Mit csináljak az elmebeteg anyámmal és a szörnyű nagyimmal?
Kikészítenek...
Anya az tök idegbeteg,mindenért üvöltözik velem(de csak velem,másokkal normális),a nagyanyám meg mindig a "bezzeg az én időmben"-t hajtogatja.
Nem a nagyival lakunk,de Ő folyton ott ül nálunk és anyával beszélget...:S
Anya az tuti,hogy nem normális,teljesen maradi és csodálkozik,hogy semmit nem mondok el neki.
Elváltak apuval és hétközben nem engedi,hogy apánál aludjak,mert szerinte az nem tesz jót nekem...
Apa vett egy netbookot karácsonyra,mert ha régebben úgy csináltam valamit,ami anyának nem tetszett,akkor eltiltott a géptől.Most is megpróbálta párszor azt,hogy elvette a netbookomat,de akkor apa megmondta neki,hogy ahhoz neki semmi köze nincs...Utána kikapcsoltatta a WiFi-t a házban,emiatt apa mobilnetre fizetett elő.Azt is elpakolta párszor anya,persze "teljesen véletlenül".
Ezen felül anya semmit nem hisz el nekem.
Ha kések 10 percet itthonról,akkor kezdi,hogy biztos megint a városban voltam és drogoztam(soha az életemben nem drogoztam,ezt az egészet amiatt találta ki,mert néha-néha elszívok egy szál cigit).Mondom neki ilyenkor,hogy nem,erre elkezdi nagyanyámmal együtt,hogy ne hazudjak már.
Pár hete itthon elájultam és leestem a lépcsőről,mondtam anyának,hogy be kéne vinnie a kórházba,mert ez nem normális,hogy elájulok.Akkor is mondta,hogy nem ájultam én el,csak reggel volt és fáradt voltam meg hogy ne akarjak lógni a suliból,mert nem fog hazahozni,ha telefonál neki az osztályfőnök.
A suliban volt tesi óránk és én a sok futástól megint elájultam,akkor szólt a tanár anyának,hogy értem kellene jönni,mert nem vagyok jól.
Anya értem jött,de láttam rajta,hogy tiszta ideg volt.Aztán a kocsiban hallgathattam,hogy miattam kellett most hazajönnie a munkából,meg hogy miért kell ilyeneket kitalálnom,csak hogy ne legyek ott pár órán.Aztán ő elment valahová és a nagyi egész délután a szobámban ült,nehogy "elszökjek" -.- .
Tegnap elmentem busszal egy másik városba,mert ott volt az egyik barátnőm táncfellépése és mondtam anyának,hogy 9-re jöjjön már értem,mert egyedül nem szeretnék a sötétben sétálni+ buszozni.
Mondta,hogy rendben.
Este fél 10-kor hívtam fel,hogy hol van,mert a többiek már mennének haza,én meg egyedül nem merek ott maradni a sötétben.
Mondta,hogy még el sem indult mert én azt mondtam neki,hogy 10-re jöjjön...Ez nem igaz.Emlékszem,hogy 9-re hívtam...
Aztán mondta,hogy azonnal indul(kocsival az út fél óra kb),de menjek ki vmi bolt elé,mert Ő nem akar bejönni a belvárosig.A barátaimnak meg közben el kellett menniük,szóval én a tök sötétben egyedül mászkáltam,ráadásul bele is botlottam pár tahó srácba,akik elkezdtek követni...:S
Aztán mikor megtaláltam anyát,akkor elkezdett kiosztani,hogy mégis miért nem tudtam neki jó időpontot mondani meg hogy biztos nem is táncfellépésen voltam,hanem bulizni.
De nem is lett volna szükség arra,hogy értem jöjjön,mert szinte minden haveromért kocsival jöttek a szülei és mondták,hogy hazavisznek szívesen,ne maradjak ott egyedül.Mikor ezt mondtam anyának,akkor elkezdett kiabálni a telefonba,hogy nehogy elmenjek bárkivel is,ne égessem Őt azzal,hogy mással vitetem haza magam,majd Ő jön,várjam meg.
Most nagyon úgy tűnik,hogy össze fogok jönni egy olyan sráccal,akibe már 2.-os korom óta szerelmes vagyok,de félek,mert anya utálja(anya szerint a srác egy kis elkényeztetett,sznon h.lyegyerek,aki még világ életében nem küzdött semmiért,csak azért,mert jól keresnek a szülei -.-) és nem tudom,hogy mondjam majd el neki a dolgot.
Már kikészítenek a nagyival,de leginkább anya.
Úgy tesz,mintha Ő lenne a világon a legjobb anyuka,pedig nem az,sőőőt...
Apa vesz nekem meg minden fontos dolgot,Ő visz el versenyekre,ha esik az eső vagy rossz idő van,akkor Ő jön értem a sulihoz,az Ő barátnőjével tudom megbeszélni a problémáimat,mert anya az minden apróságon kiakad és nem tud normális tanácsot adni.
Mit csináljak,hogy anya és a nagyi normális(abb) legyen?
Már inkább bent ülök a suliban 4-ig,minthogy itthon legyek.
Amúgy nem vagyok én olyan hű,de rossz.
Kitűnő vagyok a suliban,a tanárok szeretnek,sok barátom van és tisztelettudó vagyok,szóval nem tudom,hogy anyának mi a baja velem...:S
Mit tegyek?
14L
válasza: válasza:Apuhoz azért nem szeretnék költözni,mert itt van anyunál a kiskutyám meg a cicám és Őket anya biztosan nem engedné,hogy elvigyem innen,nélkülük meg nem szeretnék menni.
Apánál meg kovácsoltvas a kerítés és félek,hogyha kiengedném Őket az udvarra,akkor kiszöknének az utcára.
válasza:Szierintem meg tök normális, hogy így érzel, kamasz vagy... Kiskamasz. Lesz ennél rosszabb is ha nem próbálod meg kicsit a másik oldalról is nézni a dolgokt, még ha nem is könnyű ilyenkor.
Őszintén, nekem egyáltalán ne, tűnik anyukád nem normálisnak. Sőt igenis normális. Gondolj kicsit bele. Az ő szerepe illetve hivatása, hogy téged jól neveljen fel és megvannak az elvei, amibe például apukád nem segít neki, annál rosszabb, ellene tesz, a laptoppal meg mobilnettel.. Tudom, hogy manapság már az ovodás gyerekek is mobillal járnak, de én anno 16 voltam mikor mobilt kaptam, pedig 200km-rel arrébb jártam középsuliba. Mégis megvoltam ilyen cuccok nélkül, sőt annál több igazi barátra sikerült szert tennem, mert nem a net előtt töltöttem a napomat. Mindegy is.
Szerintem bízz anyukádban, hogy jót akar neked, ha mérges vagy kiabál még az is elfogadható, aggódik, jót akar neked és hidd el mindenkinek elfogy a türemle , ahogy neked is. Azt atnuld meg jól, hogy a család a legfontosabb, hogy csak rájuk számíthatsz és hogy az összes ilyen hétköznapi kis konfliktus csak azért van, hogy megtanítson téged arra, hogy egy egészséges értékrended alakuljon ki, ami megvéd majd a későbbiekben is, amikor ő már nem lesz.
A Mamádra is figyelhetnél jobban, mert attól hogy öreg még nem hülye, hogy minden mondatát azzal kezdi, hogy bezzeg az én időmben, ha figyelnél rá, talán olyan történeteket is elmesélne, amiket még nem tudsz.
Tudom, hogy a kor sajátja a lázadás, én is hasonló voltam, nem is azt akarom mondani, hogy ez baj, hogy ilyen vagy, csak azt, hogy közben gondolj arra is néha, hogy ők szeretnek téged és jót akarnak. A szeretet nem elektronikai cuccokban mérik, hanem törődésben, ebből is annyit kapsz apukádtól? Könnyű ám úgy türelmesnek lenni veled, hogy nem ott laksz, apukád barátnőjénak is könnyű úgy, hogy nem ő a felelős érted..
Szeresd anyukádat és halgass rá, ez az egyetlen járható út. Ha apádhoz költöznél, csak menekülnél a problémák elől, amik ott ugyanúgy rádtalálnának. Higyj nekem, én is túléltem a kamaszkorom.
26/N
válasza: válasza: válasza:Hát már ne haragudjatok, de szerintem ez botrányos. Nem látjátok, hogy nem normálisak a szülei? Az én szüleim ugyanígy nem voltak képesek kiállni mellettem, mindig csak a vacak önmagukat féltették. Anyám paranoid skizofrén, szóval ő eleve csak nehézségekkel jár. Apám meg 12 éves koromig alkoholista volt, 10-20 éves koromig meg szexuálisan molesztált, és állandóan kínzott a tanulással.
Ő is ilyenekkel vádolt, hogy én drogos vagyok meg alkoholista. Az ilyen szülőktől csak depressziós lesz az ember, és nem tanulja meg, milyen a feltétel nélküli szeretet. Kamasz...méghogy kamasz!! Nem láttok a szemetektől? Az anyja meg a nagyanyja két érzelmi analfabéta. Öntelt, önző barmok... Nem csak fizikailag lehet bántani valakit! Sőt, az érzelmi terror sokkal károsabb mindennél. Mikor elveszik tőled azt, ami az életedben a kapaszkodód lenne a nehéz időkben: az önbizalmad.
Nem tudom, azóta hogy haladsz, de mivel már eltelt majdnem 3 év, valószínű, hogy jobb lett a helyzeted, ha velük maradtál.
Nagyon szépen kérlek! Keress fel egy pszichológust. Mondj el neki mindent, és ő majd ad tanácsokat.
És ezt jól jegyezd meg: Attól, hogy a szüleidnek érzelmi problémái vannak, nem jogosítja fel őket arra, hogy a sárba tiporjanak! És azért, mert ők ilyenek, te semmivel sem vagy értéktelenebb!
Sok szerencsét és kitartást, hogy megtaláld az utad!
(Engem 20 éves koromban kidobtak otthonról, most fizikusnak tanulok.)
23/N
válasza:Előző vagyok. Ja, és ami fontosabb! Mondd meg anyukádnak és a nagyidnak, amit érzel, DE NE vesztegesd az energiáid és a hiú ábrándjaid arra, hogy meg tudod őket változtatni. Ők nárcisztikusak olyan mélyen, hogy szövegeléssel nem fogod tudni kiölni belőlük. Szép lassan próbálj meg érzelmileg leválni róluk, és mindig tudatosítsd magadban, hogy te egy értékes ember vagy!
Minden jót!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!