Mit csináljak a mostoha anyámmal? Elviselhetetlen és ki akar minket semmizni az öcsémmel!

Kedves Tegnap tegnap 09:43, Ma 09:47, 10:10, 11:09,

Szerintem ne menj el, mert nagy szükség lesz a tapasztalataidra. Általában is sajnálom, hogy így elfogytak a Válaszolók.

Az igazság az, hogy a gép mellől, úgy, hogy nem látjuk az arcokat, nem halljuk a hangokat, hanglejtéseket, mimikát, csak nagyon keveset tudhatunk. Minden család, eset és ember más és más. Végső soron javaslatokat valódi felelősséggel nemigen tehetünk, leszámítva azt, hogy családterápiát javaslunk.

Lehet, hogy csak régi félreértések és haragok elhúzódásáról van szó, de viszont lehet akár rejtett, érzelmi ABÚZUS is. Mi teljes bizonyossággal innen nem tudjuk eldönteni, részben, mert nem vagyunk szakemberek, részben, mert magunk is érintettek vagyunk.

Ha esetleg mégis abúzus (amit az eddigiek alapján nem zárhatunk ki teljes bizonyossággal), akkor annak lehetnek komoly veszélyei: felőrölheti az elhúzódó abúzus a Kérdező tehetségeit (sok van), érzelmi világát. Ezért erre a lehetőségre is figyelemesnek kell maradnunk mindaddig, amíg nem tudjuk kizárni elég nagy bizonyossággal. Nem lenne etikus a Kérdezőt hibáztatni ABBAN AZ ESETBEN, HA mégiscsak abúzusnak bizonyul a dolog, márpedig ezt még nem zárhatjuk ki elég nagy bizonyosággal.

Van néhány dolog, ami aggaszt engem, egyes panaszok igen plasztikus életszerűsége, bizonyos mintázatok egybecsengése.

Ettől függetlenül is, szerintem mindenképp lehetővé kell tennünk a Kérdező számára, hogy az eseményeket a lehető legnagyobb részletességgel A SAJÁT ÉRTELMEZÉSÉBEN előadhassa. Az összerakás, a más szempontokkal való összevetés mindenképpen új lépés, és végső soron majd profi szakértelmet igényel, valószínűleg képzett szakemberét.

Néhány hozzászólásomban valóban TÚL KORÁN, kellő rálátás nélkül szűrtem le VÉGSŐ következtetéseket, sőt javasoltam konkrét lépéseket. Szóval az etikai jellegű kifogásod ebből a szempontból valóban helytálló, a hibáimért elnézést kérek.

Nem volt helyes viszont most megsértened a Kérdezőt, mert arra sincs egyértelmű bizonyíték, hogy hibázott volna valaha is. Mi csak megpróbálhatunk összerakni egy mozaikot, cserepekből. Ezért is sajnálom,, hogy elfogytak a Válaszolók, Valódi felelőséggel azonban csak képzett szakember tudná összerakni a ,,teljes'' mozaikot.

Nem tagadom, én attól félek, hogy abúzus, de valóban kell olyan Válaszoló is, aki más dolgokra figyel oda, más szempontból vizsgálja, más élettapasztalatai vannak, ezért én annak örülnék, ha maradnál még és hozzászólnál.

Kérlek ne haragudj azért, hogy nem készültem el még azzal, amit terveztem és ígértem. Az átgondolásra tervezett idő váratlanul inkább azzal telt el, hogy ezen a kegyetlenség-témán gondolkodtam, ami ma vetődött fel.

Tudom hogy általában sokan javasolnak megbocsátást, kompromisszumot, türelmet a problémás kapcsolatok meggyógyításra. Szerintem viszont ez az esetek többségében talán valóban csodákat tehet, de van egy fontos kivétel, amit kicsit külön kell kezelni.

Ha valaki az életének (másutt) keletkezett gondjait rázúdítja, áthárítja egy olyan emberre, aki valamilyen okból ki van szolgáltatva neki (akármilyen értelemben), ráadásul ezt egyfajta KEGYETLENSÉGgel teszi, akkor ott már nemcsak emberi gyarlóságról van szó, hanem ABÚZUSról.

Úgy tudom, abúzus esetén csak kivételes esetben segítenek a szokásos ,,békéltető'' dolgok. Persze, ettől még boldogságot kívánok az ,,elkövetőknek'' is, de valamiféle módon mégiscsak vissza kell tartani őket, akár kilépéssel, akár korlátokkal, szóval valami formális módon.

Úgy értem, ha egy kapcsolatban bármi formában megjelenik a KEGYETLENSÉG (akár szándékosan, akár önkéntelen formában, úgy hogy az ,,elkövető'' esetleg még önmagának sem meri bevallani), szóval akármiféle kegyetlenség esetén csak nagyon ritka esetben lehetséges az áldozatnak úgy javítani a sorsán, hogy elkezd alkalmazkodóbban viselkedni. Általában szerintem balgaság ebben bízni, ha már bizonyos, hogy tényleg kegyetlenségről van szó. Érdekes, ha már a Biblia szóba jött, ott is van két példázat, miszerint az embernek el kell számolnia a saját tehetségével, képességeivel, és aki elfecsérli tehetségét, az bűnt követ el. És hát mi lehet annál nagyobb elfecsérlése a tehetségnek, mint hogy valaki balgán hagyja felőrölni a tehetségeit, képességeit, egy olyan emberi kapcsolatban, ami kegyetlen, kimerítő? A vallásos családtagoknak nyugodtan el lehet mondani a ,,talentumok'' és a ,,magvető'' példázatát, talán értékelni fogják.

A kegyetlenség sok formában jelen lehet, nemcsak fizikailag (bántalmazás), hanem sokféle érzelmi formában is (érzelmi abúzus), és néha nagyon nehéz eldönteni, hogy valami miért számít már kegyetlenségnek, míg esetleg más kontextusban ugyanaz a tett inkább csak megbocsátható gyarlóság.

Máshogy bánunk a gyarló emberrel, mint a kegyetlennel:

* a gyarló embernek megbocsátunk, egyezséget kötünk, egyezkedünk, fogyelmeztetjük stb,

* a kegyetlen embert viszont VISSZATARTJUK (akér formális korlátokkal is), vagy kilépünk mellőle stb.

Ez nem azt jelenti, hogy én rosszat kívánok a kegyetlen embereknek, legyenek boldogok ők is, de szerintem mégsem szabad sohasem összekeverednie a fejünkben, hogy hogyan ítéljük meg a gyarlóságot és hogyan a kegyetlenséget. Mert ez a kettő nagyon más,és a megoldások is mások. Nem szabad összemosni ezt a kettőt. Szerintem a kapcsolati problámák esetében a legelső és legfontosabb kérdés az, hogy jelen-van e a kegyetlenség, vagy sem. Szóval hogy abuzív jellegű-e a kapcsolat, vagy sem.

Mert szerintem mindkét esetben lehet segítség, de egészen mást kell csinálni abúzus esetén, mint a többi, ,,hétköznapi'' kapcsolati probláma esetén szoktunk. Egészen más a dolgok etikai megítélése is.

Azért vagyok már régóta megakadva a válaszaimmal, mert valahol ezen gondolkodom régóta, ma meg valahogy még külön név szerint is előjött ez az abúzus-téma.

Mostohád

* ,,csak'' súlyosan megtévedt/félresiklott életű ember-e,

* vagy inkább kifejezetten abuzív-e ez a viszony?

Ha kiderül, hogy abuzív, az a hír talán egyszerre lesz jó is és rossz is a Számodra.

Jó, mert valószínűleg azonnal megszabadulsz egy csomó megalázó helyzettől (egy bebizonyosodott abúzus komoly dolog, kénytelenek odafigyelni rá a felnőttek, szinte biztos, hogy AZONNAL segítséget kapsz, sőt talán Édesapád is olyan új megkönnyebült és letisztázott helyzetbe kerül, ami miatt azontúl igazán Veletek lehet).

De talán fájdalmas hír is lesz ez egyúttal Számodra, mert az emlékek feldolgozása valószínűleg lassú és fájdalmas folyamat lesz még sokáig.

Írtad, hogy nem tudnál családterápiára járni. Ezt meg is értem, márcsak azért is, mert ha Édesapád együttműködésére nem lehet számítani, akkor látszólag nincs is értelme.

Viszont EGYETLENEGY (vagy mondjuk, legfeljebb három) alkalomban szívesen benne lennél-e? Már EGYETLEN alkalom is elég lehet szerintem ahhoz, hogy a szakember FELTÉTELEZZE az abúzus GYANÚját (ha tényleg arról van szó). NÉHÁNY alkalom is elég ahhoz, hogy a szakember komolyan valószínűtse a gyanút. Ez szerintem meg nagyon sokban teljesen új helyzetet fog teremteni.

Picit olyasféle megváltást várok Számodra, mint a dyscalculia esetén volt. Minden kísértetszerűen homályos lehetett addig, amíg ki nem derült, hogy dyscalculiád van, hiszen addig nem tudták a felnőttek, hogy nem azért nem megy a matek, mert lustaság, hanyagság, ilyesmi, hanem azért nem megy, mert annak KONKRÉT TERMÉSZETES oka van. És attól kezdve levették a hátadról ezt a terhet. Persze Te talán addig is tudtad az igazságot (tudtad Magadról, hogy őszinte szívvel tanulod, és mégsem megy), de egyrészt ezt nem hitték el, másrészt esetleg Magad sem voltál teljesen biztos benne, és talán Te is önvádat tettél Magadnak, önmaracangolás, önvád stb. No és a dyscalculia kiderülésével mindettől megszabadulhattál.

Itt is hasonló. Megpróbáltál, próbálsz sokszor a mostohával kedves lenni, és talán még önvádat is teszel Magadnak, önmarcangolás stb. Meg a felnőttek hol nem hisznek Neked, hol pedig kitérnek a segítség elől. Ha viszont kiderül, hogy tényleg abúzus áll a háttérben, akkor AZONNAL megszabadulsz az önvádtól, és HAMAR megszabadulsz magától a megalázó helyzettől. A felnőttek pedig kénytelenek lesznek színt vallani, segíteni. Édesapád is esetleg szabadabb helyzetbe kerül, kötetlenebbül Veletek lehet.

Amint említettem, énnekem van egy ilyen SEJTÉSEM, hogy abúzus, de ez inkább afféle érzés bennem. Nem vagyok szakember, és nem vagyok elfogulatlan sem (mert bántalmazott gyerek voltam). Ezért aztán tévedhetek is. Ha mégsem bizonyul abúzusnak, akkor is vannak utak, megoldások Számodra, de azok mások, akkor jönnek szóba a békéltető megoldások, ezeknek egész tudománya van, ezt sokan nálam úgyis jobban tudják. Azért gondoltam rá, hogy az abúzus kérdését szakember nézze meg, mert így azonnal megszabadulnál legalább a marcandoló kételytől, tépelődéstől, önvádtól, akármi is bizonyuljék végül igaznak.

Ne haragudj, hogy egy csomó dologra még nem reagáltam, de először ezt tűnt a legfontosabbnak kiírnom.

Majd még reagálok az ezekre.

A gyerekek, kistesók iránti szereteted csodálatos dolog. Én is szerettem mindig is gyerekekkel játszani.

Kérlek, ne neheztelj eseteleg azért sem, mert az előző előtti Válaszolót megbékíteni akartam 14:47-ben. Az igazság az, hogy, nem tudom, miért, de valahogy éppen az Ő hozzászólásai juttatták eszembe ezt az abúzus dolgot így név szerint, és ez segítség volt a számomra, hogy így összeszedjem. Azelőtt is bennem volt, de nem formálódott össze. Ezért valahol hálával tartozom Neki, mert lécet tartott elém, hogy ugorjam át, és ez jött ki belőle. Nem azért írtam 14:47-t, mintha le akarnám kicsinyelni, amin keresztülmentél, vagy tagadnám, ami sértő lehet.

Még ezt gyorsan leírom még alvás előtt, mert TALÁN rövid úton megoldja a helyzetet:

Írtad, a mostoha a ház és a pénz dolgával hogyan befolyásolja az Édesapádat. Sajnos nem értek hozzá, de ahogy tudom, bizony lehet, hogy csak blöfföl a mostoha. Itt a Gyakorikérdések.hu-n is volt egy kérdés, ami ESETLEG érdekes lehet ebből a szempontból:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

amely ugyan más témában íródott, de az ottani

01-23 14:03

időpontú Válaszoló által adott válasz sok eleme a Ti esetetekre is érvényes lehet:

Szóval Édesapád munkája, és a Ti élőmunkátok is benne van a házban, és ez bizony számít jogilag is. Az élőmunka is, vagyis nemcsak az, amit mesterember végzett pénzért, hanem ami a Ti saját kezetek munkája is.

A mostoha nem tudja ,,csak úgy'' elvenni Tőletek ezt az értékmennyiséget, olyan meg nincs, hogy ,,elperelni'' (ha valóban nem teszi lehetővé a törvény). Érdemes pontosan utánanézni a jognak, az önkormányzatnál is van ingyenes jogász.

Válás esetén esetleg néhány dologra külön is nagyon oda kell figyelnetek, például hogy a mostoha ne tudja csak úgy eladni, elajéndékozni, valamely rokona kezére átjátszani Előletek az ingatlant, ezt azonban ki tudjátok védeni, de igazán nem értek ezekhez, gondolom tudni kell, mik a lehetőségek, és bizonyos határidőkből nem szabad kicsúszni.

Ha mindent jól csináltok, akkor mindenképp meg kell egyeznie a mostohának Veletek (pl. ki kell fizetnie Benneteket). Szóval a mostoha e fenyegetése valószínűleg csak blöff, mindenesetre érdemes utánanézni, jogásznál rákérdezni.

Írtad még, hogy ezen túl is a pénz az úr Édesapád és mostohád kapcsolatában és Veletek való viszonyában. Pénz dolgában nem tudok sokat mondani, részletek ismerete és szakértelmem hiányában. Gondolom, váláskor a közösen szerzett vagyont meg kell osztani, a külön szerzett vagyont pedig mindenki viszi magával. Szóval van ilyesvalami megkülönböztetés. Szóval lehet, hogy a mostoha itt is csak blöffölt, de ezt nem tudnám megmondani. A részleteket jogász tudná elmondani, vagy utána kell olvasni.

Mindezt persze nem azért mondom, mintha direkt a válásról akarnék beszélni, de arra gondoltam, hogy már csak maga a félelem se ,,lebegjen'' Édesapád feje fölött, mint valamiféle Damoklész kardja. Ne legyen az, hogy valami ócska blöffel folyamatosan be van csapva, ami beárnyékolja az életét. Láthassa tisztán a helyzetét, érezhesse magát felszabadultabban, kevésbé szorongatottan. Lehessen kötetlenebbül, oldottabban Veletek, vállalhassa fel nyíltan saját énjét, meg Ti is. Szóval ezzel talán oldódik kissé Édesapád szorongása, szorongatatása.

Sajnos mégsem vagyok biztos benne, hogy ezzel igazán segítettem. Persze TALÁN összejön a dolog: ha Édesapádnak elmondod, hogy ez meg ez csak blöff volt, és el ne higgye, és erre Ő tényleg utána is néz, akkor ESETLEG nem lesz papucs ezután, és kiáll Mellettetek ezentúl.

De sajnos nem biztos, hogy felnőtt embert ennyire meg lehessen téveszteni ilyen ócska blöffökkel. Lehet, hogy a mostohától függetlenül is lapul valami más gáz is a háttérben. Talán memcsak ilyen szimpla becsapásról van szó, hanem Édesapádat valami más is (pl. talán valami furcsa személyiségzavar?) arra hajtja, hogy ilyen labilis szerepet vállaljon. Persze nem kívánom ezt Neked. Mindenesetre, ha mégiscsak ez bizonyosodnék be, akkor meg azt kívánom Neked, hogy ,,csak'' valami könnyen feloldható személyiségzavar legyen a háttérben, ne pedig valami passzív kegyetlenség. Vagyis hogy jól kezelhető legyen a dolog Nála (családterápia, egyéni terápia stb.).

Visszatérve az abúzusra:

Azt is remélem, hogy még egy nagyon fontos könnyebbséggel jár majd a Számodra, ha valóban abúzusnak bizonyul (amennyiben tényleg az). Szóval akkor egyben véget ér az a ,,kettős játék'' is, amit a mostoha a családtagokkal most még eljátszhatik. Mert akkor immár nem lesz többé ,,befogadó közeg'' Számára, hogy kétszínű lehessen. Remélem, még Édesapád is kénytelen lesz színt vallani, kiállni Melletted, felvállani Magát.

Gondolom, hogy tíz év abúzus nemigen múlhatik el nyomtalanul az ember lelkében. Ezért gondolom, hogy egy alkalmas szakember HITELESEN ki fgja tudni mutatni, valószínűleg (gyanú erejéig) akár már pár találkozás után is. Az, hogy jól rajzolsz, még külön jó is itt, eggyel több közeg, ami alapján dolgozni lehet.

Ha valóban abúzusnak bizonyul, és megosztod az immár tagadhatatlan bizonyosságot a családtagokkal, akkor többé nem nem tagadhat, nem hallgathat szemérmesen már senki, nem kerülhetik meg tovább el a nyílt színvallást, a kiállást Melletted.

Valószínűleg maga a mostoha is valamiféle kényszerhelyzetbe kerül ezzel. Tiszta helyzetet mindenesetre mi mástól lehet elvárni, ha nem magától az igazságtól, legyen az bármi is? Remélem, sikerül megoldani, hogy felhőtlenül együtt lehessetek Édesapáddal, féltestvéreiddel, immár méltánytalan korlátozások és megalázások nélkül.

Meg azt is remélem, hogy valamiféle erköcsi elégtételt is fog hozni Számodra, ha valóban rábizonyosodik a mostohára az abúzus, a család előtt is és önmaga előtt is. Persze tíz év abúzushoz mérten mindenfajta ilyesmi erkölcsi elégtétel fájdalmasan kevés, de a semminél mégiscsak több, meg a szemérmes hallgatásnál, közönnyél, tagadásnál, kettős játékoknál is több. Talán új légkör, éltetőbb közeg fog körülvenni a családban azontúl.

Ami az emlékek feldogozását illeti, az már külön dolog lesz, valószínűleg az már hosszabb út lesz, de addig is fontos lenne, hogy legalább maga a puszta igazság derüljön ki, mert az azonnali könnyebbséget hozna Neked és az egész családnak is, és ahhoz még nem kell olyan sok járogatás, akár csak egy-kettő.