Mit csináljak a mostoha anyámmal? Elviselhetetlen és ki akar minket semmizni az öcsémmel!

Köszönöm a válaszodat.

El tudom képzelni hogy ki vagy merülve. Más dolog miatt, de most én is ki vagyok merülve. Szóval nagyon is át tudom érezni, épen ezért most nem is zavarlak új üzenettel, nem is muszáj válaszolnod most, ha nem esik jól. Amire utaltál: nyugodtan irhatsz nekem bármikor privit, amikor csak akarsz, akár bármikor később is, szivesen meghallgatlak bármikor.

Még két ötletem volt, azokat most kiirom:

1)

Levélirás a mostohának (esetleg más családtagoknak is)

2)

Az iskolaigazgató már segitett Neked egyszer (diszkakulia), talán most is segithet: meghivja Édesapád (és esetleg a mostohát is) beszélgetésre, vagy (gondolom, vidékről van szó), legalább levelet ir neki, figyelmezteti.

Megemlitheti a levélben, hogy saját szakmai tapasztalata alapján úgy itéli meg, hogy a panaszod életszerű, hiteles, komolyan kell venni.

Ha az igazgatóval nem vagy ilyen bizalmas viszonyban, akkor az osztályfőnök, esetleg más ismerős és megbizható tanár.

Kérlek nézd el, hogy alapvetően ,,nem tudok beletalálni'' a lényegbe az ötletekkel. Nagyon remélem, hogy mégis sikerül megoldani. Addig is minden jót kivanok Neked.

Köszönöm, hogy mindezt megírtad, talán könnyebb lesz ezután megfogni, mi is az, amiért nem tudok ,,ráérezni''.

Édesapádnak HATALMA van egyáltalán? Mármint ekkora? Akármilyen értelemben is? Tudom, furcsán hangzik a kérdés, hiszen általában szokott az apáknak valamekkora hatalma lenni. Nekem valahogy mégis nehéz volt eddig elképzelnem, hogy Édesapádnak ekkora hatalma lehet Fölötted (félni kell, hogy megszidnak, sőt LEszidnak, megaláznak stb.) Talán azért volt nehéz erre ráéreznem, mert amikor megpróbalom magam beleélni az Ő helyzetébe, valahogy minden azt tűnt sugallni, hogy nem lehet komoly hatalma:

* különélő szülő,

* valószínűleg feszült a kapcsolata a család ,,anyai'' ágával,

* sejthetően elmaradásai van Veled szemben, érzelmi,anyagi és jogi értelemben egyaránt,

* jogi szempontból nem stabil a helyzete (pár hónap múlva nagykorú leszel, és valójában jogilag 17 éves korodban sincs sok valódi mozgástere)

* a diszkalkulia esetében nyilvánvalóan tévedett, ő is és felesége is, amikor Téged hibáztattak addig,

* és Magad is írtad, hogy Édesapád egy pillanatra, ittasan elismerte, hogy sajnálja, hogy mindezt tette Veletek.

Próbáltam beleképzelni a helyébe magamat, és nehezen tudtam ráérezni, hogy akkora hatalma van Fölötted, hogy LEszidhatnak, megalázhatnak.

Úgy tényleg nehéz bármit is tenned, hogy ilyesmitől kell félni, ahelyett, hogy az igazán fontos dolgokra koncentrálhatnál a tárgyalás során. Az egyik korábbi Válaszoló említette, milyen fontos dolgokra lesz érdemes figyelni egy valódi megbeszélés, egyeztetés során:

* rendszerben elképzelni azt, ahogy idáig jutattak a dolgok,

* beleélni magunkat az egyes szereplők helyzetébe.

Node szinte lehetetlen ilyen kifinomult, nehéz szempontokra figyelni, ha közben olyan primitív dolgok vonják el a figyelmünket, hogy a ,,tárgyalópartnerek'' bármikor megalázhatnak. Márpedig nyilván ez a helyzet, ha ők eleve hatalmi pozícióból ,,tárgyalnak''.

Igazán egyeztetni, megbeszélni dolgokat csak úgy lehet, ha legalább abban nyugodt lehet és megbízhat az ember, hogy tisztességes légkör és hangulat fogja körülölelni a vitát. Ráadásul mégcsak nem is kell megalázás ahhoz, hogy elromoljon a vita légköre. Még csak durva módszerek sem ,,kellenek'' ehhez. Bőven ,,elég'' a lekicsinylés, a tények tagadása, vagy az érzelmi zsarolás is. Ekkor meg észrevétlenül meghal maga a bizalom, azután meg miről van beszélni egyáltalán?

Mindezért aztán, ha nem zavar Téged, arra kérdeznék rá, hogyan alakulhatott egxáltalán úgy, hogy Édesapádnak ekkora hatalma lehet.

Először egy gondolatkísérlet érdekelne, ami már korábban eszembe jutott. Tegyük fel, hogy a nő megalázó viselkedése és Édesapád labilis szerepvállalása ellen úgy akarnál fellépni, hogy egyszerűen megtagadnád a láthatást. Mondjuk abban a reményben tennéd ezt, hogy talán így majd megtörik az Édesapád családját körüllengő furcsa hatalmi légkör, és különös módon ÉPPEN EZÉRT válik majd lehetővé az igazi, meghitt beszélgetés, immár álarc, hazugságok és tagadás nélkül. Szóval éppen az őszintébb jövő reményében.

Mit történnék először? És mi történnék abban a pillanatban, amikor Édesapád éppen ráébred, hogy immár komoly tétre megy a játék, és már nem lehet fenntartani a régi elhallgatásokat? Pánikba esne, és bármire számítani lehetne? Eljönne Hozzátok, és erőszakoskodna? Egyszóval, FÉLNED kellene, bármilyen értelemben is?

Mit lehet sejteni, inkább érzelmi zsarolással próbálkozna, vagy nyílt durvasággal is? Vagy megtévesztéssel, böfföléssel, nemlétező jogokra való hivatkozással? Vagy pedig talán az a légkör lengi körül Őt, hogy bármikor elhagyhat Titeket?

Édeasányád kiszolgáltatna, vagy megvédene Téged? Még ha próbálna is védeni, könnyen megtörne-e? Tud-e róla, hogy 17 éves korban gyakorlatilag már a gyerek dönt láthatási kérdésben? Megértené-e, hogy minderre éppen a tiszta jövő érdekében lehet szükség? Egyáltalán, mennyire számíthatsz az Ő megértésére, vagy legalább arra, hogy elfogulatlanul beszélgetni hajlandó erről Veled?

A másik kérdés, ami eszembe jutott, és fontos lehet: amikor kiderült, hogy diszkalkuliád van, az valahol azt is jelenthette, hogy Édesapád és felesége egészen addig igazságtalanul okolt Téged a kudarcok miatt. És ahogy írtad, durva sértések is történtek Részükről, és az elvárható támogatást sem kaptad meg Tőlük. Ők hogyan reagáltak akkor erre a fejleményre, amikor immár kiderült, hogy egyáltalán nem volt akkor igazuk, sőt valahol cserben is hagytak Téged?

* Sajnálkozással? Bocsánatkéréssel? Vagy valami magyarázattal próbáltak mentegetőzni?

* Vagy úgy tettek, mintha nem is tévedtek volna? Vagy egyszerűen csak remélték, hogy senki sem fog gondolni erre? Felfigyelt-e erre valamelyik másik rokon? Vagy egyáltalán szóba sem jött semmi ilyesmi?

Szóval, mennyire lengi körül az ELHALLGATÁS a család légkörét?

A harmadik, amire rá szeretnék kérdezni: milyen jellegű Édesapád hatalma? Inkbb érzelmi zsarolás jellege van? Vagy egyfajta elhagyástól lehet tartani? Vagy lóg a levegőben közvetlen durva erőszak is, akár csak lehetőségként vagy régi emlékként is?

Megint túl személyesek lettek a kérdéseim, szóval megint meghaladtam azt a keretet, amire még illően rákérdezhetek a Kérdésed alapján, szóval nyugodtan kihagyhatod bármelyikre (vagy akár mindre) a választ.

Egyébként az én apámnak is megmagyarázhatatlanul nagy hatalma volt, annak ellenére, hogy a helyzetéből látszólag ez nem következett (különélő szülő, elmaradások kötelezettségekkel szemben). Azonban a mi családunkban a szülőknél olyan alapvető bajok voltak, mint nyílt fizikai erőszak, életvitelszerű alkoholizmus, eltitkolt súlyos személyiségzavarok, összeütközés a törvénnyel.

A legfurcsább egyébként ebben a hatalomban volt, hogy teljesen megfoghatatlan volt. Szóval senki (még én és testvérem sem) gondoltunk arra sohasem, hogy apánknak egyáltalán bármiféle HATALMA van. A láthatást EGYETLENEGYSZER tagadtam meg, és apámnak akkor mégcsak fenyegetést sem kellett bevetnie ahhoz, hogy ,,megoldja'' a helyzetet, nemhogy erőszakot. Mégcsak a hangját sem kellett megemelnie. Szóval valahogy ezek a dolgok eleve bele voltak ágyazva az emberek személyiségébe, és éppen ezért voltak megfoghatatlanok, észrevehetetlenek, mert mindenütt jelen voltak. Éppem a ,,mindenüttjelenvalóságuk'' miatt maradhattak rejtve éppen a legfontosabb dolgok. Valószínűleg a hal sem tud róla, hogy ő a vízben él.

Szia!

Én abban a kivételes és kiemelkedő helyzetben vagyok,hogy volt szerencsém az érem mindkét oldalát megismerni!A szüleim elváltak,és édesapám újra házasodott!A mostohaanyám máig is kellemetlenségeket mond nekem és a húgomnak,és választás elé állította apámat miután megszületett a közös gyerekük!Apám őket választotta,úgyhogy 14 éves koromtól a láthatás évenkéntire csökkent!:( Most is nagyon hiányzik apukám!Viszont úgy gondolom,hogy egy kapcsolat kettőn áll!Édesapám is sokszor mondta,hogy akaratomon kívül megbántottam a mostohámat valamivel ,több dologgal is!Rendszeresen,mert anyukámék környezete,nevelése és az övék teljesen más volt!Mind a ketten hibásak vagyunk! De lehet ha mintagyerek módjára viselkedtem volna,akkor se szeretett volna ,mert rajtam keresztül féltékeny lehetett volna apám előző házastársára az anyámra! Nálunk ez egyébként nem így volt,az elején kedves volt velünk!Videóim vannak róla és arról is,hogy később már nem!

Nagy fordulat,hogy most én is mostoha vagyok!:D Párom gyerekei velünk élnek,a nevelés 90%-ban hárul rám,ő estig dolgozik,én a háztartással és a gyerekekkel foglalkozom!El nem tudod képzelni,hogy milyen szinten meg tudnak bántani a mostohalányaim (pedig az én kultúrámban nevelkednek)!Az édesanyjuk fél évente viszi el őket,és az egész láthatás alatt engem csúfol nekik amit persze ők visszamondanak,sőt néha csúfolni is kezd az egyik!Én nem bántok és nem csúfolok senkit,mert tudom,hogy milyen 9 éves kisgyereknek lenni akinek a száján olyan dolgok jönnek ki amik lehet,hogy bántóak és sértőek a mostoha számára,de nem tőle származnak,ő is csak a nemtörődöm anyjának az áldozata,de az hogy bántod a mostohádat alapvető erkölcsi és nevelési dolgokból is adódhat(nem úgy értem,hogy szándékosan)!Még le szeretném írni,hogy én is úgy gondoltam gyerekként,hogy jól viselkedek,és a mostohám bánt engem!Tévedtem!Nagyon nehéz a másik ember helyzetébe beleképzelnünk magunkat(főleg gyerek,vagy serdülő fejjel)!!!

Javaslatom a családterápia!:D Mi is arra járunk!Ha rávehetőek,vagy ,hogy ülj le komolyan beszélgetni erről édesapáddal és a mostoháddal! Mondd el ,hogy mi a problémád és,hogy mi az a mi rosszul esik neked pontosan!Kérd meg,hogy ne vegye bántásnak amit mondasz,és próbálj meg vele jóban lenni!:DVagy elviselni!Én is ezt teszem!:D

Ne veszítsd el a kedved, nem azért nem írtam választ a kommentedre két napig, mintha nem olvastam volna, hanem azért vártam ilyen soká, mert valójában még tegnapelőtt elkezdtem a választ írni, de az egyre szerteágazóbb lett, meg közben néhány új dolog is eszembe jutott, no meg most ez a legeslegutóbbi kommented is új dolgokat hozott elő, szóval még szeretném átgondolni meg összeszedni.

Meg azért is vagyok ilyen lassú, mert eléggé eljutottunk a tudásom határához, de ez ne ijesszen meg, van néhány ötletem, ami mentén fokozatosan majd talán el tudunk indulni.

A takarításos dolog elég komolynak hangzik, önmagában is, mindenképpen NAGYON komolyan fogom venni, erre is majd külön visszatérünk. (Nem egyszerűen a takarítással van aggodalmam, hanem azzal, ami esetleg mögötte állhat.) Megpóbálom holnapra már mindenképp felküldeni a választ. Addig is nyugodt éjszakát kívánok Neked. Azt sejtem, mindenképp lesz megoldás, de érzelmileg nem feltétlen lesz könnyű végigmenni rajta. Megpróbálok ezért minél többféle lehetőséget, megoldási utat, kiindulópontot végiggondolni, hogy minél könnyebb lehessen.