Mit csináljak a mostoha anyámmal? Elviselhetetlen és ki akar minket semmizni az öcsémmel!

Köszönöm biztató szavaidat. Remélem sikerülni fog, amit megpróbálsz. És boldog névnapot kívánok Neked. Sajnálom a fájdalmas élményeket, amikről írtál.

Ami a felvetett kérdést illeti:

Nem hiszem, hogy Rajtad kívül bárkinek is ott kellene lennie a szakembernél. A pszichológus valószínűleg az élményeid életszerűségét fogja vizsgálni, meg esetleg a rajzaidat. Esetleg gyermekkori rajzaidat, festményeidet is. Mindehhez elég vagy Te egyedül is. Ha tényleg abúzus történt, akkor szerintem annak legalábbis a gyanúját már a Te önálló látogatásodból is meg lehet sejteni, mert egy évtizedes abúzus feltehetőleg nyomot hagy. A végeredmény, amit megtudsz, csak a Tiéd lesz, csak Te rendelkezel vele, saját belátásod szerint osztod meg valakivel vagy tartod meg Magad számára. Végülis tényleg elég bizalmas dolog ez.

Lehet, hogy nem is kell tudnia arról sem senkinek, hogy egyáltalán elmész szakemberhez. Azt nem tudom, hogy törvényes képviselődtől (aki feltehetőleg Édesanyád) kell-e valami hozzájárulás. Szerintem furcsa lenne, ha ez megkerülhetetlen feltétel lenne, hiszen jellegüknél fogva éppen a családi kapcsolati problémák azok, ahol szerintem fontos lenne a teljes ,,anonimitás'' lehetősége. Mindenesetre az, hogy nincs ideje Édesanyádnak, önmagában semmiképp sem lehet baj, ha egyébként hozzájárul (szinte biztos, hogy személyesen nem kell eljönnie), de talán még csak a hozzájárulása, tudomása sem kell. Ennek a kérdésnek megpróbálok utánanézni, ha kívánod.

Feltételezem, az lenne kényelmes, ha profi szakember lenne, meg fővárosi, meg lehetőleg olyan időben, amikor amúgy is a fővárosba mennél (más miatt is), stb., szóval, ha maga az ötlet egyébként tetszik, akkor szívesen megpróbálok utánanézni minél több részletnek, ha úgy kívánod.

Édesapád várható gúnyolódása tehát nem annyira akkor jelent majd gondot Számodra, amikor felkeresed a szakembert (hiszen az úgyis bizalmas dolog, tulajdonképp csak Rád tartozik, valószínűleg csak Te fogsz tudni róla), hanem inkább akkor, amikor úgy döntesz esetleg, hogy a végeredményt megosztod a családdal.

Mostantól egy pillanatra tegyük fel, hogy már meg is van az eredmény, és mondjuk tényleg abúzusnak bizonyult. Tegyük fel azt is egy pillanatra, hogy úgy döntesz, megosztod az eredményt az érintettekkel. (Ezeket persze csak most azért feltételezem itt, hogy le tudjam írni ide, amit ki akarok fejezni most, szóval nem azért feltételezem most ezeket, mintha sugallni vagy erőltetni akarnám.)

No, ez tényleg fájó menet lesz. Édesapád erősen ÉRINTETT a dologban. Óhatatlanul felvetődik a kérdés mindenkiben, akivel csak megosztod az eredményt: hogyan is történhetett abúzus olyan időpontokban és helyszíneken, amikor Te az Édesapád felügyeletére voltál bízva? Miért hagyta? Mennyiben FELELŐS? Ő tehát ebben a kérdésben nemigen fog tudni elfogulatlan maradni (ha mégis, ahhoz hatalmas emberi erő kell), talán nem is lehet elvárni Tőle. Valószínűleg jól sejted tehát, hogy gúnyolni fogja dolgot, de ez nem szabad, hogy lelkileg érintsen Téged, külön szorongást, félelmet okozzon.. Ő csak a HELYZETÉNÉL FOGVA, személyes érintettségénél fogva lesz kénytelen támadással védekezni, nem pedig azért, mintha Neked szégyellned kellene bármit is. Sokat egyébként úgysem tud majd tenni, hiszen nehéz is lenne mit tennie mondjuk egy nevesebb, esetleg országosan is ismert hírű pszichológus szakvéleményével szemben. Nem lehet a szél ellen pisilni.

Inkább az lesz fontos szerintem, hogy a család egésze hogyan reagál. Talán előzetesen felkészíted Őket, előbb, mint Édesapádat értesítenéd. Ha a családdal előbb jól át tudod beszélni, akkor meg lehet ejteni ezt a szembesítést úgy, hogy minél fájdalommentesebb legyen. Nyilván teljesen fájdalommentes nem lehet: valószínűleg mindenképpen érdemes szembesíteni Édesapádat a hibájával. Ettől a részétől talán nem is szabad Őt ,,megkímélni''. De azt meg lehet tenni, hogy utána valahogy ,,visszafogadni'', ,,elfogadni'' Őt a családnak. Esetleg ez lesz az a pont. ahol Ő el fogja fogadni a családterápiát vagy egyéni terápiát Maga számára.

Ami szerintem a legfontosabb az egészben, ami tényleg gondos munkát igényel: annak a szakembernek a gondos kiválasztása, ahova Te (valószínűleg egyedül) elmész majd. Olyan kellene, aki tényleg jól és biztos szakmaisággal felismeri az abúzust (ha tényleg az volt). Nem is kell feltétlenül pont családterapeutának lennie, lehet akármilyen pszichológus, akinek olyan a szakterülete, gyakorlata, hogy számítani lehessen rá, hogy hitelesen tud szakvéleményt mondani ebben a kérdésben. Legyen elfogulatlan is. No, meg legyen emberi hitelessége is, ne moralizáljon, ne hibáztasson Téged az ő saját esetleges személyes érintettsége miatt, és az igazságot legyen képes elkülöníteni az ő saját személyes beállítottságától, meg merje szakvéleményként is fölvállalni, ha kéred. Itt is szívesen megpróbálok a lehető legtöbb részletnek utánanézni, ha kívánod.

Ne ijedj meg ettől az abúzus dologtól, nem akarom azt mondani, hogy a rossz emlékek feldolgozása majd lehetetlen lenne, meg hogy rányomná örökre a bélyegét az egész életedre. Inkább azt akarom mondani, hogy amit eddig leírtál, az elég soknak és életszerűenek tűnik ahhoz, hogy ezt valahogy a gyökerénél fogva tisztázni lehessen és valahogy véget lehessen vetni. Nehogy ilyen dolgok miatt a tehetségeid felőrlődjenek. Mert azt sokszor csak utólag veszi észre az ember, nem akkor, amikor éppen történik vele. És akkor már, amikorra úgy magától is kiderül, mennyi a tényleges roncsolás, akkor utólag már nagyon nehéz visszaszerezni az addigra észrevétlenül felőrlődött tehetségeket.

Kedves 14:47....!

Olvasni fogom az eseményeket,és le fogom írni a tapasztalataimat a kérdésben ,ha akár a kérdező akár te vagy bárki más előrébb tud menni ezáltal a dologban!Köszönöm a válaszaitokat!Véleményem,hogy szerintem a kérdező túl érzékenyen reagál a mostohaanyja piszkálódásaira!Az én mostohám is állandóan kiemelte a saját gyerekét velem szemben,kritizált,méregette magát hozzám,apámat próbálta eltávolítani a közelemből fenyegetőzött stb...... Pszichológus nem vagyok,csak aszisztens,és több könyvet olvastam ebben a témában melyek szerint a mostoha ez irányú viselkedése normálisnak mondható a féltékenység és az őt ért sérelmek miatt!

Kedves Kérdező!

Úgy érzem,hogy még mindig nem vagy nyitott a válaszaimra!Nagyon meglepődtem volna azon,ha az lettél volna!Szerintem ez a problémád idővel magától meg fog oldódni,akkor amikor már más szemszögből tudod majd nézni ezeket az eseményeket!Én azt tanácsolnám neked,hogy addig is tarts ki édesapád és a testvéreid mellett,mert később nagyon fognak hiányozni,ha elszakadtok egymástól!Az én mostohám még ma is,ha odamegyek hozzájuk vendégségbe méreget,leszólja az alakomat,a tanulmányi teljesítményeimet,a pozíciómat!A különbség csak az hogy mostmár nem veszek fel semmit amit mond!Segítek neki kedves vagyok vele amíg ott vagyunk,és amikor hazamegyünk őszintén sajnálom az iszonyú féltékenység miatt amit irántam érez,sajnálom,hogy nincsen elég önbizalma és nem haragszom rá azért amiért ő sokkal gyengébb mint én!A húgom,pedig oda se megy ,mert ő haragszik rá és nem akar vele találkozni,mert róla a háta mögött azt mondta ,hogy kövér a barátjáról pedig,hogy férfiatlan!Az édesapám pedig gyengének tűnik mellette pedig garantáltan semmilyen mentális betegségben nem szenved,egyszerűen csak nem akarja a második családját is elveszíteni,úgyhogy azt csinálja amit a mostohám mond!!!!

Meddig és mit kell takarítanotok???Mit kell még megcsinálnotok amikor ott vagytok és mennyi időn keresztül????Pontosan mikkel szokott téged szóban megalázni????Mit mond????Pontosan!!!!Az ajándékozással kapcsolatban szerintem igaza van!

Légyszi válaszolj,mert szeretnék tisztábban látni!!!!!!:)

Ja még az ,ha a mostoha kegyetlen akkor verekszik ???Szidalmaz mondjuk ordibálva????Miért engedi apátoknak hogy odamenjetek hozzájuk,ha egyszer kegyetlen?????

Kedves Ma 19:42,

Fontos témát vetettél fel. Nekem is eszembe jutott még a topic legeslegelején.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Ott (01-27 23:17) próbáltam megvizsgálni azt a kérdést: lehetséges-e, hogy a mostoha a gyerekek ,,elperelésével'' zsarol?

Most ugyanez a kérdés valóban új szempontból vetődik fel, szóval jó, hogy újra felhoztad.

Egy pillanatra TEGYÜK FEL, hogy tényleg ezzel zsarol.

Az abúzus bebizonyosodása felborítaná az egészet, gyökeresen új helyzetet teremtene. HA BEBIZONYOSODIK az abúzus, az sokban hozzájárulhat ahhoz, hogy a bíróság a féltestvéreket az édesapának ítélje, és ne a mostohának. Megszűnne a zsarolás alapja.

A bíróság a váláskor sok szempontot mérlegel. A korábbi egyoldalúan anyacentrikus gyakorlat változóban van (ma már nem feltétlenül ítélik automatikusan a gyerekeket az anyának), bár még mindig erősen érvényesül ez az egyoldalúság. Az mindenesetre fontos szempont, ha az egyik fél veszélyeztetheti a gyerekeket. Nagyon rosszakká válhatnak a mostoha esélyei egy esetleges váláskor, ha BIZONYÍTOTT ténnyé válik, hogy abuzív kapcsolatot tartott fenn valaha is gyerekekkel.

Szóval HA tényleg abúzusnak BIZONYUL a mostoha Kérdezővel való bánásmódja, akkor egyben ez a (csak feltételezett) zsarolási kérdés is könnyebbé válik: a mostoha esetleges ,,gyerek-elperlési'' zsarolása immár könnyen üres blöffé válhat. Ma még csak legfeljebb a családtagok szóbeli tanúskodára hagyatkozhatna a bíróság, amit gondolom elfogultnak tekintene, szóval ma még a mostoha jogosan érzheti magát nyeregben. De a pszichológus szakváleménye új helyzetet teremthet ebben a kérdésben is.

Milyen jó, hogy leírtad. Mert megválaszoltad egyúttal a Kérdező előző kérdését is (édesapa esetleges gúnyolodása). Szóval, az esetlegesen bebizonyosodott abúzus nemcsak az édesapa gúnyolódását válthatja ki, hanem lehetséges az is, hogy éppen ellenkezőleg: Ő Maga fog a legjobban örülni neki, ha az abúzus tényét hivatalosan bebizonyítva látja. Lehet, hogy Ő Maga szenvedett eddig a legjobban valami zsarolástól (,,elperelem tőled a gyerekeket''), és ettől most ezáltal hirtelen megszabadulhatna.

Kedves Ma 19:42,

Ugyenez, amit fent írtam, esetleg a Te helyzetedet is megoldhatná, legalábbis esetleg egy lehetséges kiindulási pontot nyújthat.

Úgy tűnik, ketten vagyunk itt válaszolók. Ami engem illet, ne érezd Magad úgy, hogy bármit is válaszolnod kellene nekem, vagy egyáltalán bármit is elvárnék. Éppen elég kimerítő lehet ezeket a dolgokat elviselni, nem akarom ezt tetézni is azzal, hogy még az én hozzászólásaim is valamiféle teherként jelenjenek meg.

Szóval ami engem illet, elég csak akkor írnod bármit is, ha amúgy is kedved lenne. Ezt az oldalt szoktam időnként figyelni, tehát nem kell attól tartanod, hogy csak úgy kilépnék. Bármikor, ha úgy érzed, hogy mással foglakozol, pihensz stb, szóval nem kell direkt idefigyelned rám, azt meg úgyis észreveszem, ha írsz ide, még ha hónapokat várnál, akkor is.

Mivel a Te világod más, mit az enyém, ezért a javaslataim egy része valószínűleg nehezen megvalósítható, vagy akár használhatatlan is. Szóval egyáltalán nem baj, ha ezt megmondod, alapvetően úgyis számítok rá. Remélem, képes leszek valamikor ráérezni a jó megoldásra.

Olvastam most a másik Válaszoló kérdéseire adott válaszaidat. Sokat segítettél ezzel nekem is, nagyon köszönöm őket. Szeretnék még gondolkodni rajta. Az első benyomásom az, hogy lesz megoldás a Számodra, de szeretnék mindenképp olyan megoldásokban gondolkodni, ami Számodra is jól megvalósítható, és a dolgot a gyökerénél fogva oldja meg. Azt hiszem, most várok egy kicsit, nem szeretnék most vaktában rossz tanácsokat osztogatni. Ha bármikor úgy érzed és kedved is van, írhatsz nyugodtan.

Már nem nagyon tudok mást írni még mindig ugyanaz a véleményem!Szerintem a mostoha pontosan úgy viselkedik ahogy a nagy könyvben meg van írva!Semmi különös nincs benne!

Úgy gondolom,hogy a kérdezőnek saját indulatain kellene úrrá lennie önbizalom fejlesztésre lenne szüksége ill. a kamaszkor kinövésére ahhoz,hogy megfelelően tudja kezelni érzelmileg a helyzetet!

Fizikálisan pedig a segítésnek is van határa amit meg lehet tagadni!

A leírás alapján a mostoha jó anyja a saját gyerekeinek!Ezért a bíróság,hacsak az anya el nem hagyja a gyerekeket nem fogja az apának ítélni őket,csak azért,mert a férje gyerekeivel nem bánik a legkedvesebb módon!!!!!!!!!!!!!!

Ezen kívül a leírás alapján ,én az összes igen kritizálós leégetős családtagomat köztük az édesanyámat is abúzussal gyanusíthatnám,és a mostohalányaim is ideülhetnének a géphez és panaszkodhatnának rám!Mert fegyelmezem őket,volt,hogy pofont is kaptak,mert segíteniük kell a házimunkában,mert kritikával illetem őket,mert én sokkal többet vagyok az apjukkal mint ők,mert nagyon elkényeztették őket és én folyamatosan csökkentem vissza a színvonalukat!

Gondoljátok szóljak nekik,hogy forduljanak a gyerekfelügyelethez,hogy eltávolítassanak a családból abúzus miatt??????

Szerintem csak annyi a különbség,hogy nekik gyakorlatilag nincsen édesanyjuk és teljesen más teljes anyaszerepben lenni amikor ez az én feladatom!Minden nap én vagyok anyaszerepben így rengeteg kellemes dologra is van időnk,ill csak néha kavar be az anyjuk!Teljesen más lenne a helyzet,ha az anyjuktól megérkezve a láthatáson olyan dolgokat kezdenének el mondani vagy mesélni ami nekem nem tetszik!De akár a más mosópor illata a másmilyen erkölcsi közeg amiből jöttek a hajviseletük stb.... minden irritálhat rajtuk,mert arra a másik nőre emlékeztet aki nekik az édesanyjuk,és a párom az édesapjuk!Vacak egy helyzet és tudod,hogy soha nem fogod tudni megszüntetni,ez pedig dühítő!!!!!!!!

Amikor a lányok hazajönnek tőle gyorsan megfürdetem őket,kimosom a ruháikat,mert zavar a másik nő!És amikor már itthoni illatuk van akkor tudom,hogy ők az én gyerekeim!