észreveszem, még ha hónapok múlva írnál, akkor is (a változtatásokat automatikusan figyeli a rendszer).

Kérlek ne haragudj, ha zavarnálak. Csak boldog születésnapot szeretnék kívánni. Egyik korábbi válaszodban megemlítetted, hogy nyáron lesz a 18. születésnapod. Így hát most sok boldogságot kívánok Neked, meg örömteli ifjúkort. Örülök, hogy ilyen sok minden érdekel Téged a világból (természet, emberek), remélem, sikerül majd kibontakoztatni mindezt.

Ami az akkori válaszaimat illeti: sajnálom, ha csalódást okoztam volna Neked akkoriban. Akkoriban még kevésbé tudtam érzékelni, hogy az egyes helyzetek milyen bonyolultak lehetnek, sok mindent túlságosan leegyszerűsítve képzeltem el, egyszerűbbnek, mint az ténylegesen a valóságban van. Mindenesetre most is úgy vélem, van megoldás. Nem biztos, hogy én egyedül jól rá tudnék látni, jobb lenne, ha valaki, aki tapasztaltabb nálam, az is tudna tanácsot adni. Talán a keresésben tudok majd segíteni.

Remélem, jól vagy. Nem muszáj visszajelezned, nem fogok megsértődni. Azért írom a jókívánságot ide, mert a priviben beállított címed már nem élő.

Nagyon köszönöm, hogy újra írtál Magadról, meg köszönöm a jókívánságokat is. Örülök a reményeidnek.

Csak most tudtam írni, mert csak most vettem észre a válaszodat, mert sokáig nem néztem meg az email-eimet, és csak későn olvastam az értesítő üzenetet.

Nekem is volt mostohám, én is hasonlókat éreztem annak idején, amiket Te is leírtál itt pár hónapja. Sokat segítettél Te is nekem, mert jó volt magamra ismernem. Ennek ellenére sem merek most még konkrétat mondani azzal kapcsolatban, amit most az előbb leírtál, mert lehet, hogy az én helyzetem mégsem volt teljesen ugyanolyan, mit a Tied, és téves dolgokat pedig nem akarok mondani.

Most vannak-e vágyaid, mi tölt el? Úgy emlékszem, érdekelt Téged a természet, és az emberek, meg van egy sajátosan megközelítésed a világhoz, a természetes logika és a mágikus gondolkodás iránti hajlammal. Remélem, még sok siker fog Tégedet érni emiatt a kiterjedt érdeklődés és nyitottság miatt.

Ne haragudj, amit írtam valaha, nagyon félreérthetően írtam akkoriban, szóval nem azt akartam mondani, hogy veszélyes ,,A Titok'' könyv, valójában én csak a harag tartós visszafojtásáról akartam mondani azt, hogy veszélyes, szóval NEM a mágikus gondolkodás veszélyes önmagában, sok örömet kívánok Neked mindahhoz, amiket olvasol, nem akartam elvenni a kedved tőlük.

Írtad, hogy az emberek is érdekelnek, meg a természet is, ritka az ilyen nyitottság, attól lesz jobb a világ, ha ezeket valaki képes egyesíteni.

Ami engem illet azóta, furcsa dolgot érzek: mostanában hirtelen érdekelni kezdett minden a természetről --- hogyan alakult ki a Föld, mi van a Föld belsejében, mi hajtja a Napot, honnan ered az élet, meg ilyenek. Mmeg valamiért még foglalkoztattak a népmesék, természeti népek meséi és hiedelmei is. Legutóbb cigány meséket olvastam, régi szegkovács vándorcigány meséket. Mi német eredetű család vagyunk, de mindig is jól éreztem magamat cigányok között, jártam cigány családhoz is nyelvet meg énekeket tanulni, meg tanultam a nyelvüket is. Hajléktalanok és apróbb utcagyerekek között is voltam valaha, mert erről tanultam az egyetemen, és érdekelt, jó emlékem van róluk, tanítottak engem a nyelvükre, énekeikre.

Félsz most az iskola végétől, meg a pályaválasztástól? Természettudományokban esetleg tudok segíteni, más dolgokhoz csak részben vagy egyáltalán nem értek. Remélem, még van sok időd dönteni. Ha van kedved, beállíthatod az itteni e-mail címedet, nem megy el a privát üzenet rá (legalábbis szeptemberben egyszer visszaküldődött azzal a hibaüzenettel, hogy megszűnt cím). De nem muszáj, kéretlenül nem akarok priviben zaklatni.

Olyan is előfordul, hogy egy képesség csak lassan érik meg, például én nagyon sokáig bukásra álltam matematikából, és később is rossz voltam belőle, és nem is szerettem, és később valahogy a szemlélet meg a természettörvények miatt mégis menni kezdett, egyre jobban érdekelni is kezdett, és ma az is a szakmám. Persze lehet, hogy más embernél ez máshogy megy, nálam ez így volt.

Sok boldogságot ahhoz a területhez, ami érdekel, akármit is választasz. Meg persze sok boldogságot általában az életben is.